Nana (Nana 1.) (2006–2007) 90% 150★

Hű… igazából vizsgaidőszakra, limonádénak akartam megnézni, de nagy hatással volt rám. Amilyen laza és könnyed az eleje, annyira tömény lesz a végére.
Talán ha egy szóban kéne összefoglalnom: a romantikus kínlódás ellenére ez a sorozat reális. Sajnos túlságosan az. Nem mindig győz az igazság, nincs olyan, hogy jó, és nem lesz mindig, mindenki boldog. Szól az álmokról, az érzelmekről, a csalódásokról, a hibákról, és az újrakezdésről. Komolyan foglalkozik az olyan problémákkal, mint a drog, a bántalmazó párkapcsolatok, előkerül a prostitúció, a szülői felelőtlenség, és még egy halom nagyon súlyos kérdés. Gyakran megrázó, elszomorító, de egyben reménykeltő, és ha beszippantja az embert, nehéz elszakadni a hőseitől.
A két hősnő közül Nana fantasztikus karakter. Folyamatosan kapja a pofonokat, pszichésen és fizikailag is többször lerobban, végletesen sebezhető, és igen, előfordul az is, hogy kissé zsarnokoskodó, viszont nagyon szépen látszik, hogy hogy ismeri fel a hibáit, és fejlődik folyamatosan. Feláll a mélypontról, lassacskán megtanul túllátni az egóján, és a másik érdekét nézni, akkor is, ha néha fáj. Remek barátnő volt, mondhatni, tényleg ő volt az igazi hős, mert sosem várta, hogy megmentsék, tudta, hogy neki kell lépnie.
Hachi… Hachi sajnos nem ilyen. Az elején kedves, naiv butuska lány, akinek nagy szíve van, rengeteget álmodozik, de elég hebrencs, sose tudja, kibe szerelmes, mivel akar foglalkozni, mire is vágyik. Aztán valahol az anime közepénél elindul a karakterfejlődése. Elkezdi érezni a következményeket, elkezdi elkülöníteni a jót és a rosszat, megtanulja értékelni, amije van. És végül, a harmadik harmadban a jelleme lejtmenetbe kapcsol, felszínesen és önzőn viselkedik, azoknak okozza a legostobább módon a legtöbb fájdalmat, akik a legjobban szeretik. Ugyan nem egészen egyértelmű, hogyan és hová fut ki az ő útja, de nagyokat csalódtam benne, és nagyon mérges voltam rá.
Személyes kedvencem volt Yasu, nagyon szerethető, elképesztően önzetlen figura, aki úgy áldoz fel szinte mindent, hogy nem vár semmit cserébe. Olyan barát, amilyet bárki akarhat, és spoiler
Nobu szintén ott van a top kedvenc karaktereim között ebből az animéből, a naivitásával, az idealizmusával egyszerűen képtelenség volt nem szeretni, akkor is, ha annyiszor rajtavesztett, és annyiszor szenvedett miatta. spoiler
Shin sorsa is rengeteg kérdést hagyott, bár annak ellenére, hogy hogy ismerkedtek meg, szerintem spoiler Rent szintén meg lehetett szeretni, nem egy erős jellemű fiú, de tényleg jóindulatú, és a legelső részektől látszik, hogy mennyire szerelmes Nanába. Takumi meg… hát… az első megjelenésétől az utolsóig utáltam. Elkezdtem megérteni, miért alakult úgy a jelleme, ahogy, kidolgozott karakter, de spoiler
Összességében nem limonádé, úgyhogy senki ne kövesse el azt a hibát, hogy ezzel a mentalitással ugrik neki, de egyébként bátran ajánlom. Tényleg remek anime, sok nyitva hagyott kérdés marad a végén, de azért többé-kevésbé ki lehet békülni a zárással, és bár tudom, hogy befejezetlen, szerintem rákeresek a mangára is.

