A mozifilm (Star Trek 1.) (1979) 72% 90★

(A felújított, rendezői változatot néztem. Különbségek: https://www.imdb.com/title/tt0079945/alternateversions/… )
A film az elején egy kicsit lesokkolt, mert annyira más volt, mint a TOS! Tudom, ez szándékos döntés volt a készítők részéről, és a kettő között amúgy is eltelt 10 év, ami leginkább a látványban mutatkozott meg. Sokkal szebb képeket kaptunk, mint az elődje esetében, és ezzel együtt egy teljesen felújított Enterprise-t is. A gépház határozottan hihetőbbé vált, megjelentek az igazi kijelzők és kapcsolók, a fénylő antianyag-tartály, a híd viszont elég komor lett a fekete-fehér-szürke alapszínekkel és a félhomállyal. Az egész hajó nagyon sterilnek, ridegnek hatott (ami érdekes, mert a 2009-es filmben is hasonló, de ott jót tett neki az erős, modernebb megvilágítás, és a legénység is élettel telibbnek tűnt). A hajó külsejére viszont nem lehet panasz, ezt gondolom a filmesek is így gondolhatták, mert perceken keresztül nézhettük, ahogy Kirk és Scotty megközelíti az űrben, végigpásztázva minden egyes méterét. Maradva a látványnál, engem nagyon zavart az egyenruhák (és a jelzések) módosítása. Főleg, hogy a belső terekhez hasonlóan azok is fehér-szürke-halványkék/sárgák lettek, vagyis eltűntek a logikusan jelentéssel megtöltött és élénk színek. Nem is beszélve a rövidujjú, tipikus tengeri hajós ingről, ami nevetségesen festett, kb mintha egy trópusi óceánjárón lennénk. Na meg a menő csizmás, passzentos uniformis után inkább valami pizsamaszerű alsóruhának látszott az a valami, amit viseltek. :( Szóval egyrészről értem, hogy próbáltak egy újszerű, komolykodó, még sci-fisebb külsőt adni mindennek, főleg a Star Wars hasonló színű világának megjelenése után, de gyanítom, hogy sok rajongó nézhette ezt hozzám hasonlóan értetlenül akkoriban. (És megint csak örülök, hogy az új filmek bebizonyították, hogy az eredeti színű egyenruhák + a szakterület szerinti felosztás jobbak a moziban is.) A film zenéje viszont kiváló lett, köszönhetően Jerry Goldsmith-nek, aki remek munkát végzett, és sokat dobott vele a hangulaton. Itt már igazi klingonokat is láthattunk, és először hallhatták a nézők a klingon és vulkán beszélt nyelvet is. :) (Érdekesség: James Doohan (Scotty), Jon Povill és Hartmut Scharfe találták ki a klingon nyelv első szavait és alapvető hangzását ebben a filmben.) Mókás, hogy Mark Lenard a romulán kapitány és Sarek után itt még klingon kapitány is lehetett pár perc erejéig. :D A főszereplőket tekintve jó, hogy minden fontos színész maradt továbbra is, de őszintén szólva nekem nagyon fagyosnak tűnt a hangulat. Ahhoz képest, hogy milyen kalandokat éltek meg együtt a sorozatban, itt mindenki olyan karótnyeltnek tűnt, mintha először találkoznának, és ez nem is nagyon változott a végéig sem. Nem ezt vártam volna egy ilyen nagy visszatérésnél, de feltételezem, ennek azért erősen köze lehetett ahhoz, amilyen körülmények között a film készült (pl. a Roddenberry-Paramount-Nimoy konfliktus). Konkrétan amikor Spock megjelenik közöttük, csak pislogtam, mintha tényleg átment volna robotba. :( Azért ez így túlzás volt, kolinahr ide vagy oda. spoiler Kirk is elég arrogánsnak tűnt, ahogy ragaszkodott a hajójához, amit mindenáron magának kellett megkaparintania, mintha valami trauma érte volna az amúgy mindig jókedélyű kapitányt, és most ezzel próbálná kompenzálni. Bones és Scotty voltak azok, akik úgy, ahogy maradtak önmaguk, háttérbe szorulva, a többiek meg alig kaptak pár jelentősebb pillanatot. Maga a történet viszont szerintem jó lett. spoiler A film eleje kellően misztikus, nem tudni, hova vezet majd a találkozás. V'ger felbukkanása és az egész felhőbeli utazás igazi sci-fi hatást keltett. Nem mondom, hogy nem volt helyenként túl lassú, tele elnyújtott képekkel és néma jelenetekkel, de cserébe a vége legalább meglepő és ötletes. Értelmet nyert az egész cselekmény egy pillanat alatt, és bennem is megvolt az Ahha, wow! érzés. Egy önálló, a sorozatot folytató kalandnak szerintem megfelelt így, de a látvány elemek helyett/mellett a szereplők közötti érzelmes és értelmes párbeszéddel kihasználva a játékidőt sokkal-sokkal jobb is lehetett volna. A TOS és az ST erőssége mindig is a csapat(ok) lelkében, a legénység tagjai közötti kapcsolatban rejlett. Itt túl nagyot akartak markolni azzal, hogy helyette egy hűdenagyon újszerű mozifilmmé változtassák.

