Alkonyattól pirkadatig (Alkonyattól pirkadatig 1.) (1996) 73% 273★

(Kétségtelen: a patkányom ki nem állhatja QT filmjeit… ejnye.)
Nem mondom azt, hogy rossz volt, de néhány jelenetnél már a fejemet fogtam. De a vámpíros filmek műfajában kiváló alkotás.

Brutál ez a film, meglátszik, hogy Quentin Tarantino keze nyoma benne van. Jó film, szórakoztató, és élvezhető legalábbis nekem, én bírom a vért. :-D :-D Eddig a pillanatig nem láttam ezt a filmet, de bánom is, mindig csak a végét kaptam el amikor a tévében volt, vagy amikor már a közepe táján tartott a film, úgy meg már nem is érdekelt mi a szitu. Horrorfilm, de inkább több a „humor” része, ami már inkább fekete humornak lehetne mondani, mint az Aljas nyolcasban, de nekem így is bejött. A vámpírok cseppet sem ijesztő, de azért nem találkoznék velük a sikátorban egyedül. :-D A szereplők jól tolták a szekeret, még George is szimpi volt, és milyen csuda szexi lehetett fiatalon. :-D

Elég gagyi volt, bár gondolom, hogy mivel régi film, abban a korban még elég ijesztőnek tünhetett.
Viszont az, hogy nem sok minden történik a filmben egy órán keresztül….az a halálom.

#giltiplezsőr

Ez a film annyira rossz, hogy már jó! Borzalmas effektek, klisék és beszólások mindenhol, mégis végig lehet röhögni az egészet, mert egyáltalán nem veszi komolyan magát.

„Annyiszor láttam, hogy már eljátszom”-kategória. Egyik nagy kedvencem Tarantinótól. Imádom a humorát, a karaktereket, kellőképpen véres és morbid is – pont, ahogy szeretem. Aki viszont vámpíros filmet akar nézni – dacára, hogy százszámra vannak benne vámpírok –, pontosabban, aki komolyan próbálja venni a témát, nem feltétlenül fog kielégülni. De az így járt, az az ő problémája, ez a film így király, ahogy van!

Szégyen vagy sem, én csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem ezt a filmet, és nem igazán tudom, mit is érzek most így, a végére érve. Az eleje nagyon tetszett, a testvérek kapcsolata – no meg a karaktereik – pszichopata őrület, de vérzseniális, nem tudtam nem szeretni.
Aztán, ahogy átjutottak a határon, valami képzeletbeli filmhatárt is átléptek, egyszerűen onnantól kezdve már nem az a film volt, amit én nézni kezdtem. Imádom a vámpíros mozikat, de őszintén megmondom, itt most nem hiányzott belőle a vérszopó elem; önmagában is remek film lett volna, de nem tudom… így valahogy furcsa. A humorát viszont szerettem.
Egyedi az egész, azt meg kell hagyni, de mit várjon az ember, ha ezzel a két névvel jön szembe: Tarantino, Rodriguez.

A filmnek az első fele Tarantinos második fele Rodriguez-es. Az első fele jobban tetszett.

Ha valami tényleg elborultan szórakoztató őrületre vágysz, inkább ezt nézd meg egy szuperhősös film helyett.

Mèg mindig elèg jó, pedig màr többször làttam.