Az egyik legkedvesebb animém a Nana, és ha a végére nem lenne ennyire sok és tömény a dráma, akkor nekem ez 10/10 lenne.
Nagyon jó élmény volt ezt így sokkal idősebb fejjel nézni, mert amilyen realista a történet és a problémák amiket feldolgoz sokkal jobban át tudtam érezni, és jobban megérteni, hogy miért hoztak a karakterek olyan döntéseket amilyeneket, mégha nem is feltétlenül érték egyet velük.
A sorozat bugyuta humora szerintem imádnivaló, és ezek a pillanatok azok amik segítenek kicsit kiszakadni a fájdalmas valóságból, mert igen, itt nincsenek happy endek, az igazság sem győz mindig, és a barátság ereje sem segít át minden nehézségen. Nagyon komoly és nehéz problémákat jár körbe az anime, mint például a bántalmazó kapcsolatok, kapcsolatfüggőség, drogfüggőség, nem kívánt terhesség vagy a prostitúció. Csupa csupa nagyon vidám és felemelő téma, de sajna a való életben is rengeteg ember van aki ezen problémákkal küszködik.
A két hősnőnk közül nekem Nana volt a kedvencem. Ő is mint itt az animében mindenki nagyon emberei karakter, és ezáltal esendő is, van jópár mélypontja, olykor rossz döntéseket is hoz, de ezeket mindig képes belátni és folyamatosan törekszik is a fejlődésre.
Hachi viszont sajnos pont az ellentéte. Hibát hibára halmoz, egyik rossz döntés után szalad is a következőbe, és mikor végre maga is képes már ezeket felismerni akkor is inkább már csak beletörődik a sorsába. Nem mondom, hogy nekem túlságosan szeretett karakter, rengetegszer voltam rá borzasztó dühös és általában csak fogtam a fejem, hogy mi az istent művel már megint, de ha jobban belegondolunk az ő karaktere talán az egyik legreálisabb mind közül. Igenis rengetegen vannak olyanok is akik nem erősek, akik képtelenek a megfelelő döntéseket meghozni, olyanok akik egyszerűen betegesen félnek a magánytól és az egyedülléttől, ezért egyik szar kapcsolatból mennek a másikba és kitudja mikor jön el az a pont, hogy ezt mind maguk mögött tudják hagyni. Hachi is sajnos ilyen, és mivel kicsit sem volt egyértelmű, hogy mi is lett az ő sorsa, ezért nem tudnám megmondani, hogy ő jelenleg most hol tart spoiler
A legnagyobb kedvencem viszont toronymagasan Yasu volt. Csodálatos barát, mindig önzetlen és feltétel nélkül segít mindenkinek amiben csak tud. Ő az aki tényleg minden boldogságot és jót megérdemelne.
Én Rent is nagyon szerettem, egy nagyon érzékeny figura ő, bár ebből kifolyólag nem is egy túl erős jellem, de a végletekig jószándékú és végig látszik mennyire nagyon szereti Nanát. Viszont az ő kapcsolatuk sem mondható igazán egészségesnek sajnos.
Nobut szintén nagyon kedvelem, mert őt egyszerűen nem lehet nem szeretni. Néha a naivitása fel tudott bosszantani, de csak, mert nem kevés fájdalmat okozott ez neki, azt pedig még szomorúbb volt látni, hogy még annyi évvel később sem volt képes túl lépni spoiler, pedig ő is megérdemelne valakit aki mellett igazán boldog lehetne.
Shin szintén nagy favorit. Lehet, hogy csak 15 éves, de mégis az egyik legéretebb karakter volt mind közül. A kapcsolatuk Reirával pedig az egyik kedvencem, gyönyörű pillanataik voltak, mégha a kapcsolatuk részletei igencsak komoly kivetnivalókat hagy maga után.
Takumira nem szeretnék sok szót fecsérelni. Utáltam. Végig. Jól árnyalják az ő karakterét is, de az olyanokkal mint ő még véletlenül sem szabad komoly párkapcsolatba kezdeni, mert csak a másik fél fog belőle nagyon nagyon rosszul kijönni.
Tehát ez az anime egyáltalán nem egy vicces kis romantikus komédia, de szerintem a fentiek alapján ez már teljesen nyilvánvaló annak is aki nem ismerné. Mindenesetre én csakis ajánlani tudom, nem egy könnyű menet, de nagyon megéri, még annak ellenére is, hogy sajnos a vége eléggé nyitott és sok a lezáratlan kérdés, de erről nem az anime készítői tehetnek.

