A történet a jelenkori Japánban játszódik. Hayasaka Yukari végzős középiskolás diáklány, aki az átlagos japán tinik életét éli. Próbál megfelelni szülei elvárásainak, készül a záróvizsgáira, az érettségire, vagyis egy egész unalmas életet él.
Egy nap hazafelé tart az iskolából, amikor… [tovább]
Nem sok kedvem volt az animéhez, mert kicsit sem érdekel a divat és a tervezősdi világa, de csak tizenkét rész, meg úgy voltam vele, legalább nem erőlteti meg az agysejtjeimet. Az első rész után, köszönhetően a nekem nem igazán tetsző grafikának, majdnem dobtam. Nagyon nagy kár lett volna érte.
A Paradise Kiss nem több egy romantikus josei animénél, de a rövidségéhez képest szépen bemutatja a divat, a modellkedés és a ruhatervezés világát, ezen kívül nagy hangsúlyt fektet a szereplők érzelmeire, szerelemre, barátságra, és olyan általános, tinédzsereket érintő problémákra is, mint a szülőknek való megfelelés, az önállósodás, a saját akarat érvényesítése stb.
Akiben mindez koncentrálódik, az a főszereplőnk, Yukari. Nem tipikus nyivákoló, szende szűz shoujo hősnő, hanem olyan lány, aki könnyen és gyorsan a saját sarkára tud állni és fontosnak tartja mind a karrier, mind pedig a magánélet szempontjából, hogy önnön elképzeléseit megvalósítsa. Éppen ezért nem tétovázik sokat sem a szerelem, sem a munka terén, ezért is tud egyenrangú partnere lenne a férfi főszereplőnek. Bár jellemileg nagyon szimpatizáltam Yukarival, nem csupán a rajzolásával voltak gondjaim. A lányt Yamada Yu szólaltatta meg, akit én nagyon kedvelek, mert az eddig általam látott színészi munkásságával elégedett vagyok, őt magát szépnek tartom, ráadásul Oguri Shun felesége. A modellkedő Yukari szerepe olyan, mintha kezdetektől neki szánták volna, mégis borzasztóan érződik a szinkronizáláson, hogy nem hangszínész.
A másik főszereplőnket, George-ot sajnos nem tudtam elviselni. A behízelgő modorától, az elveitől és a puszta lényétől a hideg rázott. Az a fajta zseni, aki mérhetetlen egoizmusának köszönhetően tisztában van saját tehetségével, de annak hátulütőivel is. Yukarival való kapcsolata annyira nem a megszokott tini szerelmesdi, hogy sokáig nem is tudtam hová tenni. Persze a történet előrehaladtával egyre szimpatikusabbá vált, mégsem volt elég tizenkét rész ahhoz, hogy megszeressem.
Érdemes pár szó erejéig megemlíteni a többi Parakiss tagot. A ruha sablonjaiért felelős Isabella olyan személy, akit végig rejtélyes és misztikus köd borít annak ellenére, hogy bepillanthatunk a múltjába is. Büszkén vállalja, hogy bár férfinak született, világ életében nő szeretett volna lenni, és egyébként nagyon szép momentuma az animének, hogy teljesen természetesnek veszi a biszexuális és a transzvesztita emberek jelenlétét, engedi őket kibontakozni és érvényesülni. És egyébként mi más lenne Isabella szenvedélyének legjobb színtere, ha nem a divat? Személyiségileg amolyan európai hercegnő érzetet kelt, George meg mondjuk a hercegét, úgyhogy akadnak érdekes emberek, az biztos. Abszolút kedvencem Miwako volt, a nagyon infantilis, nagyon tiszta és ártatlan, nagyon édes lány, aki rózsaszínben és fluffban látja az egész világot. Sokkal gyerekesebb, mint mondjuk Yukari, éppen ezért sebezhetőbb is. A világ egyik legcukibb teremtménye. Az ő barátja egy punk. Arashi, bár tele van tetkókkal és piercingekkel, féltékeny, gyakorta megbántja Miwakót, mégis pont annyira aranyos, kedves, jó szándékú, mint a barátnője.
