Az Egy rém rendes család egy elképesztő, néha már fájdalmasan realisztikus válasz az amerikai televíziókban igen gyakran idealizált családmodellre. Al Bundy, Peggy Bundy és közös gyermekeik Kelly és Bud története a külvárosi Chicagoban zajlik. Életük nem feltétlenül mintaszerű, ám állandó… [tovább]
Egy rém rendes család (1987–1997) 222★
Képek 11
Szereposztás
Kedvencelte 110
Várólistára tette 55
Kiemelt értékelések
Ez amolyan bármikor megnézhető nagy baromság. Ám a maga nemében a legjobb. Szinte megkerülhetetlen, kötelező darab. És azért valljuk be ez az emberkerülő női cipő eladó úgy a szívünkhöz nőtt a hülyeségeivel, aranyköpéseivel, hogy szinte már családtagként funkcionált. A 90-es évek nem létezhetett nélküle és családja nélkül. Sörözni csak Bundy-ék után lehetett elindulni, ki ne hagyjunk egy részt.
Én Jefferson színre lépésével szerettem meg igazán a sorozatot, de az előtte levő évadok is szerethetőek. Időnként jó elővenni 1-2 részt (vagy többet). A woke mondjuk erre is ráaggatta a szexista, diszkriminatív és egyéb jelzőket, amibe inkább bele se megyek. Sokkal többet tett azáltal, hogy kiparodizálta a (z amerikai) reklámfilmes családot, és nem csak olyanokat láthattak a nézők, hanem valami hétköznapibbat, életszagúbbat. A humort pedig szükségtelen említenem.
Mindig csak egy-egy részt csíptem el a tv-ben, először néztem egy egész évadnyi adagot Bundyékból :D (folytatni fogom)
Igazából annyira zseniálisan mutatja be a hétköznapi életet, hogy az nem igaz. Van benne fricska, néhol egy kis dráma, persze szigorúan vicces köntösbe csomagolva, minden rész egy karikatúra, amiben megtaláljuk magunkat, és azt mondjuk: jé, ez máshol is így van? Nem csak nálunk? Persze tudjuk, hogy túlzással ábrázolják, hiszen egy vígjátéknak ez a dolga, de van benne realitás, nem is kevés.
imádom <3 újra és újra tudok nézni minden részt és sose unom meg, mindig tudok nevetni a poénokon :D
Mekkora kedvenc ez a sorozat! Imádtam és még mindig imádom. Bármikor le lehet ülni, és megnézni egy részt. Al Bundy mintha csak a humorával apámat formálná, nagyon szeretem.
Hiába ismételték már a sokadik alkalommal, én mindig néztem. Nem tudtam megunni Al és családjának mindennapjait. Csupán azért vontam le csillagot, mivel számomra az első évadok annyira még nem jöttek be, és nekem Jefferson érkezésével vált a széria igazi etalonná. A karakterek olyannyira egyediek, lököttek és szerethetők lettek végül, hogy az őket alakító színészeket is már teljesen velük azonosítottam, szóval másban számomra már értékelhetetlenek.
Örök darab!
Végig kísérte a tini koromat is, de még egyetem mellett is néztem. Aztán kint Angliában is. Minden életszakaszomban elővettem.
Ez egy görbetükör, és abból is a legzseniálisabb.
1. évad:
Sosem néztem rendszeresen a sorozatot, csak hébe-hóba láttam néhány részt belőle.
Mint általában az első évadokban, itt is bemutatkoznak a főszereplők. Jelen esetben a Bundy család kutyástól, valamint szomszédaik, Marcy és Steve.
Bundyék folyton marják egymást, ám ez csalóka, hiszen hatalmas szeretet munkálkodik a családtagokban.
Ma is nagyon élvezhető sorozat, nagyon jól sikerült színészválasztással.
Népszerű idézetek
Ti férfiak el sem hiszitek, mi mindent megteszünk értetek. Egész nap tévét nézünk, hogy legyen miről beszélgetnünk. Kihívó ruhákban járkálunk. Délutánonként szunyókálunk, hogy ne ráncosodjunk hamar, és elköltjük minden pénzetek, hogy azt higgyétek, eltartjátok a családot.
Al: Tudjátok, egy iszonyatos álmom volt az éjjel. Megjelent egy hatalmas szúnyog. Nagy vörös feje volt és sztreccsnadrágot viselt. Fölöttem keringett, és a pénztárcámból szívta a pénzt. Azután puszit kért. Apropó, hol van anyátok?
– Borzasztó volt, rettenetes volt, soha az életemben nem voltam ennyire megijedve.
– Mi történt, megláttad a porszívót?
Minden nap, amikor felkelek, tudom, hogy aznap csak egy jó dolog vár rám, a lefekvés. Tehát felkelek, bedobom a felvizezett kávét, és a félig jeges vajas süteményt, beülök a kocsimba és igyekszem meggyőzni, hogy benzin nélkül is tud menni. Majd átvergődöm a forgalmon csupán azért, hogy olyan cipőket tehessek az olyan nők patáira, mint maga. Sose lesz belőlem híres focijátékos, és sose fogom érezni egy gyönyörű nő érintését, és soha többé nem vezethetek zacskó nélkül a fejemen. De vesztes nem vagyok! Mert mindennek dacára, én meg a többi emberke, aki mind más akart lenni, mint ami, mégis itt vagyunk, és azt csináljuk, amit nem akarunk, heti 40 órán át életfogytiglan. És a tény, hogy nem röpítek golyót a fejembe, maga halkocsonya, az tesz győztessé!
Peg: Én, egy olyan helyet szeretnék, ahol csak feküdni kell és semmit sem kell csinálni.
Al: Gyere Peg szállj be a kocsiba, viszlek a hullaházba.