Bátor, a gyáva kutya (1999–2002) 84% 93★

Imádom a mai napig; annyira elborult és annyira groteszk, hogy néha komolyan elgondolkozom, hogy ez még – egészséges – felnőttnek sem való, nemhogy gyereknek. Valami kegyetlen mélyre nyúl a lélekben, pedig nincs benne nagy filozofálás, még csak fantázia sem, így szinte teljesen érthetetlen, de egyszerűen a hangulat annyira beszív ebbe a kies, furcsa világba, hogy még órák után is kellemes-kényelmetlen paradoxonérzés van bennem.
Igen, határozottan imádom.

Emlékszem mikor óvodás voltam müzli eszegetés közben mindig ezt nézztük nővéremmelspoiler és azóta is még mindig imádom. Ebből nem szeretnének remaket vagy esetleg újra leadni a tv-ben?:D

Ettől a rajzfilmtől féltem. :D

Kicsinek imádtam, pedig annak idején a felét se értettem valószínűleg :D
Felnőttként már inkább fárasztó. Mármint olyan agybeteg módon. De még így is tetszik.
Kedvenc részem a „Mindenki rendezni akar”, melyben a híres filmrendező, Benton Tarantella (khmkhm:D) borzolja a kedélyeket :D

Zseniálisan beteg. Egyik kedvenc sorozatom volt gyerekkoromban (nem értem, hogy a szüleim miért hagytak ilyet nézni, nem túl gyerekbarát XD), most is imádtam, bár az utolsó rész szerintem nagyon szomorúra sikerült a többihez képest. A kedvenc karakterem Fred, a huncut (na tőle még 20 évesen is ráz a hideg, nagyon bánom, hogy mindössze egyszer szerepelt), Tarantella, a rendező, Katz és persze Bátor, Muriel és Eustace. Sajnálom, hogy ilyen rövidke.

„Add vissza a táblát!“

Az egyik legjobb rajzfilm volt a Cartoon Networkon.
Ez volt gyerekkorom horrorja, jó sok beteg dolog volt benne :D

(Az értékelésben az angol neveket fogom használni, mert jellemzően a legtöbb eredeti Cartoon Network produkciót még csak nem is láttam magyarul (több haver szerint nem vesztettem vele olyan sokat,) és ebbe ez is beletartozik).
Szóval többször láttam már, de most néztem meg teljes egészében, és ez a sorozat még mindig zseniális. Legfőképp azért, mert félelmetes ügyességgel keveri a normális rajzfilmhumort a legelmebetegebb horrorral. És ez jellemzően már a részek alapfelállásánál megmutatkozik: a főhősök vagy épp otthon vannak, vagy valami furcsa, de rajzfilmes mértékkel teljesen normális helyen vannak, de a beteges színek, a bizarr hangulat mégis nagyon nyugtalanítóan hat. És persze utána jönnek a szörnyek vagy a gonosztevők, akik jellemzően nagyon ijesztőek. Ráadásul ezek jellemzően nem harsány, hangos figurák, hanem finoman operáló, halk ellenségek, akik igencsak módszeresen állnak neki aljas terveikhez. Külön tetszik, hogy a sorozat nagyrészt tradicionális 2D rajzfilm, de nagyon ügyesen keveri bele az élőszereplős, a gyurma és a régi 3D CGI elemeket, amivel helyenként döbbenetesen rémisztő hatást tud elérni.
A történetek jellemzően arról szólnak, hogy a házaspárt, a kedves Murielt és a tahó Eustace-t valami fenyegetés éri, amit ők általában tudomásul sem vesznek, és Courage kapja a feladatot, hogy legyőzve félelmeit megmentse őket. Persze jellemzően Eustace megkapja, amit megérdemel, majd' minden rész végén kinyírják, csapdába ejtik stb. Minden rész alapvetően valami lelki bajról szól, de nem mélyed bele, nem lesz pszichológiai oktatófilm, hanem sokkal inkább felhasználja ezt a motívumot az ijesztgetésre. Egyébként épp ezért egy gyereknek csak simán ijesztő lesz, de felnőttként szinte bizonyosan találkozik legalább egy résszel az ember, ami nagyon övön alul üt, amiben teljesen megérti a probléma súlyát. És ha már a pszichológiánál tartunk, a sorozat ezt is nagyon jól csinálja: Eustace és Muriel általában azért kerülnek bajba, mert nagyon naiv (vagy nagyon figyelmetlen) emberek, ellenségeik azonban jellemzően jól kidolgozott figurák: Katz, a sorozat ikonikus ellensége egy hibátlanul ábrázolt sorozatgyilkos: intelligens, lehengerlő, unott, általában nyugodt, szinte teljesen értetlen a külvilág felé, és csak a szadista gyilkolászás jelent számára valami furcsa, örömtelen örömöt. De ugyanilyen félelmetes Fred is, aki minden szempontból egy szexuális ragadozóra emlékeztet (spoiler). Érdekes persze, hogy Courage minden helyzetben rajzfilm elemekkel segít magán vagy gazdáin, jellemzően teljesen abszurd módon felbukkanó tárgyakkal vagy furcsa mozdulatokkal (pl. le tudja csarvarni a fejét).
Összességében nem való mindenkinek, helyenként idegesítő és érthetetlen, de nagyrészt azért egy egyedi, nyomasztó és igen ügyesen megcsinált sorozatról van szó.

Egy szó van erre a förmedvényre. BORZALMAS!

Nagy kedvenc. Gyerekkorom legfélelmetesebb karaktere volt Katz.