Az Úr sötét anyagai (2019–) 165

1 díj · 3 jelölés

Lyra Belacqua kalandvágyó, fékezhetetlen kislány. Miután szülei meghalnak, nagybátyja a Jordan-kollégium tudósainak gondjaira bízza. Lyra a kollégium Mesterétől titokzatos tárgyat kap, az aletiométert, s ezzel kezdetét veszi egy rendkívüli utazás, mely a messzi északra vezet ahol boszorkányok és… [tovább]

angol
angol · magyar
angol
angol

Képek 18

Szereposztás

Dafne KeenLyra Belacqua
James McAvoyLord Asriel
Ruth WilsonMarisa Coulter
Richard CunninghamGustaf
Lin-Manuel MirandaLee Scoresby
Tyler HowittBilly Costa
Ian PeckSturrock kardinális
Anne-Marie DuffCosta Mama
Nabil Elouahabicsillogószemű férfi
Ariyon BakareLord Boreal

További szereplők

Kapcsolódó zónák

His Dark Materials

31 tag · 18 karc · Utolsó karc: 2020. november 12., 19:22 · Bővebben


Kedvencelte 66

Várólistára tette 338


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 

Részenként borzalmasan hosszú, és helyenként igen kritikus értékeléseket írtam, úgyhogy kicsit időbe telt, mire úgy éreztem, képes vagyok leírni a teljes sorozatról a véleményemet, és eldönteni, hány csillagot akarok adni rá.
És megkapja a tízest. Nagyon agyaltam egy levonáson, de az az igazság, hogy a végére annyira szépen összekapta magát, és annyira szubjektívek a szempontjaim, hogy nem érezném helyesnek, ha csillagok tekintetében túl kritikusra venném a figurát.
Amikor jöttek az első hírek, hogy lesz Úr Sötét Anyagai széria, nagyon megörültem. Ahogy sokszor írtam, nagyon kicsi voltam, amikor először olvastam, a tartalmának egy jelentős része abszolút nem jött át, csak elvarázsolt a világ, néha sírtam, néha nevettem, néhol pedig kényelmetlenül éreztem magam, mert nem értettem dolgokat. A filmet szerettem, és ahogy az utóbbi időben újranéztem, csak egyre jobbnak tartottam, így volt egy léc, amit ennek az új gárdának meg kellett ugrania.
A világépítést, a hangulatot az első pillanattól imádtam. Sokkal sötétebb és fenyegetőbb, mint a filmben, de van varázsa. A magisztérium igazi, teokratikus, diktatórikus rendszer, a náci párhuzamok remekül működnek. A gyptusoknál sokkal inkább lejön, hogy egy vándor nép, egy közösség a lakóhajóikkal, nagyon tetszett a kultúrájuk, az ünnepeik. A boszorkányok kellően varázslatosak… sokan kritizálták, hogy a daimonok nagyon megfoghatatlanok, de én pont ennek örültem, látszott, hogy nem egészen fizikai lények, hanem a lélek megtestesülései. Az egyetlen, ahol tényleg túllőttek a célon a sötétséggel, az Bolvangar volt… ott a koncentrációs tábor feeling mellett nagyon nehéz volt elhinni, hogy a fejesek közül bárki elhiszi, hogy ez egy jó dolog, és nem szimpla gyerekkínzás. A zene, az intro mind nagyon erősek, a CGI, pl. a medvéknél szép, az utolsó részben az északi fény, a portál, mind csodálatosan sikerültek. Néhol kicsit spórolnak, de utólag azt mondom, valamennyire megérthető.
A casting… ha nem is tökéletes, de minőségi. Dafne Keen elsőre kicsit butuskábbnak, kicsit gyerekesebbnek hat, mint amilyennek Lyrának kéne lennie, nem annyira értelmes és ravasz, mint a könyvbéli, vagy a Dakota Blue-Richards verzió… de az évad második felére összekapja magát, az ember szívéhez tud nőni Pannal együtt. Noha nincs sok szerepe, de James McAvoy lubickol Asriel szerepében – a karakterről süt, hogy mennyire okos és az is, hogy őrült, szintekkel előzte meg Daniel Craig angol arisztokratáját. Ruth Wilson küzdött talán legjobban azzal, hogy mennyire jó volt az elődje, de az évad utolsó részében ő is nyújtott egy olyan alakítást, hogy szép lassan képessé válok elengedni a Nicole Kidman féle verziót.
