1956. december 6. A melbourne-i olimpiai vízilabdatorna elődöntőjében a magyar és a szovjet csapat méri össze erejét. Alig egy hónappal a magyar forradalom drasztikus leverése után a medencében immáron egyenlő feltételek mellett politikai eseményektől feltüzelt játékosok küzdenek.
A… [tovább]
A szabadság vihara (2006) 12★
Szereposztás
Viktor Ageyev | |
---|---|
Bük János | |
James Green | |
Gyarmati Dezső | |
Hevesi István | |
Csoóri Sándor | |
Mark Spitz | narrátor (hang) |
Zádor Ervin | önmaga |
Wittner Mária | önmaga |
Gyártó
WOLO Entertainment
Cinergi Pictures Entertainment
GRAiNEY Pictures
Moving Picture Institute
Kedvencelte 1
Várólistára tette 21
Kiemelt értékelések
A Szabadság szerelem óta terveztem ennek a dokumentumfilmnek a megtekintését, hogy fényt derítsek arra, hogy mennyiben volt ferdítés az, ami abban a filmben történt. Elárulhatom, hogy jó pár dolgot átdolgoztak a készítők a Szabadság szerelemben, hogy felpörgessék a történetet, de ez persze nem is baj, a főbb hibái annak a filmnek sem csak ebből erednek.
A film technikáján nagyon erősen látszott, hogy a 2000-es évek elején készült, de maga az alkotás nem volt rossz. Kapunk egy kerek képet arról, hogy mi is történt Budapesten abban az 1,5-2 hétben, amíg a forradalom lezajlott. A magyar vízilabda kultúráról, akkori edzés módszerekről is szó esik bőven a filmben és persze maga a Melbourne-i olimpia történetét is viszonylag semlegesen közelítik meg a készítők és a szovjet játékosokat is emberien ábrázolják. Tehát összességében ez egy teljesen jó kis dokumentumfilm.
Viszont szerintem kicsit nagyobb hangsúlyt helyezhettek volna a készítők a meghívott vendégeikre és az end credit-ként futó „kivel mi lett” panelt beépíthették volna magába a filmbe is. Valamint a magyar vízilabda történetét jobban kellett volna hangsúlyozni szerintem és az ’56-os események kicsit erőltetetten beékeltnek tűntek a vízilabda sztoriba, ezt is jobban meg lehetett volna oldani szerintem.
Igazándiból mindenkinek tudom ajánlani ezt a filmet, akit érdekel a téma, mert szerintem tényleg mindent jól összeszedtek és olyan embereket is sikerült rávenniük a készítőknek a szereplésre, akik engem megleptek, pl. Hruscsov fia is megszólal, de az ’56-os szovjet csapat pár tagja is mesél a saját élményeiről. Azonban eléggé érződik, hogy ez egy amerikai dokumentumfilm, amerikaiaknak készítve, így egy külföldinek, akit érdekel a téma lehet jobban be tud találni, mint valaki olyannak, aki az ’56-os forradalomról iskolai szinten is tanult mélyrehatóan.
A síró bácsikák és a forradalom szörnyűségei viszont szívet tépően vannak bemutatva.
Talán a legjobb 56'os megemlékezés az volt a gimis évek alatt, amikor ezt a filmet játszották le az iskola aulájában.