Az 1920-as évek Angliája. London előkelő negyedében él a megözvegyült Lord Meldrum öccsével, anyósával, két lányával és persze a személyzetttel. A Meldrum házban lakó szakácsnő, inas, komornyik, szobalány élete szorosan összefonódik őlordsága és családja életével; sokszor túlságosan is, mármint… [tovább]
Csengetett, Mylord? (1988–1993) 273★
Képek 36
Szereposztás
Kedvencelte 242
Várólistára tette 86
Kiemelt értékelések
Alap, hogy 2-3 évente végignézem a teljes sorozatot, plusz, ha adja a tévé valamelyik csatornája, nézem. :-)
Nagyon jól válogatták össze a színészeket, remek csapatot alkotnak. Kiválóak a karakterek, és a környezet… be akarok költözni Lord Meldrumhoz, azt sem bánom, ha Lady Lavender néha megdobál valamivel. :-)))
https://hu.wikipedia.org/wiki/Csengetett,_Mylord%3F
Hogyhogy én erről még nem írtam értékelést?! Buta, buta, buta én… Nos, ahogy sok más sorozat, ez is gyermekkorom nagy kedvence, olyannyira, hogy azóta is bármikor, bárhol, bármennyiszer. :) Fantasztikus humora van, ironikus, cinikus, egyszóval „Very British”. Imádnivaló. Mindenkinek vannak kedvenc karakterei, így nekem is. A legközelebb hozzám kétségtelenül Cissy és Ivy áll, de benne van a TOP5-ben még Teddy, James és Stokes is. Gyerekként abszolút James Twelvetrees rajongó voltam, mai fejjel és háttértudással azonban egyértelműen Alfred Stokes az, akit inkább „piedesztálra emelnék” kettőjük közül, annak ellenére, hogy bizony kétség sem férhet hozzá, hogy Alf nagy szélhámos. :) A sorozat édes humorral prezentálja és boncolgatja azt a meglehetősen szomorú valóságot, ami az arisztokrácia és az alsóbb osztályok (egykori) viszonyát jellemzi.
David Croft és Jimmy Perry neve már önmagában garancia arra, hogy valami igazán jó dologról van szó. Remek példa a You rang M'lord? mellett még a Hi-de-Hi vagy éppen a Dad's Army…
Nem egy térdcsapkodósan nevetős sorozat, de kétségtelenül megunhatatlan klasszikus a maga nemében. Szerethető karakterek, jó poénok, amitől az ember sokadjára is mosollyal az arcán nézi végig, akármikor is adja a tv.
Sokadszorra néztük végig a sorozatot, de még mindig nagyon jól szórakozunk rajta.
Régebben abszolút Ivy volt a kedvencem, és persze imádtam Mabel-t (most is)
Most Henry a kedvenc, ő mondja meg a tutit :)
A „Jó éjt Dorottya”-t mint esti elköszönést ősidők óta használjuk a barátnőimmel :)
Egyedi humor, jópofa figurák, csak ajánlani tudom.
Minden részt láttam, anyukámmal együtt, régebben többször is.
spoiler
Az egyik legnagyobb kedvencem. Kiskoromban láttam először, amikor a Duna TV-n ment (ha jól emlékszem) és már akkor is imádtam, pedig így utólag tudom, hogy egy csomó poént nem is értettem igazán, hiszen akkoriban még közöm nem volt a történelemhez… az angol történelemhez meg pláne nem :D.
Ebből tényleg bármikor képes vagyok leülni és megnézni egy részt, mert egyszerűen nincs olyan hangulatom, amikor ne esne jól elmerülni kicsit a világában.
A szereposztás pedig fergeteges! Mintha nem is színészeket néznék, hanem a valóságot, mert egyszerűen mindenki annyira tökéletes a szerephez. Szóval egyszerűen minden nagyon rendben van ezzel a sorozattal és szerencsére sikerült beszereznem a DVD kiadást is, így bármikor elő tudom kapni és újra és újra és újra és újra megnézni…
A legjobb sorozat! Azt sem tudom, hányszor láttam már, de nem lehet megunni! A szereplők és a szinkronhangok is el lettek találva, ennyi „nem normális” egy házban rossz nem is lehetne! :D
Még mindig az egyik kedvenc sorozatom :) Persze ma már több poénon tudok nevetni, mint gyerekként, amikor először láttam :D Voltak részek amikre nem emlékeztem ( pl. az utolsó előtti), de a többsége megmaradt az emlékezetemben :)
Három kedvenc szereplőm is van:
Mabel, szegényt kevés kivétellel mindenki semmibe veszi, és talán pont ezért nagyon jó odamondásai vannak.
Cissy, mert mindig kiáll a szegényebbek mellett, na meg remekül kihozza a sodrából az apját :)
És végül Henry, több sütnivalója van, mint a többiek gondolják, na meg sajnáltam, hogy mindig nyakleveseket kap :D
Az egyik kedvenc sorozatom, gyakorlatilag ezen nőttem fel. Ami a legjobb, hogy olyan szerencsém van, hogy a párom is imádja, így időről időre (leginkább évente, kétévente) előkerül nélunk és akkor végig kell nézni mind a négy évadot.
Egyszerűen megunhatatlan. Az a fajta, amit még nyugdíjasként is nézni szeretnék.
Népszerű idézetek
Kapitány: Egy jó tanács az öregtől Ivy, zárja be az ajtaját.
Ivy: Ó, igen, bezárom.
Stokes: Ivy, ne felejtsd el bezárni az ajtót éjszakára.
Henry: Ivy, nincs zár az ajtódon.
– Ki cukrozta meg ezt az epret?
– Én nem.
– Henry! Gyere csak, kóstold meg ezt az epret!
[Henry jóízűen falatozni kezdi a gyümölcsöt]
– És mit érzel benne szokatlannak?
– Hogy kaptam.
Kapitány, a papagáj: Szabad!
Lady Lavander: Ó, hallgass, szabad!
Kapitány, a papagáj: Ó, hallgass, szabad!
Twelvetrees: Ne butáskodj, Henry! Ez művészet! Azért olyan drágák a jegyek. Bár a munkásosztály úgysem értené meg.
Stokes: Nem is értheti, ha egyszer nincs rá pénze!
Twelvetrees: Ez nem csak pénzkérdés! Ha egy matrózt a Taj Mahal elé tenne, mit gondol, mit mondana?
Henry: Hogy kerültem én ide?
Aubrey Wilmslow, költő:
Veszett lelkek, veszett lelkek
vándorolnak, vándorolnak.
Veszett lelkek, veszett lelkek
elmerengnek.
Merre menjünk? Merre menjünk?
Vándorolnak, vándorolnak.
Látják a szirtet elöl.
Ez hát a válasz? Vagy csak kréta?
Ez hát a válasz?
– Igen! Igen! – kiáltják. – Igen! Igen!
Vagy csak kréta?
– Nem!
Előre! A szirt fölött, mint sárga citrom
egyenként, fölött, fölött,
de a dagálynak vége…
Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is
4 | 4 szavazat · Összehasonlítás | |
3 | 3 szavazat · Összehasonlítás | |
2 | 2 szavazat · Összehasonlítás | |
2 | 4 szavazat · Összehasonlítás | |
1 | 1 szavazat · Összehasonlítás | |
1 | 1 szavazat · Összehasonlítás |