A 80-as években játszódó vígjátéksorozat Adam Goldberg saját élményei alapján mozgalmas, de szeretettel teli családi életéről, mindennapjairól.
A Goldberg család (2013–) 36★
Képek 9
Szereposztás
Gyártó
Adam F. Goldberg Productions
Happy Madison Productions
Sony Pictures Television
Feldolgozásai
Kedvencelte 16
Várólistára tette 45
Kiemelt értékelések
Az a durva ebben a sorozatban, hogy bár a felszínen messze az egyik legidegesítőbb széria, ami az elmúlt években képernyőre került az országban, végeredményben mögöttes tartalmát tekintve nagyságrendekkel okosabb és belátóbb gondolatok bújnak meg benne, mint a trendibb sorik nagy részében – lehet, ez az Adam F. Goldberg, aki amúgy íróként tényleg letett már ezt-azt az asztalra, nem is akkora kamugép, mint gondolnánk?
Nyilvánvalóan nem, ugyanis bár a szériája tömve van idegesítőbbnél idegesítőbb karakterek extraidegesítő gegjeivel, a nyálas összeborulások mögött szinte mindig felcsillant egy örökérvényű és rémesen találó tanulságot: a saját családod és/vagy barátaid előtt bármekkora pancserséget elkövethetsz, ők tolerálni fogják azt. Sőt, irányba állítanak, sőt, felvállalják a te hülyeségedet és azzal együtt szeretnek téged. Ez persze giccs a köbön, és nagyon nehéz kihámozni Barry féleszű viselkedése, a JTB extrém, hazai viszonyok között értelmezhetetlen idiotizmusa, meg Erica és Adam korlátolt egoizmusa alól, de attól még tény: vannak emberek az életben, akik előtt nem tudod magad lejáratni, és őket mindennél jobban meg kell becsülnöd. A széria erre részről részre, így vagy úgy, de emlékeztet.
És hát Wendi McLendon-Covey, mint Beverly Goldberg… neki kijár egy Oscar. Nem azért, mert minden epizód előtt – vélhetően – órákon át tűri, hogy Peggy Bundy óta a legdurvább két lábon járó nyolcvanas évek sztereotípiává sminkeljék, hanem mert odaadó maximalizmussal hoz egy közel groteszk képregényszerű karaktert. Egyszerűen zseni a nő!
És főleg érdekes látni szegény George Segalt, aki vastagon nem a B-listás sztárok listájáról huppant be ebbe a produkcióba, mégis tökéletesen megtalálja a helyét a fiatal, feltörekvő színjátszók és a már bőven beskatulyázott sitcom-színészek között.
Kell hozzá egy hangulat és tolerancia, de a felszín alatt ez egy igazán nagylelkű széria. Akinek nem forog tőle a gyomra már a trailerek láttán, az biztosan fog benne találni valamit.
Ha lenne példaképem, akkor szerintem gyanúsan Adam (F.) Goldberg lenne. A sorozatban ő a kedvenc „karakterem” (de ugyebár tudjuk, hogy valós személyről van szó :D), és annyira jó, hogy ő már kölyökkorától kezdve, végig, folyamatosan menetelt előre, nem törődött senkivel és semmivel, csak csinálta, amit csinált, mert ez a fajta kreatívkodás mérhetetlen örömöt szerzett neki. Én annyira látom benne valahol saját magam, meg azt az elcseszett infantilis lelkesedést… Azt, amit nem tör le az sem, ha amúgy mindenki hülyének néz miatta és / vagy kinevet, hogy a „kis nyomi”. (Tessék, meg lehet nézni, hol van most az úr(fi)… :-)) Szóval, nekem nagyon pozitív üzenete van, amolyan „különleges”.
Aztán a másik vonal: a „muter”. Újabb közös pont. Mármint, én is elmondhatom magamról, hogy végtelenül kotnyeles, mindenbe orrát beleütő anyukám van, aki spoiler ragaszkodik hozzám, emiatt ez a része a dolognak nekem annyira már nem poénos, sőt. Amikor már a nagyobb srácokkal mennek a játszmák (Erica, Barry), akkor külön felmegy a vérnyomásom. (Ericát megmondom őszintén, hogy nem nagyon bírom, Barry pedig… néha ugyan vicces, de ő sem kimondottan a szívem csücske, számomra gyakran már csak szimplán sok[k]…)
Ja igen, ami még jó a sorozatban, az az, hogy a ’80-as éveket idézi, ami szintén kedves a szívemnek, úgyhogy tényleg jó rajta nosztalgiázni. :-)
Tévében nézem, ha elkapom, de akkor ott is maradok ezer részen keresztül. Nagyon tetszik a film koncepciója az emlékvideokkal. Szerintem nagyon király. Barry néha idegesítő karakter, de amúgy a többiek szerethetőek, és a cselekmény is mindig vicces vagy aranyos. Pedig nagyon féltem attól, hogy idiótaság lesz.