Lin Manuel-Mirandát elsőre nem is értettem, túl fiatalnak és túl vadnak tűnt Scoresby kiöregedett westernhős szerepére, de a színész láthatóan felismerte, hogy ha megfeszül, akkor sem lesz képes megöregedni a vásznon, tehát egy egészen új oldalról fogta meg a karakterét. A dinamikája Hesterrel haláli, itt is hozzák a civakodó házaspár stílust, Lyrának pedig nagyon aranyos pótapukája lett. Iorekkel is szép a barátsága, bár kicsit kedvenc jegesmacimnak is idő kellett… először ő is túl vadnak, túl állatiasnak tűnt ahhoz képest, amilyen benyomásom nekem volt róla, de ahogy haladtunk előre, izgultam érte, és látszott, hogy alakul a kötelékük a főhősnővel. A mellékszereplőket is eltalálták, Serafina vagány, intelligens, és borzalmas mértékig hasonlít Eva Greenre, ami érthető, mert az a színésznő nagyjából tökéletes casting volt – a lehető legjobb döntés, hogy visszaadják a karaktert, ha keresnek valakit, aki ugyanúgy néz ki. Roger cuki, és a jövőben majd Will is jó lesz… láttam már megjegyzést a PC castingra, de engem nála ez abszolút nem tudott érdekelni… Willről konkrétan annyit tudunk a könyvből, hogy sötét haja van, az, hogy a színész fekete ebbe bőven belefér.
De azért apropó Will… azt a mellékszálat feleslegesnek éreztem, és abszolút nem értettem. Nagyon nyögte az egész évadban a tényt, hogy nincs benn a könyvben… Will szó szerint kóvályog a cselekményben, megy a suliba, megy haza, leveleket nézeget, pocsékul van, sétál, edzésre megy, hazamegy, nem csinál semmit, leveleket nézeget, pocsékul van… bőven elég lett volna egy epizódon keresztül nyomni ezt az idegörlő ide-oda mászkálást, mert borzalmasan untam, és nem éreztem magam többnek tőle. spoiler
A szimbolikát erőteljesen és jól használják, kicsit többet beszélünk az aletiométer működéséről is, mint a filmben, ami lehetővé teszi, hogy legalább egy picit jobban belelássunk Lyra fejébe… ezt mindig hiányoltam.
Összességében, szerintem méltó adaptáció, és az első évad után kiváló sorozat. Alig várom, hogy jöjjön a folytatás.

2. évad:
Wow. Az első évad után még voltak kétségeim, nem voltam benne biztos, megérdemli-e a tíz csillagot, de most, a második után örülök, hogy megelőlegeztem. Sírtam, nevettem, agyaltam, és nem tudok mást mondani, mint hogy várom vissza a szereplőket, várom vissza ezt a sötét világot, mert most már biztos vagyok benne, hogy a finálé is méltó lesz a regényekhez.
Két színészt ki kell emelnem, ezek pedig Simone Kirby és Amir Wilson. Két kedvenc karakterem bőrébe bújtak, és Will egy iszonyú hátránnyal indult, mert az első évados kóválygás után nem igazán hittem szegény színészben. De két rész alatt bebizonyította, hogy a forgatókönyvírókon múlt a dolog, nem rajta: mostanra az arca teljesen összeforrt számomra a karakterével. Simone Kirby-t pedig alig hiszem el. Abszolút tökéletes Mary volt, mintha a regényből lépett volna ki, stílusra, kinézetre, mimikára. Az első évados csapat is hozta a formáját, Mrs. Coulter hátborzongató, de rendesen összezavarja az embert, Lin Manuel-Miranda remekül adja át Scoresby-t, de ez a két új tag nagyon kellemes meglepetést okozott.
Nagyon sok részletet javítottak. Többet beszéltették a daimónokat, Lyra végre okosabb, talpraesettebb, és néha rémisztőbb, ha kell. A látványvilág pedig egészen szédületes, Citagazzé, a fantomok, az angyalok, minden egészen lenyűgöző lett.