A háttérben húzódó események, amiért eredetileg Nimoy nem is szerepelt volna benne: https://www.hollywoodreporter.com/news/general-news/how… (Azért meg kell hagyni, Nimoy elég makacs és határozott volt érdekérvényesítés terén.)

Mikor először láttam nagyon hosszúnak tartottam és unalmasnak. Viszont mikor most megnéztem, nagyon hosszúnak találtam és unalmasnak! :)
Egy rohadt felhőben megyünk végig a film felében. A támadó kiléte viszont érdekes volt. Nem mondom, hogy rossz film, de nem lett jó sem.

Talán mások szemében egy két lábon járó ellentmondás vagyok Star Trek témában, mert nagyon szeretem a mozifilmeket, viszont a sorozatokkal nagyon meggyűlt a bajom, pedig többször is próbálkoztam velük. Egyik szériában sem tudtam elmélyedni rendesen, mert néhány epizód után képtelen voltam még erőlködéseim ellenére sem végig nézni egyiket sem. Szerintem borzalmasan unalmasak. Így vagyok a Csillagkapu filmmel és sorozattal is.
Viszont a filmeket imádom, a régieket és az újabbakat is, talán a régebbeiket jobban pedig azok jóval távolabb voltak az akciófilm stílustól, mint az „újkoriak”.
Az első film még a 70-es évek végén készült el és ez talán egy másik nagy sc-fi film által keltett műfaji felbuzdulás miatt is.
Igazából, ha belegondolok ez is belefért volna egy tévés epizód kereteibe az aránylag egyszerű, de érdekes történetével, a kevés szereplőjével, a nem túl esemény dús megvalósításával, de szerencsére nagyon jól megoldották, hogy egy izgalmas, titokzatos és érdekes mozifilm legyen belőle. Legalábbis az én számomra az!
A rendezés egy régi motoros kezébe került, ami egyértelműen azt jelentette, hogy a Paramount bízott egy sorozatból készített film sikerében. Robert Wise nem okozott csalódást. A film karakter központú, mert a szereplők sokkal erőteljesebben alakítják a történetet, mint egy főképp trükkökre alapozó hasonló műfajú film esetében. Elismerem, hogy forgatókönyv szövegei néhol, főleg nem sci-fi rajongók számára sokszor ordas nagy baromságnak tűnhetnek és mégis én nagyon szeretem sokadszorra is ezt a filmet. A trükk felvételeken is látszódik, hogy meglehetősen régi ez a produkció, de ha beleéljük magunkat és elfogadjuk ezt, akkor nem jelenthet nagy problémát, ebben segít a nagyszerű kisérőzene a mindig nagyszerű munkát végző Jerry Goldsmith-től.
Néha tényleg egy kicsit elnyújtott jelenetek vannak, amelyeken lehetett volna rövidíteni vagy feszesebbre faragni, de ezeknek a jeleneteknek is megvan a maga szerepük. Növelhetik a feszültséget a néző kíváncsisága irányába vagy az unalmat.
A hosszú felvezetés után a film végi lezárás a fordulatával tesz a történet végére némi érdekességet és mondanivalót, ami minden Star Trek filmre jellemző.
Vannak hibái, de szerintem nagyon is szerethető film.

Nekem mindig is Bones volt a kedvenc szereplőm, a régi és az új filmekben is.