Népszerű idézetek
Erica: Felejtsd el, hogy láttad, érted?!
Barry: Nem fog menni. Pornografikus memóriám van.
Barry: Nem mondhatsz nemet, hiszen a nagyapám vagy! Végtelen szeretetet és pénzt adsz, amíg meg nem halsz!
Mr. Mellor: Finoman fogalmazok kölyök, bűzlesz, mint a tornazokni segge.
Adam: Öhm, kösz!
Mr. Mellor: Mint egy fokhagyma pelenkája.
Adam: Kösz!
Mr. Mellor: Mint egy radiátoron hagyott tojás saláta.
Adam: Kösz!
Mr. Mellor: Fel sem tűnt, mivel napi 24 órában ebben élsz, ugye?
Adam: De igen, én is érzem.
Mr. Mellor: Van egy fél hónalj stift az asztalomon. Neked adom. Használd bátran! A tanár veled van! Félre hívtalak, hogy ne legyen olyan ciki.
Adam: Azt hiszem, hogy jobb lett volna, ha ennél azért egy kicsit messzebbre hív!
(Kb. 3 méterre vannak az osztálytól, aki mindent hallott.)
Barry: A bokám! Adam, segíts!
Adam: Nem hallak, a köd miatt!
Barry: A köd nem hangszigetelő!
Adam: Ég veled, Barry! Szörnyű báty voltál, de azért szerettelek!
Beverly: Suzanne, nagyon köszönöm, hogy ilyen hamar fogadni tudott engem!
Miss Cinoman: Igazából nem fogadtam, berontott a terembe azzal, hogy vége az órának.
Barry (Mázlinak): Tudom, nem vagyok az alfa, se a béta. Csak a görög ábécé utolsó betűje. Azt hiszem, Zorba!
Barry (miközben zsákol): Szeretitek nézni a zsákolást? Akkor most következik a: zsák-zsák, teli zsák! Drágám, a kölykök bezsákoltak! Jó reggelt, Viet-zsák! A nevem, Zsák-Claude Van Damme!
Barry: Letöröltem az ötéves szülinapomat. Anya sose bocsájt meg, ha nem szerzem vissza. Maga a videó klub tanácsadója, segítsen!
Mr. Mellor: Hát ez inkább csak tiszteletbeli poszt. Így az övemen hordhatom a videóterem kulcsát, de többnyire csak az a fura kölyök kéri el, a muppet hangú.
Barry: Az öcsém?
Mr. Mellor: Pontosan! A muppet fiú!
Barry: Akkor lehetséges? Vissza tudjuk nyerni azt, amit letöröltem?
Mr. Mellor: Abszolút! Csak betesszük a kazettát a magnóba, egyszerre nyomjuk a felvételt és a vissza gombot, és így eltűnik a rávett anyag.
Barry: Ohóóó! A megoldás végig az orrom előtt volt!
Adam (narrátor): Csakhogy ez nem volt megoldás.
Mr. Mellor: A kocka kuckóba!
Adam (narrátor): Mert amit nagyon könnyen letörlünk, soha az életben nem nyerjük vissza!
(Megpróbálják letörölni a felvételt, de a videó magnó szikrázik, kigyullad és füstöl)
Barry: Ne, miért nem sikerült?!
Mr. Mellor: Mert senki sem ért a VHS technológiához! Ezen a tudomány is elhasal. Az egyetlen megoldás, ha bevallod.
Barry: Vaaagy, kockáztatok és tovább hazudok!
Mr. Mellor: Egyszer azt hazudtam egy állásinterjún, hogy profi vagyok audiovizuális művészetből. És most itt vagyunk. Ez tehát a tanulság.
Barry: Ne hazudjunk!
Mr. Mellor: Kivéve, ha az heti 60 dolcsit hoz, meg egy rakás hosszabbítót.
Barry: Lainey, árulással akarod kezdeni a jövődet! De tudod mit? Nem számít! Mert én rapper-kosaras-nindzsa-vállalkozó leszek!
Lainey: És én hiszek benned, édes! De tanulnod kéne a tesztre!
Barry: Áruló! Te gyönyörű, okos áruló!
Papi: Néha meg kell tennünk olyasmit, amit utálunk, azokért, akiket szeretünk.