Kutyaszorítóban (1992) 81% 316★

Quentin megmutatja, hogy rendezni is tud, nem csak forgatókönyvet írni. Első rendezésre nem semmi. Igaz, hogy sokat ollózott a saját bevallása szerint, de ezzel egy új minőséget hozott létre, nem is akármilyent. Egy kamaradráma a fővonal és menet közben ismerkedünk meg a főbb szereplőkkel. Jó ritmusú, feszültséggel teli mozi, pár cseppnyi vérrel :)
Feltétlenül ajánlom.

Ha minden új rendező képes lenne úgy bemutatkozni, ahogy Quentin Tarantino teszi, akkor a világ egy jobb hely lenne.

Na ez a tökéletes Tarantino film iskolapéldája.

Tarantino első filmje a rövidfilmek után. Hatalmas dumákkal a borravalós rész például örökre bennem marad. Vannak benne brutális részek ami tényleg 18-as karikát ér.

Kétes egzisztenciájú úriemberek beszélgetnek egy szobában, majd utólag megtudjuk az előzményeket, van aki vérzik, van aki meghal, Tarantino film… nem, ez nem az Aljas nyolcas, bár hasonlít. :) Nekem speciel az Aljas nyolcas jobban tetszett, de a Kutyaszorítóban sem rossz, csak nagyon lassan indul be.
Gondolom a felborított időrend azért kellett, hogy ne tudja a néző, ki a besúgó.. hát nálam ez nem hozta a várt hatást. spoiler

Ha Tarantino filmje nem is túl eredeti, azért első rendezésnek kiváló, és ehhez hozzá jön, hogy kifejezetten spórolós alkotásról van szó, de mégse érezni rajta, ráadásul stílusa már elővetíti a Ponyvaregényt. A történet egy nagyon balul sikerült rablás következményeit mutatja be (a hat fickóból az elején egy meghalt, egy haldoklik, kettő eltűnt), ahol is nagyon valószínű, hogy valaki a csapatból beépített rendőr. A film erre hegyezi ki a konfliktust, megteremtve a szükséges feszültséget, miközben a visszaemlékezős jelenetekből lassan felépül a rablás megtervezése is. Nagyon okos mű, mert főhősei majdnem mind vérbeli gazemberek, mégis gyorsan megkedveljük egy részüket (egy másik részüket meg nagyon utálni fogjuk). Ahogy a Tarantinonál szokásos, hosszú, feszült párbeszédeket látunk, melyeket néha megszakít egy-egy gyors, pörgős és nagyon véres akciójelenet. Az ember pedig tényleg várja, hogy pontosan mi miért történt, ki az áruló (ha létezik ilyen egyáltalán) és mi lesz a megoldás.

Na, ez az igazi Tarantino film! Pörgős, izgalmas és olyan dialógusok vannak benne, hogy tyűha!

Zseniális.

Mindenkori legkedvencebb filmem Tarantinótól, de meg merem kockáztatni, hogy tényleg a legjobb filmje, és nem csak az én ízlésemhez mérten. Egyértelműen 10 csillag + szív.

lehet ájultan dagonyázni a Tarantino-imádatban, de ennyi év után újranézve úgy érzem, ezt bizony jól megrágta és kiköpte az idő vasfoga (a képzavar direkt stíluselem vót)