5 hozzászólás
pvik13 

Na én úgy vártam ezt a sorozatot mint a messiást! Mondjuk összevetve az elődjéhez képest( Az arany iránytű) sokkal jobban tetszett. James mint Lord Asriel megfelelő választás volt hiszen megvan a kiállása és a mondhatni sárjma hogy tökéletes illjen rá egy Lord szerepe. Lyra is perfect, ahogy mindenki más is. Szóval a szereplőgárda csúcs. A helyszínek is szemkápráztatóak, na és a dajmonok is tényleg nagyon élethűek lettek. :D
Na és igen belevinni a másik szálat is spoiler nagyon meglepő volt és egyben érdekes is. ^^

LoneWolf 

1. évad:
Nagyon tetszik eddig. Sajnos nem olvastam a könyveket és az előző adaptációhoz sem volt szerencsém, de az eddig lement 8 rész alapján kellőképp összetett és fordulatos. Emellett a látvány, a hangulat, a zene, a karakterek többsége és a színészek mind-mind remek összképet nyújtanak a produkcióban, pár apróságot leszámítva, mint a gyiptusos szál, ami nekem valahogy nagyon ült, szóval csak abban reménykedem, hogy azt a továbbiakban kissé hanyagolják majd. Természetesen számomra lorek, a jegesmedve, és a James McAvoy (Bízom benne, hogy a következő szezonban nagyobb szerepet kap.) által alakított Azriel a széria fénypontja, de Dafne Keen Lyra-ja is kezd már a szívemhez nőni. Ajánlom-e? Kifejezetten, ráadásul az összetettsége miatt érdemes egyben lepörgetni.
2. évad:
Tempójában sokat javult az előzőhöz képest. Kevesebb az időhúzást, folyamatos a haladás és állandóan záporoznak az információk, miközben újabb rejtélyeket is kapunk a nyakunkba. Emellett a minőség mit sem romlott, az effektek gyönyörűek, a daimonok kidolgozása szinte hibátlan, míg a fényképezés is Hollywood-i szinten mozog. Konkrétan még plusz csillagot is kap tőlem ezért, mert ezzel közelebb került tökéletességhez.
ui.: Azért azt az extra Azriel epizódot még beiktathatták volna.

1 hozzászólás
sfox33 

1. évad
Te jó ég! Mérföldekkel jobb, mint a korábbi film! A színészgárda is sokkal szimpatikusabb és reálisabb értékekkel is bírnak, a CGI is mérföldekkel szebb és maga a történet is sokkal kidolgozottabb: nem egy filmhossznyi időbe kell belepasszírozni megannyi kalandot és ármányt. Várom 2. évadot, mert eddig volt számomra ismert a történet (valamelyest).

2. évad
A második évad is hozta a színvonalat, bár kicsit több logikai buktatót éreztem, mint eddig, de hihetetlenül izgalmas a történet és most kezd csak igazán kibontakozni. Sajnálom, hogy egyes (és általam kedvelt) karakterek kulcsfontosságú karaktert alkotnak, de mégis hiányérzetem van karakterük kimazsolázásával kapcsolatban, talán több „saját percet” kaphattak volna.