Ami a szerelmi szálat illeti, nyilván Yukariékon volt a hangsúly, de engem ez sokkal kevésbé izgatott, mint azok a percek, amikor Arashi és Miwako kapcsolatába nyerhettünk betekintést. Ne úgy képzeljétek el a dolgot, mint egy shoujo sztori esetén, hogy csókolózni is csak ímmel-ámmal, gigantikus elpirulások közepette szoktak, itt bizony teljesen normális párokról van szó, akiknek az életükben a testiség is fontos szerepet játszik. Nyilván nem erotikus vagy hentai animéről van szó, ezért részletesen ábrázolt szexjelenetre nem kell számítani, de nem is merül ki a dolog abban, hogy nézzük a gyertyafényt és sejtjük, mi történik.
A történet végig fenntartotta az érdeklődésem, nagyon szórakoztató és élvezetes volt, drámaibb és vidámabb eseményekkel váltakozva. Ezek után joggal feltételezhetné a kedves olvasó, hogy egy kiszámítható, csupa szivárvány és fluff befejezésre kell számítani, de minden spoiler nélkül annyit elárulhatok, hogy számomra megdöbbentően drámai, és ami még durvább, reális lezárást láthattam.
Nagyon mély mondanivalója nincs, bár aki nagyon akar, elcsíphet egy-két életbölcsességet. A rajzolás tényleg nem a legszebb, de megszokható. Viszont felüdülés a sok sablon shoujo előtt és után, és bár nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, de én nagyon megszerettem. Egy noitamina műtől mondjuk elvárható a minőség. Az opening meg aztán pláne tetszetős. Nézzétek, hallgassátok, szeressétek!
A Paradise Kiss megnézésére az élőszereplős adaptáció után kaptam kedvet.
Elsőre kicsit fura volt az animáció, időbe tellett megszoknom a gyors stílusváltásokat, főleg, mivel a Madhouse-tól mást vártam.
Ez egy könnyed limonádé az önismeretről, felnövésről, a szerelemről és a divatról. Yukari eleinte ellenszenvesnek tűnt, de ahogy haladtunk előre úgy fejlődött ő is.
A többi karakter is jó volt, bár George-ot leszámítva nem igazán voltak kidolgozottak.
Rengeteg konfliktushelyzet volt benne, és mindegyik szereplőnek kellett egy kis önkritikát gyakorolnia.
A ruhaköltemények (de főleg a végső, bár annak kritikáját is jogosnak véltem) bámulatosak voltak, és jól álltak Yukarin.
Ami viszont fura volt, az a tempó és a vége. Kicsit kapkodósnak éreztem, főleg Yukari elhatározását elhúzhatták volna jobban is.
A vége pedig egy igazi gyomros, de legalább nem volt szirupos.
Az opening és az ending marha jók voltak
6,5/10
Igazából az tetszett benne, hogy nem a megszokott anime karakter sémákat követi. Abszolút élet szaga lehet az animének ha képesek vagyunk megfelelő szemmel nézni. Lesz akinek nem tetszik, mert nem a szokásos csavarok és buktatók/megoldások vannak benne, de szerintem szuper.
A karakterrajzolás is eltér egy kicsit, de aki a NANA-t szereti annak bejön, hiszen ugyanaz az írónő és a történet stílus is.
Az OP és az END az nagyon király :D HALLGASD!!! :D
Ui: Végre egy értelmes anime a divatról.. :)
Annak ellenére, hogy nem vagyok divat követő plusz ráadásként utálok ruhákat venni/keresni/nézni, ez a történet teljesen magával ragadott.
Maga a realitása, a rajzolása, a zenéje és a „főhősnő” Yukami fejlődése. És az a rózsa ruha! Meg a gyűrű :)
Az Opening és az Ending is nagyon jó, érdemes meghallgatni mind a kettőt. (Aztán a függőjévé válni :D )
A Franz Ferdinand szám rajta van telómon és folyton eszembe jut róla a sorozat, igaz nem igazán emlékszem belőle semmire. :D Viszont ez azon ritka sorozatok egyike, amit anno végignéztem… :) És úgy rémlik tetszett is, de tényleg nem igazán emlékszem rá. Valami divat, modellkedés, ruhák, szerelem, gemkapcsos fülű srác?, fiú, aki lány?… ennyi. :D
