Alkonyattól pirkadatig (Alkonyattól pirkadatig 1.) (1996) 73% 281★

(Kétségtelen: a patkányom ki nem állhatja QT filmjeit… ejnye.)
Nem mondom azt, hogy rossz volt, de néhány jelenetnél már a fejemet fogtam. De a vámpíros filmek műfajában kiváló alkotás.

Brutál ez a film, meglátszik, hogy Quentin Tarantino keze nyoma benne van. Jó film, szórakoztató, és élvezhető legalábbis nekem, én bírom a vért. :-D :-D Eddig a pillanatig nem láttam ezt a filmet, de bánom is, mindig csak a végét kaptam el amikor a tévében volt, vagy amikor már a közepe táján tartott a film, úgy meg már nem is érdekelt mi a szitu. Horrorfilm, de inkább több a „humor” része, ami már inkább fekete humornak lehetne mondani, mint az Aljas nyolcasban, de nekem így is bejött. A vámpírok cseppet sem ijesztő, de azért nem találkoznék velük a sikátorban egyedül. :-D A szereplők jól tolták a szekeret, még George is szimpi volt, és milyen csuda szexi lehetett fiatalon. :-D

Elég gagyi volt, bár gondolom, hogy mivel régi film, abban a korban még elég ijesztőnek tünhetett.
Viszont az, hogy nem sok minden történik a filmben egy órán keresztül….az a halálom.

Azt a leborult…hát ilyen durva és kissé beteg filmet is ritkán láttam.
Nem is tudom, hol is kezdjem. Tetszett, azt előre megmondanám, még ha nem az ilyen stílusú filmek az én világom, de innen látszik, hogy néha nyitottnak kell lenni.
Tetszett, hogy változó volt a film története. Először két testvér nem éppen egyszerű életébe láttam bele. A tipikus antihős és a pszichopata. Randalíroznak majd egy bárban nem kevés balhés alakokkal találják szembe magukat, ahol kitör a káosz. spoiler
Érdekes, hogy a testvérek nem jók, mégis a film felétől nekik szurkol az ember. Persze a túlélés a lényeg.

Ez a film annyira rossz, hogy már jó! Borzalmas effektek, klisék és beszólások mindenhol, mégis végig lehet röhögni az egészet, mert egyáltalán nem veszi komolyan magát.

„Annyiszor láttam, hogy már eljátszom”-kategória. Egyik nagy kedvencem Tarantinótól. Imádom a humorát, a karaktereket, kellőképpen véres és morbid is – pont, ahogy szeretem. Aki viszont vámpíros filmet akar nézni – dacára, hogy százszámra vannak benne vámpírok –, pontosabban, aki komolyan próbálja venni a témát, nem feltétlenül fog kielégülni. De az így járt, az az ő problémája, ez a film így király, ahogy van!

Szégyen vagy sem, én csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem ezt a filmet, és nem igazán tudom, mit is érzek most így, a végére érve. Az eleje nagyon tetszett, a testvérek kapcsolata – no meg a karaktereik – pszichopata őrület, de vérzseniális, nem tudtam nem szeretni.
Aztán, ahogy átjutottak a határon, valami képzeletbeli filmhatárt is átléptek, egyszerűen onnantól kezdve már nem az a film volt, amit én nézni kezdtem. Imádom a vámpíros mozikat, de őszintén megmondom, itt most nem hiányzott belőle a vérszopó elem; önmagában is remek film lett volna, de nem tudom… így valahogy furcsa. A humorát viszont szerettem.
Egyedi az egész, azt meg kell hagyni, de mit várjon az ember, ha ezzel a két névvel jön szembe: Tarantino, Rodriguez.

A filmnek az első fele Tarantinos második fele Rodriguez-es. Az első fele jobban tetszett.

Ha valami tényleg elborultan szórakoztató őrületre vágysz, inkább ezt nézd meg egy szuperhősös film helyett.

Mèg mindig elèg jó, pedig màr többször làttam.