Olivér és társai (1988) 80% 119★

Sajnálom, hogy gyerekkoromban nem láttam, pedig az állatok miatt biztos nagyon szerettem volna. A kutyák és Olivér is nagyon aranyos, jó a csapat dinamikája, izgalmas a cselekmény is. A dalok nem igazán tetszettek. Stílusilag a kutyák a Susi és Tekergő rajzfilmre hajaztak, fel is bukkant egy cameo erejéig pár szereplő. Élveztem, jó kis mese.

Ez a mű nekem kimaradt gyereknét, de persze hallottam róla mert volt belőle könyv és azt elolvasták nekem, szóval szeretem a mesét csak filmben nem láttam. Na de most pótoltam. Még mindig aranyos, főleg az hogy mennyire össze barátkoznak egymással.:))
Bár azt soha nem értettem hogy egy ilyen édes cicát hogy hogy nem fogad örökbe??
A zenék nagyon tettszettek, a karaktereket imádtam, főleg Olivért és Francis-t, de a többieket is imádom. Tito és Georgette! :D Haláli páros.
Szóval imádtam, röviden ennyi! :D
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

Hát ez überaranyos, ötletes, vagány… Twist Olivér macskásított változatban.
A zenéje zseniális (az eredeti változatban, nekem a magyar nem annyira jön be), Billy Joel meg nagyon ott van.

Az első igazi közös mozizásunk a a keresztlányommal. :) Még mindig nagyon szerettem és ha figyelembe veszem, hogy délután újra meg kell nézni, miután felébredt… szóval ő is új kedvencet avatott. :) Olivér cicám meg azóta is töpreng, hogy honnan jött az az extra adag simogatás.
Ez még mese volt a javából. Sok D és csilli-villi nélkül is!

Nem is értem,minek szül gyereket, akinek nincs ideje foglalkozni vele. Akinek minden álma egy apró lény, annak bezzeg nem adatik meg. Aztán meg ott van a sok árvaház is. Aki szereti a gyerekét, az idő előtt távozik az élők sorából. Van, aki lemond róla. Van akinek megadná az ég, de tesz ellene, hogy ne részesüljön az áldásban. Mondjuk szászor jobb mint az árvaház. Legalább a barátság örök.

Francba az összes hercegnőcskével – aprócska korom óta vallom, hogy ez minden idők legjobb Disney-rajzfilmje. Bármikor képes vagyok megnézni*, kívülről tudom az összes párbeszédet és az összes dalt, és rendszeresen elő is adom őket – a férjem Georgette dalát szokta legjobban élvezni –, kedvencet nem is tudok avatni a pudli és (Ignatio Alonso Frederico de) Tito között, és az én nagy, loncsos kutyám Dodger miatt visel piros kendőt a nyakában. És 32 múltam, köszi.

*Szigorúan az eredeti szinkronos verziót, amit jelen pillanatban egy rongyos videókazi és egy hasonló minőségű .avi formájában birtoklok.

Nézés közben meg kellett állapítanom, hogy gyerekkorom (amerikai) rajzfilm élményei mind egy kaptafára épültek. Az összes figura visszaköszönt más-más történetekből: a bulldog a befelé álló lábaival, a szakadt, punk csivava, a nyálas uszkár, a tündibündi macska, akit érthetetlen módon senki sem akar, a jóképű bariton fiú kóbor kutya, aki úgyis összejön az uszkárral… és persze nem maradhatnak ki a gonosz vicsorgó dobermannok. Ha előveszem freudi énemet, akkor ez bizony egy görbe társadalmi tükör és amellett még rasszista is (már gyerekként is rühelltem, hogy a dobermannokat gonosznak állítják be). Felnőtt fejjel kifejezetten irritálóak voltak a karakterek, a kornyikától meg legszívesebben kiszaladtam volna a szobából. 8 évesen elviseltem volna a traumát, de az biztos, hogy duzzogtam volna a dobermannok miatt.

Gyerekfelvigyázáshoz kerestünk klasszikus meséket, amiket a célközönség valószínűleg még nem látott. És eszembe jutott ez, mivel nem olyan rég beszéltünk róla @szirmocska-val..Mivel még én sem láttam, kapacitáltam ennek megnézését. És igen!! Nagyon jól tettem, cuki mese, szerethető szereplőkkel, izgulnivalóval, némi humorral. A gyerkőcöknek is tetszett!

Nagyon tetszett. Régen könyvben volt meg. Eddig még nem láttam. Majd valamikor újra fogom nézni. :)

Ez egy nagyon szép mese volt. :) Olivér és a banda nagyon jó kis karakterek voltak. Örültem neki, hogya szegény férfit nem gonosznak ábrázolták, hiszen egy igazán jó szívű ember volt. Jenny egy okos és bátor kislány, aki rengeteg szeretettel halmozza el Olivért. Nagyon örülök, hogy megnéztem, mert a barátság erejéről mindig jó látni egy szép történetet.