Süntüske 

1. évad:

Teljesen magával ragadjon a sorozat. A látványvilága fantasztikus, bár érezhetően jóval sötétebb tónusú, mint a nagyfilmé – emlékszem jelenetekre, amik a korábbi feldolgozásban szikrázó napsütésben zajlottak, itt pedig majdhogynem kivehetetlen félhomályban. Az Északon játszódó részek eléggé nyomasztottak, viszont az alternatív, viktoriánus, art deco és vadnyugati elemeket keverő, steampunk elemekkel felturbózott Londont imádtam. A történet végig székhezszögezően izgalmas, igazi mesés, a gyermeki énemet lelkesedésbe hozó kaland, bár érezhető, hogy az események egyre vészjóslóbb irányba fognak kanyarodni. Én az esetleges durvaságoktól nem annyira félek, inkább attól tartok egy kicsit, hogy nagyon elvont irányba fog kanyarodni a történet a vallási kérdések behozásával.

https://suntuske.wordpress.com/2020/02/02/iranytu-a-lelekhez/

2. évad:

Nagyon vártam a folytatást, ugyanakkor egy kicsit féltem is, hogy milyen irányba viszik tovább a történetet. A 2. évad már teljesen új terep volt nekem, míg az 1. eseményeit már korábban kétszer is megismertem, a könyvből és az előző filmfeldolgozásból. Terveztem az új epizódok megnézése előtt elolvasni az alapjukul szolgáló kötetet, erre nem sikerült sort kerítenem, de még utána is érdekes lehet összehasonlításképpen.
Az 1. évadban bemutatott világot a sötétebb részei ellenére nagyon kedveltem, és most gyakran hiányoltam, valami elveszett vele a jellegzetes hangulatból. Azt viszont értékeltem, hogy a mi dimenziónkban játszódó részek szerepe felerősödött, már nem zökkentettek ki, hanem szervesebben beleépültek a cselekménybe. Valamint az újonnan bevezetett, olasz kisvárosra emlékeztető Citagazzé gyönyörű hely, még ha ijesztő is a kihaltságával. Jó volt látni, milyen ügyesen alkalmazkodik Lyra a számára megszokottól teljesen eltérő körülményekhez, és hogyan alakul ki a baráti összetartás Will és közte.
A 2. kötet címe alapján már igazán izgatott lettem a titokzatos kés mibenlétét illetően, és ugyan annyira nem lepett meg a hozzá kapcsolódó képesség, de izgalmasnak találtam a megszerzése feltételeit, és ahogy az új hordozója igyekezett kitapasztalni a használatát. A vallási vonulat egy kicsit megdöbbentett, még úgy is, hogy felkészítettem magam rá, hogy a történet ilyen kérdésekkel is foglalkozik. Egyelőre nem tudom, hogy a végén kiderült információ hogyan fog beépülni a megalkotott világba, és hogyan fog újrajátszódni az „ősi eset”, de bízom benne, hogy a könyvsorozat van olyan következetesen megtervezve, hogy ez beleférjen a mesés fantasyként elindított sztoriba.

1 hozzászólás
MrsCumberbatch 

Nos, így egy évad után még elég kiforratlan a véleményem. Egyet biztosra tudok mondani. James McAvoy miatt kezdtem el nézni a sorozatot, aztán a téma és a történés miatt maradtam. Nem azt mondom, hogy nem hiányzott volna több Asriel jelenet (nekem!!), de a készítők elég ügyesen elérték, hogy csak néha hiányozzon. Persze, lehet sokat segített az is, hogy gyorsan daráltam és napi 2-3 résszel gyorsabban telt az idő így időm sem volt őt hiányolni, de lehet heti egy rész nézésekor sem hiányzott volna annyira.

