Frankie Heck (Patricia Heaton) középkorú, középosztálybeli családanya, aki az Államok közepén él. Ahhoz, hogy a kis családja túlélje a mindennapokat, nagy adag humorra van szüksége, így számunkra is garantált a szórakozás.
A semmi közepén (2009–2018) 130★
22' · amerikai · vígjáték, sorozat 12
9 évad · 215 rész
Képek 80
Szereposztás
Kedvencelte 97
Várólistára tette 121
Kiemelt értékelések
Nagyon szeretem ezt a sorozatot is. A Comedy-n láttam régebben most kezdtem előről darálni és haladok is vele nagyon szépen. Vannak benne jó poénok, persze, van ami túlzás kicsit… De na, hol nincs ilyen?
Viszont esküszöm, néha úgy érzem, nem is akarnak változtatni azon, hogy sz*r az életük. Mármint persze, van amibe nem tudnak bele szólni (lásd a törött szélvédő), de vannak olyanok is, amiknél egyszerűen fogtam a fejem hogy „komolyan nem tesznek ellene semmit?”
Illetve sokszor bolhából csinálnak elefántot, vagy pont azt nem veszik komolyan, amit kéne… Amivel foglalkozni kéne nem foglalkoznak. Innen a csillaglevonás, egyébként jó kikapcs. És kicsit gonoszul hangzik, de ha sz*r napom van vagy tudom, hogy az lesz és megnézek pár részt, akkor tudatosul bennem, hogy van, akinek rosszabb, mint nekem…
Brick akkora arc, hogy nálunk szállóige lett egy-két mondása.
Nem vettem észre, hogy elkezdték ismételni, véletlenül bukkantam rá, és mondhatom, igazán jól szórakoztam. Most mondjuk az anyuka volt a legviccesebb, például amikor megkérte a családot, hogy véletlenszerűen szivárogjanak ki a szobából.
Imádtam, imádom, imádni fogom!!!!
Sue Heck, soha nem adja fel. Tényleg! Vitte az egész sorozatot a karakter.
Azért senkit se kellett félteni, még így sem. Általában mindig találok egy utálatos szereplőt a sorozatokban, de itt szerethető mindegyik. Legalábbis én a családot a szívembe zártam. Kár, hogy vége lett. De várom a folytatást. Pontosan nem tudom, hogy nagy film készül vagy társsorozat, de így is úgy is jó lesz.
1 évad: Hatalmas ez a sorozat, egyszerűen imádni való! A legnagyobb kedvencem Brick lett a gyerekek közül:)
2 évad: Sue nagyon belendült ebben az évadban:D
3. és 4. évad: eddigi kedvenc évadaim, nagyon pörgős volt, és egyre jobban összekovácsolódott a család. Kiderült, hogy Axel-nek helyén van a szíve, hogy Sue mégsem reménytelen, s hogy Brick Brick marad örökké:)
5. évad: Olyan jó volt így egy év elteltével visszacseppenni a Heck család életébe. Jó évad volt ez is és eseménydús.
Most is Brick alakította a legnagyobbakat. És a kedvenc karaktereim közé lépett Derin is :) Szegény nem egy lángész, de úgy megszerettem.
Összegezve: Ez a sorozat egy kincs :) Brick a szívem csücske :)
Nem hiszem, hogy tudnék elfogultság nélkül beszélni erről a sorozatról, szinte a kezdetektől fogva néztem, és mikor idén vettünk HBO-t az első gondolatom akkor is ez volt, hogy na most majd nézhetem.
Hosszú évekig elkísért, szórakoztatott és meghatott. Amit igazán szerettem benne, hogy olyan dolgok történtek, amik velem is megtörténtek vagy megtörténhettek volna pl: egyetemi ösztöndíj megújításának elfelejtése, kedvenc könyvsorozat megfilmesítése ami egy borzasztó lett, történelmi személy iránti rajongás, akit senki sem ismer, válság, hogy az oktatás után mégis mi a fenét kellene magammal kezdeni stb. stb.
