Hosszúlábú apu (1990–1990) 88% 52★

Nagymamámmal néztük együtt. Nagyon szerettük. Mindig vártam én is a hosszú lábú aput. :(

Most pár perce fejeztem be . Én imádtam elejétől a végéig . Ez nem azt jelenti hogy minden tetszett benne én sok mindent máshogy csináltam volna a három lány esetében de ugye ezt kellett elfogadni .Egy japán sorozatról van szó ahol nagyon lassan alakulnak a dolgok érzelmek .Volt sírás nevetés idegesség is bőven de leginkább akaraterő és kitartás . Akár milyen mélyről jöttél vagy akár milyen mélyre esel fellehet állni és tovább lehet menni legyőzve az akadályokat .Pláne ha körbe vesznek a barátok és hosszúlábú apu .Ezt mutatta meg számomra ez a sorozat .

Jean Webster regénye szolgáltatta az alapot a World Masterpiece Theatre 1990-es alkotásához. Ahogy lenni szokott, az anime elég rendesen kibővíti a levélregény tartalmát. Anno nagyon szerettük nézni, jól eltalált hangulata és szereplői voltak. Az elején sok a vidám jelenet, de aztán elég gyorsan drámai lesz. Amire érdemes felkészülni (ha valaki most látja először), hogy a vége esetleg a mai nézőnek nagyon, nagyon visszás is lehet, a saját korában alighanem rendben volt.

Újra kell néznem, mert semmire nem emlékszem belőle, de ahogy megláttam a címét, annyira kellemes, nosztalgikus érzés fogott el, hogy biztos nem lehet rossz :)

Update: Ez borzalmas volt :D Ennél betegebb sorozatot… Még jó, hogy nem emlékeztem rá :D Csak azért néztem meg, mert kíváncsi voltam, mit szól a kiscsaj, amikor kiderül, kicsoda is a hosszúlábú apu… Fogalmazzunk úgy, én nem így reagálnék… :P :D

Nagyon tetszett, jobban mint a könyv. A szinkron is remek lett, kár, hogy felismertem Fekete Zoltán hangját, és ez lelőtte a végső poént. :/
Judy jobban tetszett kislányként, aranyosabb volt, külsőre is: később már olyan lóarcú lett és túl sokat filozofált hülyeségeken. Az viszontnagyon tetszett, hogy elkezdett nadrágban járni, akkoriban ez még szokatlan öltözködés volt. Kellemesen csalódtam Juliában (arra számítottam, hogy ő valami örökös kekeckedő, és Judynak folyton keresztbe fog tenni minden apróságban) és a nevelőnőben is, kiderült mindkettőről, hogy jófejek, és lehet rájuk számítani a bajban. :)

Nekem ez nagyon tetszett! A könyvbe is nemrég kezdtem bele, eddig úgy tűnik, hogy a sorozat egész jól követte a regényt. A kedvenc szereplőm Sloane kisasszony a vicces jelenetei miatt.
spoiler Ajánlom mindenkinek, aki szereti a régi rajzolású animéket, amiknek egy szeleburdi árvalány a főszereplője.

Gyerekkorom egyik nagy kedvence és még most felnőtt fejjel is teljesen le tud kötni. Van benne minden, ami ahhoz kell, hogy elvarázsoljon. Megismehetjük a XX. századi árvaházak helyzetét és az árvák megítélését, és sajnos azt is, hogy a felső tízezer mennyire lenézi őket. És ebben a környezetben egy lánynak sikerül kivívnia az elismerést. Egyszerűen imádom!

Gyerkőckorom egyik legkedvesebbike. Sőt, felnőtt fejemé is.

Nem is tudom, hol kezdjem az értékelést. Épp az imént fejeztem be a sorozatot, a harmadától kezdve gyakorlatilag maratont tartottam. Az biztos, hogy szem nem marad szárazon annak, aki ezt megnézi. Nagyon kedves, nagyon szerethető, minden érzelmet megmozgat, ugyanakkor fontos témákat is érint, tanít az életről, emberségességről stb.
Másrészt viszont az is igaz, hogy kevés, de számomra annál zavaróbb hibája miatt nem nevezhetem egyébnek, mint meglehetősen jónak. spoiler