Tonari no Kaibutsu-kun (2012–2012) 77% 46★

2016 szilveszterén regisztráltam AnimeAddicts-ra, és tisztán emlékszem, hogy az első anime amit hozzá adtam a várólistámhoz, az Ő volt. Jó régóta várt már a megnézésre.. De nem talált annyira be. Lehet ha akkor 15 évesen néztem volna oda lettem volna érte, de közel 20 évesen, és egész pontosan 425 animével a hátam mögött már nem volt nekem valami nagy durranás.
Az openingje aranyos volt, az a tipikus középiskolás animék openingje, nekem egészen tetszett, az ending olyan semmilyen volt. A grafikája szerintem eléggé klasszikusnak mondható az évjáratában.
Maga a történet is valami hihetetlenül basic volt, minden eddigi sémát követett amit a középiskolás animéknek kellett. Karakterek szempontjából is ugyan ez a helyzet vele, nagyon alap volt benne minden.
Viszont nem is tudom…volt benne valami bájos,és szívfacsaró ami miatt néha elpityeredtem, és jobban magamba néztem, és sokszor eszembe juttatta a még normális középsulis énemet..Szomorú volt..
Szerintem egy eléggé egyszerű és hétköznapi darab, de ha valaki éppen egy kis megszokott minden sarkon található animére vágyik, annak tudom ajánlani!

Harmatgyenge semmi volt az egész. A történetben semmi újító szándék, a karakterek sablonosak. Csupán annyi fordulat volt benne, hogy most a főszereplő aranyifjúnk lett az infantilis, naiv karakter (már amikor a szokásos agresszív hullám nem sodorja magával), míg a főhősnő a mogorva, szótlan jégcsap.
A vígjátékszál nem működik, a poénok laposak, a romantika (ez esetben) sajnos nem elég csöpögős, hogy mentsen legalább valamit. A zenei aláfestésből csupán a romantikus vagy éppen drámainak szánt téma volt az egyetlen értékelhető, a grafika pedig jócskán hagyott kivetnivalót maga után. Ami a történetvezetést illeti, csak nekem volt olyan érzésem, hogy az egész összecsapott és még ráadásul az ingadozása miatt nem igazán képes beszippantani? Egyedül a baráti szál lett az, ami miatt ilyen magasra értékeltem ezt az anime-t. Voltak nagyon szép jelenetek ezen a téren összetartásról, segítségről, örömről. De azért néha ebbe is belerondított az elkerülhetetlen „harmadik fél” effektus.
Egyszerűen csalódás. Maximum azoknak ajánlom, akik szeretik a barátságról szóló animéket, de csak óvatosan. Ha hasonló típusú vígjátékot akarsz, akkor inkább az Ore monogatari, amennyiben valóban romantikát, a Sukitte ii na yo, egy kombinációnál a Kaichou wa Maid-sama. Ezek sem tökéletesek, de sokkal élvezetesebbek, az biztos.

A történet és a szereplők is tetszettek, viszont a végéhez nem fűznék inkább semmit…

Ez igazából 7,5 csillag.
Az alaptörténet és a karakterek nagyon jók. Mindenkinek megvan a maga szociális defektje, ami tökéletes kiinduló pont. A karakterek is szépen fejlődnek a 12 rész során, csak egy bizonyos ponton megállnak. Én ennek nagyon nem örülök, az egész folytatásért kiállt! De nem baj, egy fajta lezárást kapunk, ha úgy vesszük… Jól felsorakoztatja a tizenhat évesek legfőbb problémáit és elég jól feszegeti azokat. Az oldalamat furdaló kíváncsiság ellenére nagyon jót szórakoztam végig, annyira idióták és szerethetőek ezek a hülyék, hogy teljesen kárpótoltak :)

Elég erős kezdés után sajnos jött egy gyengébb folytatás és befejezés. Nagyon sok minden marad lezáratlanul, bár látom, hogy van egy következő évad. Talán abban egy kicsit jobban rámennek a szereplők történetére. Legfőképpen Haru és a családja érdekel.
Kár érte, mert amúgy meg nagyon érdekes karaktereket találunk az animében. Szerencsére ők nem „tipikus” gimnazisták, mindegyik stiklis egy kicsit, de ennek ellenére, vagy pont ezért, nagyon szerethetőek! :)

Bár már nem igazán emlékszem rá, azt bizton állíthatom, hogy szörnyen jól szórakoztam rajta annak idején. :D