Minden szereplőben volt valami szerethető és azonosulható. És a magas színvonal maradt az évadok folyamán végig. Jó a végére szerintem a román a hógömbbel már átment HIMYM szintű félreértések miatt nem vagyunk együtt-be, de alapvetően maradt a folyamatos szórakoztatás.
A sorozat befejezése nekem nagyon szép volt, pár szereplőt, azért még vártam vissza, de a legtöbben azért ott voltak az utolsó évadban. Külön tetszett, hogy a búcsú érzelmesebb volt.
Így a végén el is gondolkodtam, hogy most tényleg lezárult egy korszak, de lehet csak követnem kell Brick tanácsát és egyszerűen újra nézni az egészet.
Én konkrétan tegnap láttam az első epizódot. (Eddig csak össze-vissza volt szerencsém különféle részekhez – amiket éppen elcsíptem.) Érdekes volt. XD
Ez a sorozat egyébként annyira megoszt engem… Tudom szereti, de utálni is. Szeretem a vicces helyzeteket, azt, hogy tényleg gyakran van, hogy az ember magára ismer belőle, mégis… Mégis nekem már néha túl sok(k). Gyakran megy át a humora fárasztóba, ami köszönhető a karikaturisztikus karaktereknek. Oké, nyilván vannak ilyen típusú emberek, sőt, de ekkora töménységben ekkora debilséget produkálni azért már művészet.
Nekem a kedvenc szereplőm Mike. :D Plusz imádom, hogy ekkora magasságkülönbség van a szülők között. :P XD XD
A részek vége egyébként engem eléggé emlékeztet a Szomszédokra. XD Mindig jön valami „bölcsesség”, amit Frankie jól megállapít és közöl a nézőkkel egy belső monológszerűség formájában. Hmm. Olykor sok igazságot mond, máskor azonban (és ez a gyakoribb) csak felmegy tőle a vérnyomásom. Az egy dolog, hogy csöpög a giccstől, de még csak egyet se nagyon tudok érteni vele. Sebaj, (szerencsére) nem kell mindenkinek főállású anyukaészjárással gondolkoznia… :D
Nem tipikusan a szexista Comedy Centralos sorozatok közé tartozik, de azért erősen megvan benne az „anya összetartja a családot, a többiek meg azt csinálnak, amit akarnak”. Se karaktere is nagyon gáz, de emellett lehet nevetni rajta, vannak nagyon életszagú helyzetek.
Népszerű idézetek
Mike Heck: Életem legnagyobb ajándékai vagytok.
Axl Heck: Tényleg? Elég szar lehet az életed.
Mike Heck: Tényleg az.
Mike Heck: Elég volt! Elég. Ti hárman azonnal elkezditek szeretni egymást, mert ez az, amit anyátok szeretne.
Axl Heck: Ha nem gyakorlom a vezetést, sohasem lesz meg a jogsim.
Mike Heck: Ezért tanultál meg járni.
Frankie Heck: Én… én nem értem. Jó ember vagyok, te is jó ember vagy. Hogy lehet ilyen tuskó a fiúnk?
Mike Heck: Az első palacsinta mindig odaég.
Mike Heck: A kamaszokkal meg kell járni a poklot, hogy ne hiányozzanak, ha kirepülnek.
Frankie Heck: Senki se szólt, hogy ilyen nehéz szülőnek lenni.
Mike Heck: Még szép! Mert úgy senki sem vállalná.
(Axl a számítógép előtt ül a Heck-házban.)
Frankie Heck: Hé, te meg mit csinálsz itt?
Axl Heck: Tudtad, hogy fizetni kell a wifiért?
Frankie Heck: Igen, tudtam.
Axl Heck: Hát én nem, mert itt minden ingyen van!
Végül nem a nagy nyilvános pillanatok számítanak, hanem az apró pillanatok, amiket közben észre sem vettél. Azokra fogsz majd emlékezni.
Néha olyan dolgokat tudunk meg magunkról, ami meglep minket. De az számít igazán, hogyan kezeljük a meglepetést.