Sok embernek (tesómnak is :P) nagy kedvence, de nem tom nekem nem annyira jött be ^^; A rajzolás és a zenék tetteszettek, a története sem volt annyira rossz. A szereplők viszont idegesítettek majdnem mind… Hát nem ez lett az én animém az biztos xD

Úgy szeretem ezt az animet! Már vagy háromszor láttam,de attól még ugyanúgy élvezem. Csak az a problémám vele, hogy nincs normálisan lezárva. Miután a végére érek minden alkalommal napokig azon agyalok,h mi is történt. Annyi kérdésre nem kaptunk választ! :(

Ez volt az első anime, amit felnőtt fejjel és önszántamból kezdtem el nézni és nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám. @NaNa_88 biztatására kezdtem bele és ugyan az első részek után még eléggé furcsának tartottam, de pár rész után belerázódtam és elkezdtem nevetni a poénokon, megszerettem az anime rajzolását és elkezdtem megismerni a szereplőket. Szinte mindenkit nagyon megszerettem, még a negatív szereplőket is. Érdekes volt látni Nana és Hachiko történet, hogyan lesznek barátnők, hogyan alakul együtt és külön-külön is az életük. Kész érzelmi hullámvasút volt számomra ez a sorozat. Imádtam a poénokat, nagyon jókat tudtam rajtuk nevetni, de közben meg szinte minden rész végén megszakadt a szívem. A vége felé már elég nehezen viseltem egy-egy részt, mégsem tudtam megállni, hogy folytassam. Kedvenc szereplőim Nana, Yasu és kicsi Shin, ők kerültek legközelebb a szívemhez. A vége sok megválaszolatlan kérdést vetett fel bennem, nekem így nagyon nem lezárt az egész.

Több éves kihagyás után tudtam csak folytatni – az első alkalommal Hachi kiidegelt, így a hetedik rész után azt mondtam, tartok egy kis szünetet…
Ez lett belőle – de végeredményben nem bánom, hogy így döntöttem; most valahogy sokkal jobban tudtam értékelni, mint annak idején.
Sokan mondták már, de tény, hogy a látszólagos könnyedség idővel mérhetetlen komorságba és tragédiába fordul – de azt hiszem, itt rejlik a Nana legnagyobb erőssége, hiszen ha minden szépen és jól alakult volna, nem lenne több egy átlag, tucatsorozatnál. Még akkor is, ha időnként annyira azt kívánja a néző, bár lenne inkább az, csak ne szenvedjenek már tovább a szereplők…
A két főhős közül egyértelműen Nana a befutó; Hachi eleinte csak szimplán idegesített, idővel viszont nagyon megharagudtam rá; és az a baj, hogy még így is érteni vélem, miért döntött végül úgy, ahogy, spoiler
A párosok közül Junko és Kyosuke volt a kedvencem, pont azért, mert ők testesítették meg az átlagos, normál szerelmespárt, és pont ezért nem lehettek főszereplők – elvégre, akkor hol lett volna a konfliktus? Bár azért így is nyújtottak néhány meghatóan szép pillanatot (és még egyenhajuk is lett, nyúnyúnyú! :3). Reira és Shin jön utánuk, függetlenül attól, hogy jöttek össze… És végül Nana és Ren. Tény, hogy jó páros, és tényleg nagyon szeretik egymást, ugyanakkor egyetértettem abban Yasuval, hogy túlságosan függői egymásnak: ha nem lehetnek együtt, mindketten összeomlanak. Talán ezért is próbált Nana időnként elszakadni Rentől, mert ő is érezte, nem egészséges ez az egész. Ettől függetlenül édesek voltak :3 Hachi kapcsolatait (a Nobuval lévőt leszámítva, persze), meg inkább hagyjuk.
A sorozat végére, Takumit leszámítva, majdnem mindenkit megkedveltem, és tetszett, ahogy a legkomorabb pillanatokat is képesek voltak a készítők némi közbeékelt humorral oldani.
A végét viszont sajnálom. Ugyan molyon a manga 21. köteténél azt írták, az a befejező rész, távolról sem az a legvége – és kétségeim vannak, hogy vajon így, tíz év elteltével, a mangaka vajon folytatja-e? Mindenesetre, ha nem, akkor rajtunk áll, hogy elképzeljük :3 És szeretném hinni, hogy végül boldogok lettek…

