Angyalok háborúja (Angyalok háborúja 1.) (1995) 70% 65★

(Az összes angyal náthás. Szipognak…)

Hú, de szerettem! Imádtam, ahogy sztereotípiákat rombolt és végre széles körben nyilvánvalóvá tette, hogy az angyalok éppen annyira félelmetesek, mint amilyen gyönyörűek.

1000-szer láttam már ezt a filmet, de annyira megmaradt bennem, hogy bármikor képes lennék ismét megnézni. Remek a zenéje is, a hangulat is.

Az eredeti trilógia első része. Nagy kedvencem. Chris fantasztikusan formálja meg Gabriel karakterét, a lenyűgöző, ám vértől csöpögő kezű angyalt. Ismét nem lehet panasz nagyszerű színészi képességeire. Amellett, hogy a filmet a horror műfajba soroljuk, nem csak a párbeszédekben, de a képi világban is humor morzsákra bukkanhatunk. Ilyen például a smile-s patológiai mérleg, vagy a cetli a hűtőn. Érdemes figyelmesen nézni minden kockáját. Bár már kívülről fújom az egészet, még mindig találok benne valamit, ami leköt. :)
A pontlevonás, a számomra feldolgozhatatlanul középszintű női szereplőkért jár. (Mindhárom esetben.)

Megvoltak a maga pillanatai, főleg a Walken-es részek/elszólások hoztak jó pár komikus pillanatot. Lényegében azok adták a film savát-borsát.
Ha a film alap konfliktusát vesszük, hogy összezördültek az angyalok, akkor az egész eredeti, de a kivitelezése már talán nem annyira erős. Ráfért volna erre is a több pénz, de megkockáztatom, hogy így 2021 környékén akár egy jófélre reeboot-ot is szívesen vennék.

Nagyon régen láttam utoljára, még akkortájt, mikor nem gondolkoztam el úgy különösebben egy film mély-jelentésén, csak a vizualizációra hagyatkoztam és sodortattam magam a történettel. Most felnőtt fejjel hihetetlen, mekkora pluszt adott ez a film, tegnap éjszaka láttam, de még csak most érett meg bennem valami különös elhatározás, hogy értékelést is írjak hozzá.
Nem tudok.
Nem, mert nem úgy néztem – éltem meg –, mint filmet, hanem, mint valóságból kinyúló magyarázat-álmot, amit hiszek is, meg nem is, de jó lenne megtartani az önteltséget és emberi gőgöt, hogy Istennek, az angyaloknak, és még Lucifernek is – a maga önző módján – fontosak vagyunk. Hogy kinek milyen indíttatásból (szórakozás, féltékenység, önérdek) már más kérdés.
Egy azonban számomra biztos: az angyalok hisznek a szeretetben, de olyan törékeny a jóság, hogy könnyű megbomlani benne és vérrel színezni a porcelánkezet.
Tanulságos egy film, nem hiába kedvenc.

Jól szórakoztam e filmen, és ezt értékelem. Ha ilyenek az angyalok, akkor milyenek lehetnek az ördögök? – szisszen fel a néző! Hát, kiderül az is… Izgalmas téma ez, ráadásul kifejezetten szellemesen közelítették meg. Beszédes nevek (Thomas, Mary…), különleges dialógusok, jópofa karakterek.

Én tényleg meg akartam nézni, de 10 perc után elkezdtem tekergetni, mert már az elején éreztem, hogy nem vonz a hangulata a filmnek… Nem is erőltetem a látottak alapján.

Nem rossz film, kicsit random meg az effektek nyilván korabeliek, de márcsak Walken miatt is megéri azt a másfél órát.

Háromszor kellett megnéznem, hogy rájöjjek: tetszik. A zene nem rossz, van története is (bár számomra néhol kicsit keszekusza), a szereposztás pazar (gondolok itt a férfi szereplőkre, a nőket inkább ne említsük). Tetszik az angyalok ilyen módon való ábrázolása spoiler. Bár elég sok marhaság van a filmben, kellően humorosra vették, így ez utóbbi hibáit el tudom nézni.