Egyrészt baromira elüt a sorozattól, másrészt hasonlít is rá. Az egész hangulata, a karakterek közti rideg viszony elég idegennek hat a TOS-tól, Kirk nem kettyint meg egyetlen nőt sem, nem rúgja szét senkinek a $@!#%, másrészt sokszor visszaköszön annak minden bája, vannak egész kellemes dialógusok, és valóban az ismeretlennel néznek szembe hőseink.
Kicsit sajnálom ezt a filmet, mivel rengeteg kritika éri épp a fent említett sorozattól való eltérései miatt, valamint lassúságáért. Úgy is szokták emlegetni: STAR TREK – The Slow Motion Picture. Tény és való, baromira lassú, a mai nézőnek egyenesen vontatottnak hathat. Kifejezetten sok külső képet kapunk, amikor csak az űrhajót láthatjuk, meg a kék felhőt, és néha tényleg kicsit uncsi ezt nézni, de, és itt jön a de, vannak olyan gyönyörű felvételek, mint az Enterprise első feltűnése a kikötőben, vagy a dokk elhagyása. Na ezek szerintem minden igazi Trek-rajongó szívét melegséggel töltik el. Nem mellesleg vizuálisan nagyon ott van ez a film, korának egyik legdrágábbika volt. A trükkök nagy része még ma is kifogástalan, néhány gagyibb effekt azért becsúszott, de na, ez a korral jár. Egyébként az Enterprise újragondolása is jól sikerült, hű az eredetihez, de mégis modernebbnek hat. Érdekes, hogy a 2009-es rebootban mennyire nem sikerült megoldani a modernizálást úgy, hogy az ne hasson röhejesen.
A film egyébként azért sem jöhet be egyeseknek, mert nem az a tipikus lövöldözős sci-fi, sokkal inkább moralizál az emberi léten, az ismeretlenen. A film vége e téren nagyon üt, V'ger kiléte jó ötlet volt nagyon.
A karaktereket már említettem. Igazából ha az ember látott pár sorozatrészt, akkor tudja, hogy mire számítson, bár azért itt nincs olyan mértékben jelen a színpadiasság, mint a TV-képernyőjén. Egyébként nem rosszak a színészek, Shatner kifejezetten jól játszik, Nimoy és Kelley pedig hűek a sorozatban nyújtott alakításukhoz.
Nem említettem még a kiváló zenét, melyet Jerry Goldsmith komponált. A főtéma brilliáns, nem csoda, hogy a TNG felhasználta később. De egyébként az egész soundtrack nagyszerű, a V'ger-hez kapcsolódó hanghatások és zene elképesztő.
A végére egy kis ajánlás: aki nem olvasta a könyvváltozatot, az tegye meg, mert egész szépen kifejti a karakterek érzéseit, gondolatait, és ezek után a film is kicsit másként hat.

Kellett egy kis idő, hogy újraértékeljem ezt a filmet.
Iszonyat régen láttam, és az akkori Star Trek bűvöletemben tetszett. Ez ma sincs másként, de aki a sorozat után ül le megnézni, az csalódhat.
Ez egy látványfilm, aminek az eleje nagyon épít a TOS karaktereinek újbóli találkozására. Megnézhetjük, hogy kivel mi lett. Érdekes, hogy itt említenek először komoly transzporterbalesetet, szerencsére a végkimenetelét nem kell látnunk.
A film egyébként nagyon lassú lefolyású, mindenre hagy elég időt. Kicsit filozofálgatós.

A karakterek már nem olyanok, mint régen. Kirk például nem nőzik, nem verekszik és az uniformisa is egyben marad. Tényleg úgy viselkedik, mint egy Csillagflotta admirális.
McCoy még mindig Kirk lelkiismerete, de itt nem poénkodott annyit Spockkal.
A film látványos, az idegen nagyon jól néz ki, ahogy az Enterprise indulása, de akár maga a dokkbéli jelenet is.
Sajnos azonban néhány jelenet rosszul öregedett, csúnyácska.
Itt láthatjuk először a redős homlokú klingonokat.
Jerry Goldsmith zenéje csodálatos, egy részét később át is emelték a TNG-ben.

Lassú folyású ugyan, de elgondolkodtató, filozofikus, és szép az üzenete. Meg tudott lepni, és bár hatodikként láttam a régi Star Trek filmek közül, így is nagyon élveztem, nem méricskéltem a népszerűbb darabokhoz, mint a Khan haragja. (Bár számomra a Khan haragja messze nem is tűnik a legerősebb résznek, ez csak személyes vélemény).
Az új karakterek önmagukban nem igazán érdekesek, de a régiek hozzák a formájukat, és boncolgatjuk az M.I. kérdéskört is, ami nálam már jó pont, hiszen az egyik kedvenc témámról van szó.

Felújított változat, @Coralie már értékelte, lényegében ugyanazokat gondolom.

Emlékszem, nagyon-nagyon-nagyon régen még a tévében láttam a filmet, onnan vettük fel VHS-re, ahol aztán nagyon néztem meg. Szó szerint rongyosra néztem a kazettát, de a film mit sem veszített a bájából, izgalmából. És még most is simán nézhető, hiába egy negyven éves alkotásról van szó. Igen, lassú, nincsenek benne látványos űrcsaták, hatalmas lövöldözések, robbanások, menekülés, rohangálás. De vannak benne remek karakterek, van egy érdekes, sok kérdést boncolgató történet és persze kiváló végkifejlet. Nekem több nem is kell egy klasszikus Star Trek filmhez.

Jó volt 2 órán keresztül nézni a legénységet, ahogy ugyanazon a helyszínen tökéletesen érdektelen diskurzusokat folytatnak.
Ja, nem.

Ez a rész eddig valahogy kimaradt, pedig jó kis film. Annak ellenére, hogy a film látványvilágán a technika már túlhalad, teljesen élvezhető volt. A történet és a szereplők pedig hozták a Star Terk filmek hangulatát.