Már megint Malcolm (2000–2006) 76% 60★

Imádom ezt a sorozatot. Nem normális egy család.
Jó lenne, ha újra adná valamelyik csatorna.

Komodo 3000! :D

Életem első olyan szitkomja volt, amin nem tudtam/mertem enni, mert egyszer annyira nevettem közben, hogy a vacsorám a monitoron landolt.
Milliószor láttam, de megunni sohasem tudom.

A Már megint Malcolm amolyan kaleidoszkópsorozat. Ha valakinek tökéletes gyerekkora volt, valószínűleg blőd baromságnak fogja látni. Akinek voltak balhéi, az viszont minden szempontból fel fogja ismerni ezeket az amúgy elég szörnyű alakokat magában és családjában. A Malcolm trükkje ugyanis az, hogy főhősei nagyon rémes figurák, akiket mindenki utál, és rendszeresen felidegesítik a körülöttük élő látszólag normális embereket. De nem a jóindulat, vagy jólneveltség hiányzik belőlük, hanem az alakoskodás képessége. Az emberek körülöttük ugyanis pont ugyanolyan rosszak (vagy még rosszabbak), mint ők, csak ők elbújnak vidám álarcuk mögé, és emiatt sokkal konvencionálisabbnak látszanak. De ahogy kapcsolatba kerülnek a családdal, úgy lepleződnek le minél gyorsabban. És mégis, annak ellenére, hogy a részek lényege, hogy a karakterek szemetek és emiatt pórul járnak és szenvednek, hogy jellemzően gyorsan széteső őrültségeket ír le, mégis egy meglepően boldogan működő családként (is) funkcionálnak.
Magam részéről jókat nevettem rajta, a 2000-es évek világába tökéletesen beillik, érdemes tenni vele egy próbát.

Rettentően irritáló sorozat. Ahányszor anno megláttam, már kapcsoltam is el a tévét. Egy részt kínkeservesen végigszenvedtem belőle. Nem értem, miért hypolják annyira, mikor nézhetetlen.

Érdekes, de míg a tévében belefutottam egy-egy részben nagyon idegesített ez a sorozat, főleg Lois állandó üvöltözése. Rendre elkapcsoltam akárhányszor megláttam, viszont reggel munka előtt, miközben készülődtem és nem volt időm megkeresni a távirányítót lement egy rész és azt vettem észre, hogy jópárszor felröhögtem és elkezdtem odafigyelni a sztorira. Aztán volt, hogy vasaltam, szintén nem volt kedvem távirányítót előkotorni, úgy voltam vele háttérzajnak jó lesz. És akkor is azon kaptam magam, hogy tulajdonképpen tök jól elszórakozok rajta. Később pedig nem is kerestem a tévében, hanem letöltöttem gépre és nekiálltam darálni. Az első két évad aranyat ér, nagyon király sorozatnak indult, sajna a későbbiekben esik a színvonal és a címszereplő Malcolm is ahogy cseperedik úgy válik belőle egyre nagyobb s*ggfej. Ugye elég nehéz úgy nézni bármit is ha a főszereplőt nem bírod elviselni.
Már igencsak felnőttként futottam bele ebbe a sorozatba, de valahogy mégis olyan nosztalgikus nézni a nagyon korai 2000-es évek környezetében játszódó sorit. Malcolmék egyébként a saját családomat juttatja eszembe, bár szerencsére nekem nincs ennyi testvérem, de a család anyagi helyzete, és a szülők „nevelési” stílusa abszolút a saját gyerekkoromat idézi fel bennem. A szegénységből adódó állandó helyhiány, nélkülözés, osztozkodás mindenen IS, a testvéri rivalizálás, a tombolás, a rombolás, a csínytevések ezek mind-mind olyan dolgok, amiken én is átestem annak idején. Egyébként stílusában nagyon hasonlít a Rém rendes családhoz, szerintem teljesen méltó utódja, hiszen itt is leginkább egy alsóközéposztálybeli diszfunkcionális (de valahogy mégis funkcionáló) nagycsalád mindennapjait mutatja be. Nem túl píszí, elég szókimondó, nem finomkodik, a néző képébe vágja, hogy bizony ebben a családban nincs semmi amit tökéletesnek lehetne nevezni, minden centnek megvan már jó négy évre előre a helye, a gyerekek nagyrészt neveletlenek, tiszteletlenek, lázadnak, ahol és ahogy csak tudnak, a szülők pedig maguk is csak nagyranőtt gyerekek…még Lois is. Ebben pedig leginkább a Shameless jut eszembe, valahogy annak meg a Rém rendes családnak a fura keveréke. Valahogy megnyugtató nézni, ahogy vannak más családok is ahol nem süt mindig a nap, ahol a létező legszűkösebbek az anyagi keretek, sem a gyerekek sem a szülők nem tökéletesek és ez teljes mértékben normalis. Nem kell szégyelned, ha szegény vagy, ha rosszak a gyerekeid, ha a szüleid kétkezi munkásak, ha nem éled a tökéletes mintaéletet, amit mindenki elvár tőled.