Dumbó (2019) 70% 259★

Én kicsit csalódtam ebben a filmben, mert felvonultatta az összes klisét, ami csak a filmvilágban előfordul. Semmi eredetit nem tudott felmutatni. Itt is volt egy kötelező idióta akit utálhatunk, és aki miatt félremegy minden… Tim Burton ennél azért többre képes. Eva Green, az elefántok és a zene viszont fantasztikus volt. Nem bántam meg, hogy megnéztem. Sőt talán egyszer még újra is nézem. Dumbo nagyon édes, az ellenség nagyon gonosz. És körülbelül ennyi. :)

Bevallom, nem láttam a rajzfilmet. Gyerekként nekem túl ijesztő és abszurd volt, és azóta sem kaptam kedvet ahhoz, hogy bepótoljam a hiányosságomat. Nos, nyilván már nem vagyok gyerek, de szerencsére ezt elég emberbarát filmnek gondolom. Az elefánt aranyos, a gyerekek kedvesek, van miért izgulni. Nagyon látványos, nagyon varázslatos, ugyanakkor szörnyen giccses és túlzó; ez engem felnőttként zavar, de nem én vagyok a célközönség. Szerintem szerethető, de olyan film, amit bőven elég egyszer megnézni.

Gondolkodtam rajta mennyi csillagot adjak neki. 5 és 6 között vacilláltam, de aztán maradt az 5 csillag. Látványosnak látványos, de nem lett kedvenc. A napokban már többször elkezdtem nézni, de vagy halálra untam, vagy bealudtam rajta. A szereplők nem voltak rosszak azért, Dumbo és az anyja tök cuki volt, meg a gyerekek. A zenék sem voltak olyan rosszak.

A mese a gyerekkorom óta a kedvencem, azonban a film most teljesen lerombolta a varázsát. Teljesen tele volt mindenféle klisével, ami elég sokszor felháborított. Pedig az előzetes nagyon tetszett és moziba is el akartam menni rá. Jó, hogy nem tettem, mert ezért nem volt érdemes.
Szeretem Tim Burton munkáit, de ezzel az élőszereplős átdolgozással nagyon csalódottá tett. Azonban plusz pont, a zenékért. Azok tetszettek benne. :D

Elképesztően aranyos. Csak ennyit mondok.

Mély nyomot hagyott bennem a mese, nem feltétlenül azért, mert nagyon tetszett, hanem mert vannak meghatározó és komoly jelenetek benne. A film szerintem ismét (mint az Oroszlánkirály esetében) sokkal sötétebb, komorabb, negatívabb hangulatú lett. Nem rossz, de mégsem az igazi. Klisés lett, igazából még a repülő elefánt sem tette egyedivé.
Az megint tudatosult bennem, hogy az ember mértéktelenül önző, pénzéhes, és az állatkínzásnak soha nem lesz vége.
A gyerekeket, mint színész és mint karakter is nagyon kedveltem. Az összefogást és egyéb komoly érzelmeket szépen bemutat ez a film. A kis Dumbo tündéri.

Hát, ez is egy aranyos kis film volt. Nem tökéletes, vannak hibái, de nem annyira rossz, mint beharangozták. :))

Úr isten!!
Barátnőimmel mentem el, mert ezek a Disney mesék újragondolása engem eléggé lázba hozott. Mivel már egy ideje újra-újra nézegetem ezeket a meséket, ezért számítottam arra, hogy ebből sírás lesz.. De hogy kb. végig az egészet?! Erre nem. Na, jó, nem teljesen az egészet, de sokkal többet sírtunk alatta, mint amire számítottunk.
De az első gondolatok között szerepelt, hogy mennyire rühellem az emberiséget azért, amiket tett. Hogy a pénzért képes pár ember családokat szétszakítani (állatokra gondolok), illetve életeket elvenni… Undorító…
Kb. mindenkinek a halálát kívántam, aki csak egy rossz szemmozdulattal is ránézett Dumbóra. Torszülött? Kész vicc… Az emberek azok. Ezek az állatok tele vannak szeretettel. Ő nem ítélnek el, nem várnak el semmit, egyszerűen nem vágynak másra: csak szeretetre. Ez rá volt írva Dumbóra.
A két kisgyereket szerettem még benne nagyon, mivel a gyerekek ilyen tekintetben hasonlítanak az állatokra. Ilyen korban a gyerekek sem vágynak pénzre, hírnévre, vagy bármi olyanra, mint pl. egy felnőtt.
Nagyon tetszett a film. A vége volt a kedvencem (persze, nem azért, mert vége lett, hanem, ahogyan vége lett).

A Dumbo mindig is az egyik nagy kedvencem volt a Disney mesepalettájáról, így nem volt kérdés, hogy meg fogom nézni az élőszereplős újragondolást. Az előzetes vélemények nem túl fényes mibenléte miatt azonban nagyon sokáig lett halogatva a mozi. Viszont most, hogy már láttam, azt kell mondjam, nem bántam meg.
Nagyon szerethető volt a film, kellemes kikapcsolódás, és bizonyos pillanataiban megható. Egy minden ízében kedves családi mozi. A szereplők, nem csak Dumbó, szerethetőek, még a gyerekek is, a fő gonosz pedig ugyan súlytalan volt, de tulajdonképpen nem is sok vizet zavart cserében.
A látványvilág pazar, és egyes jeleneteiben a végén kifejezetten érződik rajta Tim Burton gótikus meséinek jellegzetességei (a veszélyes állatok részlege). Viszont máshol nem igazán lehetett volna meglátni a rendező védjegyét. És sokkal több sincs az egész filmben, mint a mesében. Inkább csak a körítés változott. Azonban nagyon kellemes volt látni és hallani az ikonikus mozzanatokat. A rózsaszín elefántokon nagyon nevettünk.
Összességében a kisgyerekekkel rendelkező családoknak mindenképpen ajánlott, valamint azok számára is, akik nagyon szerették az eredetit és nem rettennek el Tim Burton rendezéseitől, főleg az utóbbi évekbeliektől.

Míg az eredeti rajzfilm kb. a 3. legkedveltebb nálam az Oroszlánkirály és a Mackótestvér után, addig ez az élőszereplős borzalom, egyszerre lett dögunalom, színtelen, szagtalan és minden lelket nélkülöző pénzlehúzás a Disney-től, miáltal csak örülök, hogy nem moziban néztem. Két húzóereje van csupán, amik közül az első kétségkívül a 'cukiság faktor', ami még így sem múlja felül az elődjét, másodszor pedig a nagy, ugyanakkor elpazararolt nevek listája, hisz Eva Green, ki pl. a Penny Dreadful-ban megcsillogtatta már nekünk igazi tehetségét, lehengerlő alakítást nyújva, itt csupán bambán mosolygott, de a többiek is totál nyersen és életuntan játszották szerepeiket. Nem csodálom tehát, hogy az eredeti Oroszlánkirály animátorai is nyíltan szapulták már a Disney új üzletpolitikáját, mely az eredeti ötletek és művészi szabadság helyett, csupán a profitot tartja szem előtt.
Nem is pazarlom tovább rá a szót, nézzétek inkább az IGAZIT!