Van pár kérdésem azért. majd egyszer esetleg összeszedem őket, de lehet megvárom a második évadot, ki derül-e. A spoiler dolog nagyon durva azért, és azt sem értem. Hiszen adott a tény: A daimon lényegében az ember lelke, akkor miért gondolja azt spoiler

A második évad annyira erős hogy már gyenge. Oké, nyílt titok hogy a rész a késről (eredet történet alert!) és annak hordozójáról fog szólni, viszont úgy érzem nem foglalkoztak vele annyit amennyit kellett volna. Illetve ott van a nő kutatása és gépe, ami szintén egy erős és érdekes szál. Egyszerűen imádtam, viszont azt is eléggé elhanyagolták… Le kéne már szokni hogy annyira nyomtatják Lyra anyját. Érdekes egy pszichopata karakter, de nem annyira hogy a 2. évad harmada is róla szóljon.. Nekem ez így túl erőltetett volt. Unom azt a nőt de nagyon!!! Pont akkor lenne igazán érdekes ha nem látnánk ilyen sűrven. Akkor jobban ütne a felbukkanása és sokkal érthetőbb lenne Lyra haragja/félelme. spoiler Mindezek mellett, hogy annyi izgalmas dologról szólt az egész és szerintem többször szánhattak volna több időt egyes dolgokra, mégis úgy érzem vontatott volt és nem haladtunk semerre. Mikor végre beindultak az események, bumm vége, várhatok még egy évet.

Ezen kívül egyébként amennyire imádom a daimonokat annyira kezdenek az agyamra menni a velük kapcsolatos kérdések. Lehet én agyalom túl és abszolút nonsense kérdések és gondolhatjátok hogy „minek agyalok én ezen?” akkor is zavar pár.

1. Nem tudom, hogy filmes baki-e, de most akkor hogy van ez a távolság cucc (ha nem vagy boszi)? Csak mert az 1x1-ben már akkor sipítoztak ha 5 méterrel arrébb volt tőle a daimonja, lassítottak futás közben meg ilyenek, nehogy lehagyják egymást… Most meg 30-40 méterrel arrébb vígan szaladgálnak. Na jó, ennyi lehet nem volt, de akkor is.

2. Akkor ha a daimon a lelke egy darabja… Amikor simogatja őt az ember, akkor lényegében magát simogatja?

3. Ebből kiindulva más miért nem érhet hozzá? Az emberhez is hozzáér más ember….

4. Egy daimon csak annyira erős/okos/figyelmes mint a gazdája? Csak mert többször előfordult már hogy az ember uszítja a daimonjat a másikra.. És azok hagyják magukat. Mármint látszik hogy támadni készül X akkor Y miért nem védi ki? A daimonnak nincsenek saját gondolatai/akaratai? Ha látja hogy rátámad valaki – és tud változni mint pl Pan – akkor miért nem változik át mondjuk elefánttá? Problem solved

5. Mitől függ, hogy egy daimon beszél-e. Mindegyik beszélt eddig csak a pszichopata nőé nem. Vagy pont ez az? Akinek nincs lelke azé nem beszélnek?

6 hozzászólás
Sylvanas_Windrunner 

Előrebocsátom, hogy nem olvastam még a könyveket, szóval összehasonlítani nem nagyon tudom… Viszont a sorozat nekem nagyon tetszett, nagyon jól le tudott kötni, ami valamiért mostanában különösen nehéz velem kapcsolatban. Féltem, hogy nem fog annyira bejönni, mert én Dafne-t nem nagyon kedveltem előtte, viszont itt sokkal jobban tetszett az ő játéka is. Az első rész után is még úgy voltam, hogy lehet, hogy nem lesz nyerő nálam, viszont annyira elvitt a világ és a történet, hogy nagyon hamar ki is végeztem az egész évadot, ahhoz képest, hogy mennyi dolgom is volt közben. :) A sztori számomra nem egy lerágott csont, érdekes és sejtelmes, persze még sok kérdés megválaszolatlanul maradt, de így is nagyon lebilincselő volt. James McAvoy és Ruth Wilson játéka is tetszett, bár előbbit szinte minden filmben kedveltem eddig. A kedvenc karakterem mégis Farder Coram volt, nem tudom miért. :D És persze a medvék is nagyon jól néznek ki, tényleg tök jó kis sorozat lett ez. :)

