Végítélet (1994–1994) 69% 60★

King elég régóta kíséri (és kísérti) az életemet, de a Végítélettel elkerültük egymást valamiért mind könyvben mind filmen. Aztán egyszercsak a könyvtári zárás utolsó napján a semmiből elém termett a könyv és haza akart velem jönni. Férj meg pár napra rá közölte, hogy nézd, mit fogunk nézni, és rájöttünk, hogy nocsak, ez ugyanaz. :) Szóval így nagyjából párhuzamosan olvastam és néztem.
Összefüggően nem tudok értékelést írni róla, de álljon itt pár apróság, amikért szerettem:
-A hangulat. Szerencsésen sikerült a könyv atmoszféráját visszaadni. Értem ezalatt a folyamat lezajlását, a világvége utáni állapotok leírását, a szereplők jellemét, a léleknek kedves és az ijesztő részek váltakozását. Bár a könyvhöz képest pár dolgot megváltoztattak, ez most mégsem zavart, a jó dolgok feledtették velem. Néha pedig egy az egyben köszöntek vissza a lapokról a jelenetek. És a hangulat olyannyira Kinges, mintha az írást láttam volna a képernyőn. Mármint azt a fajta Kinges mesélő lassúságot, ami valahogy mégsem fordul unalomba, hiába ír 6-800 oldalt, mert időnként bedobja a kis meglepetéseit. Tudom, hogy ez sokakat viszont inkább zavarni szokott, én mégis szeretem. Nem akciómozi, hanem tv-film.
-A szereplőgárda. Egy-két kivételtől eltekintve még a legapróbb mellékszerepekben is ismerős arcok köszöntek vissza.
-Valahányszor Rob Lowe szerepelt a vásznon, folyton az járt a fejemben, mennyire hasonlítottak fiatalon egymásra Matt Bomerrel: https://snitt.hu/karcok/51902
-Nick és Tom közös jeleneteit imádtam. Sérültekkel foglalkozom, szívmelengető volt az egymás iránti törődésük. Ez a pillanat az egyik kedvencem: https://66.media.tumblr.com/tumblr_m4ztxkKVK21r39n2so2_…
-A Flagget alakító színész eleinte nagyon nem tetszett. Képtelen voltam hova tenni. Ráadásul maszk nélkül is úgy nézett ki, mint akit már elmaszkíroztak. De a legrosszabb az volt, hogy nagyon hasonlít egy családi ismerősünk fiatalkori énjére, akiről utólag tudtam meg nem jó dolgokat és ettől még ijesztőbbé és unszimpatikussá vált számomra.
-Gyerekként valószínűleg szerelmi sokszögbe estem volna a Nick-Stu-Larry hármassal :D
-Laura San Giacomot én eddig csak a Pretty Woman Cicájaként ismertem. Ő az egyik, aki változtatásként került a filmbe spoiler, de nem volt ez így rossz, érdekes szálat kapott. Egyrészt tetszett, ahogy átalakult külsőleg is, miközben a bensője változott. Másrészt az a jelenet, ahol spoiler…a tekintete, a sikolya, a tehetetlen kétségbeesése…valószínűleg egy életen át kísérteni fog.
Azután a jelenet után viszont a végső külseje szerintem tiszta spoiler
-A zene nagyon jó
-A kötelező King cameo, tőle meglepően sok szöveges résszel
Valószínűleg még több dolog eszembe jutott volna, ha a nézéshez közelebbi időpontban írom az értékelést, most ennyire futotta.
Amire negatívumként emlékszem, az az, hogy időnként úgy éreztem, mintha kihagytak volna összekötő jelenetekből és beszélgetésekből. Ez még a könyv olvasása mellett is zavaró volt.

Egy rész bőven elég volt belőle. Legalábbis most.

A könyvet nemrégiben olvastam, és valószínűleg túl jól emlékszem még a történet részleteire, ezért is fájtak annyira a változtatások. Ezektől eltekintve jól sikerült adaptációnak tartom, mert kellően részletes, mégis izgalmas tud lenni. Ettől eltekintve éppen a sok-sok részlet miatt, amiket filmen nehéz volna megvalósítani, a könyv sokkal nagyobb élményt nyújt. A zenéket és a film összhangulatát viszont tagadhatatlanul jól eltalálták. A színészek is jó választásnak bizonyultak, egyedül Flagg volt az, akit én nagyon másnak képzeltem.
Külön élmény a harmadik résztől Stephen King felbukkanása egy kisebb (de számomra meglepően bőbeszédű) szerepben. Ezért érdemes volt megnézni.
Én inkább a könyvet ajánlom, bár minden pozitívuma ellenére az sem lett a kedvencem. A film számomra az „egyszer nem rossz, de kihagyható” kategória befutója lett.

Nagy klasszik, nem is tudom olvastam vagy láttam-e előbb, de mindkettő nagyon tetszett, igazi tipikusan morbid és klasszikus King történet. Simán el tudom képzelni ezt a véget az emberiségnek. Flu kapitány, naná!

Az igazság az, hogy a minőségen meglátszott, hogy TV-sorozat, abból is az olcsóbbik fajta. Nem tudom mennyi lehetett a büdzséje, de néhol azért meglátszott. A történetvezetés is furcsa volt itt-ott, de manapság is előfordulnak ilyesféle hibák, mint itt. Teleport egyik helyről a másikra és a tovább. Azért egy HD-editionnal örültem volna, mert manapság már mindent igyekszem abban nézni. Az atmoszféra valahol tapintható volt, de nem éreztem olyan erősnek mint más adaptációknál. King cameoja plusz pont volt. :)