Holtak naplója (2007) 53% 40★

Egyáltalán nem értem, miért kellett két évvel a Holtak földje után Romerónak ráugrania a frissen felfutó found footage műfajra, hogy akkor már negyven éve építgetett univerzumát visszavigye a nullpontra és elkezdjen mindent elölről bemutatni, ám ezúttal kamerabuzi fiatal tinik kicsit sem sztereotipikus nézőpontjába helyezkedve. Nem tartom persze kizártnak, hogy mielőtt még a műfaj maga fárasztó, önismétlő és vérciki lett, sokan tényleg ezt a formátumot tekintették a horror jövőjének, és Romero is tudott belőle inspirációt meríteni, de erre érdemben nagyon kevés dolog utal a filmjében.

Az egyik ilyen kétségkívül pozitív tényező az egész formátum és a konstans filmezés időről időre felszínre törő kritikája: Romerót izgatja és szerintem nyugtalanítja is az információs társadalom fejetlensége. Minden motívum, ami a klasszikus (most már mondhatom így, XX. századi) filmjeiben meghatározó pszichológiai folyamat volt, itt beszűkült másodpercnyi hosszúságú pixeles tévébejátszásokra. Ahol az információ gyorsan, másodpercről másodpercre terjed, ott az apokalipszis sem napok, hanem órák, hacsak nem percek kérdése, ennél világosabb és élesebb kritikával pedig aligha lehetne illetni az interneten csüngő emberiséget. Okosabbnak és tájékozottabbnak hisszük magunkat, mint valaha, pedig a sok ránk ömlő információs szemétben fürödve hülyébbek és ostobábbak vagyunk, mint valaha. Ha ez az üzenet átjön a nézőnek, már joggal vélheti úgy, hogy a rendezőt a biztos pénzkereseti lehetőségen kívül más is motiválta a film elkészítésére.
Ennek híján viszont a Holtak naplója átcsap az unalom naplójába, hisz nincs benne semmi, amit ne láttunk volna már korábban akár Romero, akár mások „tollából” előadva. Magát a folyamatot, a zombiapokalipszist, az egymással kegyetlen embereket, a megbízhatatlan katonákat, a káoszban eluralkodó emberi ostobaságot ismerjük már. A kivitelezés pluszt nem ad mindehhez, maximum csak elvesz belőle, leszámítva néhány tényleg erősebb pillanatot: Debra monológja az „amit nem lát a kamera, az meg sem történt” szöveggel óriási, Tracey jelenetének megismétlése a finálé előtt, immáron élőben elképesztő, ámbár kissé komikus irányba tereli a filmet…

Mégis, a kérdésre, kell-e nekünk a Holtak naplója, én azt mondom, nem. A Holdjak földjéhez képest viszont jobb lehetséges megfejtése ugyanannak a feladványnak!

Erre a filmre csak egyetlen egy szó jut az eszembe: borzasztó. Végig az az érzésem volt, hogy vajon egy vígjátékot nézek, vagy a szereplőket ennyire tehetségtelen színészgárda alakította, akik még egy barátjuk halálhírét is teljesen közömbös arccal tudják csak a vászonra vinni? A cselekményről nem is beszélek inkább, semmi logika nem volt benne, csak ténferegtek a karakterek, és szerintem maga Romero sem tudta igazán, mi a fenét rendezett. Tényleg… hogy lehet ez egy Romero film? Borzasztó.
B-o-r-z-a-sz-t-ó.

Anno első nézésre nem jött be annyira, talán a kamerázgatás miatt. De jó film ez, igazi Romero. Mélyebb mondanivalója is van, nem csak zombiinvázió.

Annyira nem jött be ez a film. Idegesítettek a szereplők, nem tudtam azonosulni velük.

Néhány jó ötlettől eltekintve ez egy nagyon béna és klisés film. Romero szerintem sajnos csak a 90-es évek előtti időszakban volt képes hangulatos és eredeti művekkel előállni. Az öreg vagy kiégett, vagy egyszerűen nem megy neki a modern filmkészítés. A Holtak naplójában sincsenek sem életszerű karakterek, sem stílusos dialógok, amik a régi Romero filmekre jellemzőek voltak. Igaz, a rendezés itt-ott egészen megállja a helyét, de közel sem terjed ki az egész műre. Sajna ez így nagyon gyenge.

Fú, de kib…szott rossz volt! De ha más nem is, akkor annyi haszna volt, hogy ezzel a remekművel készen vagyok a zombimaratonos kihívással.

Ma ez a második zombis film, amit megnéztem és stílusában teljesen különbözik az elsőtől. Én nem tudom azt mondani, hogy tele van klisékkel, mert mint azt az előző értékelésemnél is írtam, nem igazán ismerem a műfajt, így fogalmam sem volt, mit is várhatok.
Szórakoztatott a film, nem unatkoztam közben, szóval egy erős közepest érdemel tőlem.