Judyt

1. évad:
Próbálok nem elfogult lenni, mivel a sorozat a kedvenc trilógiámat dolgozza fel. :D
Több dolog is volt, amit nem úgy vittek filmre, mint ahogy a könyvekben írta Pullman, mégis azt kell mondanom, hogy az alkotók nagyon-nagyon kitettek magukért. Visszakaptam azt a hangulatot, amelyet az első könyv olvasása közben éltem meg. Érdekes élmény volt, hogy már a második kötet cselekményéből is merítettek és megmutatták Willt és az anyukáját, Elaine-t, valamint szó esett a késről. Viszont sok mindenbe nem mentek bele, amire a könyv magyarázatot ad. Reményeim szerint a következő évadok megadják ezeket a magyarázatokat (sok esetben a trilógia esetében is így volt, ami nem volt egyértelmű az első kötetben, arra megkaptam a választ a harmadikban).
A színészi játék nekem kifejezetten tetszett. Bár több karakter külsőre nem olyan, mint ahogy az író úr megálmodta a könyvben, mégis hihető és hiteles karaktereket kaptam. Lyra szőke kislány a könyvben, de nekem Dafne Keen alakítása abszolút az a cserfes, makacs Lyra volt, akit már évek óta ismerek. A nagy film után Lee Scoresbyt ebben a fizimiskában élmény volt viszont látni, Lin-Manuel Miranda szerintem nagyon jó választás volt (a könyvben is hasonlóan néz ki), míg ugyanezt elmondhatom Ruth Wilsonról is, nagyon jól hozza Marisát. Bár James McAvoyt, mint színészt kifejezetten szeretem, de ő nekem annyira nem Lord Asriel, ahogy Anne-Marie Duff sem Costa Mama (nagyon nem az), viszont az ő játéka nekem tetszett.
Az első részekben a daimónokat kicsit elnagyoltnak éreztem, túlzottan láttam rajtuk, hogy mesterségesen alkotott szereplők, de a végére szinte már fel sem tűnt. Egyébként meg Pan irtó cuki lett. :)
És a zenéje. Hát az valami fenomenális. Lorne Balfe ezzel az egyik kedvencemmé lépett elő. A His Dark Materials főcímzenéjével olyat alkotott, aminek elejétől a végéig ráz a hideg. :)
A trilógiához hasonlóan az első évad igazából a csábító szerepét tölti be. Persze voltak már ebben is kemény dolgok, mégis inkább a kaland dominált. Nagyon kíváncsian várom a következő évadot, hogy megállja-e majd a helyét és hozni tudja-e majd azt a döbbenetet és mélységet, amiket a két további kötet olvasásakor kaptam.

Bővebben az első évadról: https://watchaholics.hu/2020/01/06/his-dark-materials-2…

6 hozzászólás
nekedcsakRia 

A többséggel ellentétben, én nagyon szerettem a filmet anno és, sajnáltam, hogy nem készült el a folytatás. Éppen ezért félve kezdtem neki ennek a sorozatnak is. Jó, de nekem nem a legjobb…
Tetszett a látványvilág,a zene és egészen jók a színészek is. Viszont időnként elkalandoztam nézés közben, mert egyszerűen untam magam. Például Will szálánál. A daimónok háttérbe szorulása nem igazán tetszett, mert nagyon sok minden alapozódik erre, és itt nem adják át azt a kapcsolatot ember és daimónja között, ami a könyvből – vagy akár a filmből – kiérződik. Mondjuk, ennek valószínűleg anyagi okai voltak igazából, mert a jó minőségű CGI drága és nagyon megdobta volna a költségeket az állatok állandó szerepeltetése… Na, mindegy. Ezt leszámítva egyébként olyan szolgaian követték a könyv cselekményét, mintha kötelező lett volna. Gondolom, nem akartak egy újabb elcseszett adaptációt készíteni, amit utálnak a nézők, de szerintem pont emiatt vált néha unalmasan lassúvá a cselekmény.
Megnézem majd a második évadot is, de remélem, az picit pörgősebb lesz. Az első évad 7 csillag, ami igazából 6,5 lenne, ha lehetne fél csillagot is adni.

