Star Trek: The Animated Series (Star Trek) (1973–1974) 75% 12★

Őszintén szólva, nagyon agyaltam, hogy megadjam-e neki a tízest, mert elég hullámzó volt. De miután a TOS is megkapta tőlem, arra jutottam, ezt sem értékelem lejjebb.
Az a baj ezzel a sorozattal, hogy az eleje és a vége nagyon, nagyon jó. Meg merem kockáztatni, hogy jobb, mint a TOS maga, négy-öt rész, ami igazán súlyos témákkal foglalkozik, sokat mutat a karakterekből, eltalálja a humor és a dráma megfelelő arányát, ötletes és egyedi. És ehhez képest, amikor a közepe visszalendül a TOS általános hangulatába, a humorral, a kicsit lazábban körüljárt témákkal, akkor hirtelen az már nem varázsolja el úgy az embert, mert szeretné az első pár rész stílusát visszakapni. Hatalmas előnye az egésznek, hogy rajzfilm. Míg a fő sorozatnál át kell kicsit kapcsolni az agyat, nekem mindig meg kellett szoknom, hogy a kissé gyenge díszletek helyett növényeket, épületeket, modern technológiai eszközöket lássak, itt pusztán a tény, hogy minden rajzolt, elősegíti ezt. Merem mondani, hogy talán jobban is fogyasztható mai szemmel, mint maga a TOS.
Ugyanakkor nem ajánlott annak ismerete nélkül, mert elég szervesen összekapcsolódik vele. Ez leginkább Kirknél és Spocknál jön le, mert az átívelő szál ennél a szériánál mindig az ő karakterfejlődésük volt. Kirk még mindig bohóc néha, és nagyon hős, de közben rengeteget erősödött és változott. Sokkal felelősségteljesebb, határozottabb, higgadtabb, mint a fő sorozat elején volt, tényleg igazi vezető, akiben már látni lehet a filmekben megjelenő idősebb, tapasztaltabb kapitányt is. Spocknál pedig szerintem az is közrejátszott, hogy párhuzamosan néztem az egészet a Discovery-vel, ahol a legszétzuhantabb, legzavartabb állapotában van, de csak pislogtam, hogy mennyit fejlődött. Még mindig okoskodik, és még mindig végletesen racionális, de egyben hűséges és megbízható barát, valamint teljesen egyensúlyban van. Nem hajtogatja, hogy nincsenek érzelmei, nem szégyelli, hogy félig ember, hanem teljesen elfogadja önmagát, és ki is használja az előnyeit: több részben kifejezetten empatikus. Az a rész, mikor visszamegy a saját múltjába, és beszél a kisgyerek önmagával, különösen szép lett.
A legénységen nincs nagy hangsúly, de azért van némi terük, McCoy nyilván a fő trió tagja, és az egyik rész különösen erősen ráfókuszált, Uhura többször is tevékenykedhetett, kicsit talán Scotty és Sulu szorultak háttérbe. Jött két új legénységi tag, M'Ress és Arex, ők nekem egy kicsit lógtak a levegőben, végig nem sokat tudtunk meg róluk.
A hangok szuperek, nagyon jó, hogy az eredeti színészek szinkronizálják ezt is, és a rajzolás is kellemes – néhol beüt az Elsüllyedt világoktól már megszokott animációs spórolás, de meg lehet bocsátani. A zene gyakorlatilag ugyanolyan, mint a sorozatban, így annak tökéletes folytatása. TOS rajongóknak szerintem kötelező.

Star Trek rajongóknak érdemes egyszer megnézniük. A történetek jellege és a hangulata olyan, mint a TOS. Vannak benne nagyon érdekes részek, de persze akad néhány középszerű is. A sorozat és a filmek után lehet még egy kicsit repetázni vele. :D

Kölyökkoromban csak németül láttam pár klasszikus Star Trek epizódot, aztán átpártoltam a Bakula féle csapatra. Az animáció, ahhoz képest, hogy öregebb nálam, simán élvezhető volt. Sőt. Továbbra is jobban szeretem, ha egy rajzfilm rajzfilm. Sokkal inkább megvan a hangulata, mintha egy képregény életre kelt volna.
Szerintem a szereplőket most hallottam először eredeti hangon, külön öröm, hogy tényleg a valódi színészek szinkronizáltak őket. Kinézetre is mindenki hasonlított önmagára, csak Harry Mudd sokkolt le egy kicsit :-)