Rio (Rio 1.) (2011) 80% 347★

Aranyos mese, jópofa madarakkal, karneváli hangulattal, idegesítő és/vagy gonosz emberekkel. Izgalmas volt, tetszett az üzenete, voltak benne szerethető karakterek, akció, dráma és románc, de nekem ez nem az a fajta rajzfilm, amit többször megnéznék. Szép volt, jó volt, de felejthető.

NIIICOOOOOOOOOOOOOO <3 -vélemény vége-

Rengeteget nevettem, főleg azon az ultra cuki bulldogon.
És meg is siratott.
De imádtam!

Szeretem ezt a mesét. Már legalább 4-szer láttam de még mindig nagyon imádom, mert rettentően vicces és aranyos is, és persze mert a csodálatos Rio-ban játszódik. Egyszer én is elakarok oda jutni! :D
Blue és Jewel nagyon aranyosak, de nekem nagy kedvencem Luiz. Haláli a kutya! :D :D https://vignette.wikia.nocookie.net/rio/images/9/9b/Rar…
A zenéik is rettentően jók! :D https://www.youtube.com/watch…
Biztos hogy még megfogom nézni többször! :D

Törtem a fejem, hogy 7 vagy 8, de rendes voltam és felfelé kerekítettem. :P
Határozottan élvezhetőbb a második résznél, ugyanakkor ennek is vannak hibái. Én tényleg nem értem ezeknél az animációs filmeknél, hogy miért ennyire kontrasztosak a figurák. Valamelyik mesterien ki van dolgozva, valamit meg csak „odahánynak”. Számomra ez nagyon agyon tudja csapni az élményt. Most akkor vagy-vagy. Itt is. A felnőtt Azúr teljesen jó, a tukánok is, meg persze Nigel, de a többiek? Csili sem szép karakter, mondjuk ki. Nagy pillák ide, nagy pillák oda. Továbbá azt hittem, sírva fakadok, mikor megláttam a sok „utalást” az Angry Birdsre. Ezt most miért kellett, komolyan?…
A zenék: abszolút nem értettem a koncepciót. Voltak dalok, amiket lefordítottak, meg voltak, amiket nem. Nyilván leesett, hogy a meséhez írt számok voltak magyarul (?), a slágerek meg eredetiben, de ez így akkora blődség… Pláne, hogy a második részben is kapott magyar fordítást egy konkrétan világsláger. (A másikat meg nem ismerem, de lehet, hogy az is valami híres dal valami híres mjúzikelből, de ez már az én műveletlenségem.)
Az emberkarakterek. Itt is nagyok a kontrasztok. A lány egész jó mondjuk (sőt, konkrétan beugrik róla valaki, ha meglátom), de a pasi hozzá képest már tkp. egy – kínos – karikatúra. Tulio maximálisan fárasztó, 10-ből 9-szer nem vicces, és ha a valóságban hozna össze a sors egy ilyen pasival, lehet, hogy haverként kedvelném, de eszembe nem jutna belezúgni. Bocs. :P :D
Nigel. Óóóó, Nigel… ♡ Annyira cukiiii!… És igen, sátánian gonosz, de akkor is imádom. Szépen kialakított karakter, ami bár tényleg nem a szépségéről híres, azonban teljesen madárszerű és pont ettől lesz aranyos. Kis borzas-tollas csőrkefogó… :'D :P nemellopnisajátszótalálmány! :P Kész vagyok, ahogy totyog, borzol, a kis taraját emelgeti… Zseniális. :D A hangot már nem is méltatom, az alap. :P Szóóóval, nekem most már bizonyos, hogy Nigel az abszolút kedvenc itt… :D
„Nem vagy szimpi, kicsit sem” – közli Azúr. Mire én: „Deeeeee! sőőőőőt!…” ♡ :P :D
És, akkor következzen egy újabb negatívum: nem unják még ezt a sok animációs sablont? Meséről mesére ugyanazok… Pl. a majomtánc. Tisztára julianos-riszálós. Akkor nagy szám volt, meg új, de már unalmas. Az is, hát még, ha másik történet veszi át… Mehhh.
Aztán, ami szerintem baki, és felnőtt fejemnek úgy fájt, mint egy polcba belefejelés: a film végi repülős jelenet: spoiler Sajnálom, ez van. Csak felnőtt aggyal bírok már meséket nézni, és igen, az ilyen dolgok zavarnak. :D

Pontosan erre volt most szükségem. Aranyos volt, vicces és szórakoztató. Jó volt a történet, Azúrt imádtam az esetlenségével, Csili pedig pont az ellenkezője, őt is nagyon szerettem. Egyszerűen csak tetszett, és nem is igazán tudom megfogalmazni miért. :D

Egyik kedvenc rajzfilmen. Papagájok, hangulat, zene…
A pici úgy sírt rajta :D hiába mondtuk neki, hogy kiszabadulnak, megmentik, stb… de azért szerintem tetszett neki.

Totál el voltam ragadtatva tőle, mikor először megnéztem. Nagyon szép volt a kivitelezés, jópofák voltak a zenék, jó volt a történet, aranyosak voltak a karakterek, minden klappolt. Újranézve annyira már nem vagyok odáig érte, de még mindig kiemelkedő darabnak tartom.

Azúr egy igazi cukipofa papagáj, aki zárakat tud kinyitni, imádja a kakaót, és nem mellesleg gyönyörű példány. Csili pedig a vadon élő megfelelője, aki egész életében csak a szabadságot ismerte, és el sem tud képzelni rosszabbat, minthogy emberkézbe kerüljön. Nagyon bírtam, hogy Azúr milyen esetlen volt mellette, mennyire bátortalan volt. Olyan kis cukik voltak együtt, na.

A mellékszereplők valóban mellékszereplők voltak, nagyon a nevük sem maradt meg. Ők tényleg csak ott voltak a peremen, aztán ennyi.

A történetben az tetszett nagyon, hogy egy elég komoly témát is érint, mégpedig az exotikus állatokkal való kereskedést. Szeretem, amikor egy mesének van komolyabb oldala is. Egyébként a klasszikus először utállak, aztán megszeretlek szerelmi történettel állunk szemben.

Aranyos mese, értelmes üzenettel a vadállatok fogságában tartásának árnyoldaláról. Belegondolva viszont borzasztó szomorú, hogy hivatalosan kihaltnak tekintik a benne szereplő papagájfajt…

Azúr és Csili annyira aranyosak!