Azóta sem tudom, tényleg az volt-e a vége, de ez így nagyon béna volt. Amúgy eléggé imádtam az egészet. Sokáig szerettem volna, hogy nekem is legyenek epres üvegpoharaim, mint a lányoknak.

Tudtam, hogyha egy olyan figyeltem, akivel eléggé egyezik az ízlésünk, a felhasználó nevét egy sorozatból választja, akkor az a sorozat rossz nem lehet. De arra nem számítottam, hogy ennyire jó lesz!
Azt hittem, egy könnyed romkomot látok majd, közbe ennél azért sokkal több. Volt itt szívtörés, volt itt önzőség és önzetlenség, volt itt küzdelem az álmokért, vagy éppen küzdelem önmaguk megismeréséért. Voltak olyan szereplők, akiket hol imádtam, hol fejbe csaptam volna egy serpenyővel, de ha jobban belegondolok, a közvetlen ismerősi köröm pont ugyanilyen szereplőkből áll. Hiszen erről szólnak a huszonéveink… Ilyen a felnőttkor küszöbe, most van itt az ideje, hogy legyünk egyszerre lecsapni- és imádnivalók is. Legyünk önzők, legyünk önzetlenek, küzdjünk az álmainkért, vagy éppen ismerjük meg önmagunkat.
Törjön össze a szívünk… Amúgyse készít fel semmi sem jobban az életre, mint a szívtörés…

spoiler

Én először a mangákkal ismerkedtem meg, és utána hívták fel a figyelmemet, hogy van ebből sorozat is. Ha összegeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy a manga jobban tetszett, mint a film. Viszont filmen Hacsit jobban el tudtam viselni. Még akkor is, ha a magyar hangja a sírba tudott volna vinni. Ugyanis a könyvben annyira idegesített, hogy a hajam ki tudott volna hullni tőle.
A filmben nagyon tetszettek még a zenék. Egy hasonló koncertre én is elmennék, és mindegy, hogy melyik együttesére, mert mind a kettőt nagyon szuperül kigondolták az alkotók.

Már olyan három hónapja befejeztem,de csak most jutottam oda, hogy szöveges értékelést írjak róla. Mert meglepett, azzal hogy milyen reális, ahhoz képest, hogy gimnáziumban az vette el tőle a kedvemet, hogy „fiús lányként” beskatulyázva anime rajongó osztálytársam inkább lebeszélt róla, mert tudta, hogy nem vagyok oda a romantikáért.
Megleően reális volt sok szempontból, a szereplők abszolút emberiek és nagyon sok problémát felvet, ami most első éves egyetemistaként, úgy, hogy ki repültem otthonról, nagyon ismerős, így egészen megérintett, amit fokozott a tény, hogy eleve kultúrsokkos voltam év elején és még honvágyam is volt. Ráadásul a szereplőkkel is nagyjából egyidős vagyok.
Spoiler nélkül csak annyit, hogy aki egyszerű Barátok közt kategóriájú drámát vár, az meg fog lepődni. Ez tényleg jó, reális és bár még egyszer sem olvastam mangát, most erre is kíváncsi lettem. (A második AMV-hez erre a sorozatra már töltögetem le a számot, a L'envie d'aimer-re lesz a videó és lesz egy másik is, a This is what makes us girls-re.Valahogy egyből erre a sorozatra asszociáltam mindkét számnál…)