Játékszerek (1992) 62% 28★

Ami rögtön az elején elkapja az embert, az a film elképesztően szürreális képi világa. Gyakorlatilag az egész film a játékgyárban játszódik, amely teljesen úgy néz ki, mint egy álombéli játékország, netán egy játéktémájú pálya egy 80-as 90-es évekbeli számítógépes játékban. Kicsit nyugtalanító is, de szerintem nagyrészt teljesen befogadható. És akkor ha már a vizuális őrületnél tartunk, érdemes megemlíteni a kamu MTV klippet, amit a főhősök készítenek, hogy eltereljék az őrök figyelmét: egyrészt elég jópofa és színes, hogy valódinak tetsszen, de azért a Magritte-féle motívumok alkalmazása elég bizarrá teszi.
A film története igazából teljesen rendben van, gyerekesen vicces, egyszerű, de pont elég mély ahhoz, hogy a film értékelhető lehessen: a játékgyár igazgatója meghal, ám nem hozzá hasonlóan gyerekes fiát vagy lányát teszi meg utódjának, hanem testvérét, a becsvágyó, de magas karrierje ellenére elég mellőzött tábornokot. A film igazából jó munkát végez azzal, hogy lassan felépíti Lelandet főhősnek, és az értékrendek ütközéséből eredő humort is kihasználja. De természetesen a csavar már úgy a film felénél előkerül, amikor kiderül, kik is a jók és kik a rosszak. A küzdelem témája mindenképp a gyermeki ártatlanság, de míg az egyik számára az élet, a másik csak eszközt lát benne saját céljaihoz. A végső összecsapás pedig minden humor ellenére kicsit ijesztő is, de a film amúgy is alkalmaz egy-két valóban félelmetes elemet is. De szerencsére azért a sötét elemek ellenére is egy igen kedves mese tud maradni, és bár akad benne egy-két felnőttes vagy gusztustalan jelenet, azért a vége az, amiben mindenki reménykedik.
A film elég ismeretlen maradt a nagy nevek ellenére is, és saját korában bukás lett, én mégis azt mondom, szerintem nem megérdemelten, mert kifejezetten tetszett ez a furcsa kis alkotás.