Kemiviki 

1. évad: Nem rossz, de sokszor vannak unalmas jelenetek. A legjobb példa rá Will kavargása a történetben. Szerintem teljesen felesleges volt őt ennyire korán behozni.
Tetszik viszont ez a sötétebb, komorabb hangulat. A zenéket nagyon jól eltalálták. A CGI hihetetlenül szép lett. És még a történet is jó a változtatások ellenére is.
A végére Lyra is megtalálja a helyét, de nekem még mindig Dakota Blue Richards verziója tetszik jobban.
Amit utáltam az egyértelműen Iorek robot magyar szinkronja. Borzalom, alig lehetett érteni… Plusz a daimonok sokszor eltűntek/ nem is voltak jelen és valahogy nem adták át azt a kötödést a gazdájuk felé amit a könyv alapján vártam volna. Mintha nem tudtak volna mit kezdeni velük az alkotók.
2. évad: Ez az évad teljesen elvarázsolt. Will végre megtalálta a helyét, és az őt alakító Amir Wilson is megmutatta hogy nagyon is jól tud színészkedni. És végre a daimonok is kellő figyelmet kaptak, Pan is többször szerepelt, többet kommunikált.
Citagazzé bámulatos lett! Mary mintha csak a könyvből lépett volna elő. Nem tudok egyszerűen semmi rosszat mondani rá, megérdemli most már azt a 10 csillagot!
És ide nekem a 3. könyvet most mert már alig emlékszem belőle 1-2 dologra.
3. évad:


Népszerű idézetek

Anaire 

Marisa Coulter: With every children's nightmare there's an element of truth, Lyra.

1. évad 1. rész – A Jordan Kollégium
Valentine_Wiggin 

Asriel: Azt várják, hogy egész életünkben vezekeljünk, mert megettünk egy almát!

Valentine_Wiggin 

Scoresby: Ha egy embertől elveheted a lelkét, bármit megtehetsz.

Valentine_Wiggin 

Mrs. Coulter: A legjobb eredménnyel végeztem az egyetemen, de sosem kaptam meg a doktorátust, mert nő vagyok. […] Cikkek tömegét írtam, de csak akkor publikálhattam bármit, ha egy férfi volt az első szerző. Kivé válhattam volna, ha ebbe a világba születek?

2. évad 5. rész – The Scholar
bkata12 

Lyra: What is this?
Will: It's popcorn.
Lyra: It's disgusting! It tastes like wood shavings.
Will: Then stop eating it!
Lyra: I can't.

2. évad 3. rész – Theft
4 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Child (after she asked for chocolate from Mary): This is muesli.
Mary: Yeah, but with chocolate.

2. évad 3. rész – Theft
Valentine_Wiggin 

Mrs. Coulter: I was always a little afraid of heights. When you are up there, it's hard to resist the urge to jump.

Valentine_Wiggin 

Seraphina: A késed megijesztette őket.
Will: Mindenkit megijeszt.

2. évad 7. rész – Aesahaettr
Valentine_Wiggin 

Hester: A világ sorsa a tét. És ők pont téged választottak csapattagnak.
Scoresby: Ó, fogd be, Hester!

Anaire 

Marisa Coulter: Our origins don't define us. It's what we do with what we have.

1. évad 2. rész – Észak

Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján