Nana (2006–2007) 110

A sorozat két címszereplője az azonos keresztnevű Ószaki Nana és Komacu Nana, akik véletlenül ismerkednek meg egy Tokióba tartó vonaton. Ószaki önálló és lázadó személyiségű, aki punk együttesével készül betörni a japán zenei életbe. Komacu, akit a névegyezés miatt később Hacsikónak szólítanak,… [tovább]

angol
japán · angol
magyar

Képek 23

Szereposztás

Park RomiOosaki Nana
Kawana MidoriKomatsu Nana
Ishida AkiraOkazaki Shinichi
Seki TomokazuTerashima Nobou
Kiuchi HidenobuHonjou Ren
Morikawa ToshiyukiIchinose Takumi
Honda TakakoSaotome Junko
Kawahara YoshihisaTakagi Yasushi
Takahashi HirokiEndo Shouji
Suwabe JunichiTakakura Kyosuke

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 82

Várólistára tette 65


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 

Hű… igazából vizsgaidőszakra, limonádénak akartam megnézni, de nagy hatással volt rám. Amilyen laza és könnyed az eleje, annyira tömény lesz a végére.
Talán ha egy szóban kéne összefoglalnom: a romantikus kínlódás ellenére ez a sorozat reális. Sajnos túlságosan az. Nem mindig győz az igazság, nincs olyan, hogy jó, és nem lesz mindig, mindenki boldog. Szól az álmokról, az érzelmekről, a csalódásokról, a hibákról, és az újrakezdésről. Komolyan foglalkozik az olyan problémákkal, mint a drog, a bántalmazó párkapcsolatok, előkerül a prostitúció, a szülői felelőtlenség, és még egy halom nagyon súlyos kérdés. Gyakran megrázó, elszomorító, de egyben reménykeltő, és ha beszippantja az embert, nehéz elszakadni a hőseitől.
A két hősnő közül Nana fantasztikus karakter. Folyamatosan kapja a pofonokat, pszichésen és fizikailag is többször lerobban, végletesen sebezhető, és igen, előfordul az is, hogy kissé zsarnokoskodó, viszont nagyon szépen látszik, hogy hogy ismeri fel a hibáit, és fejlődik folyamatosan. Feláll a mélypontról, lassacskán megtanul túllátni az egóján, és a másik érdekét nézni, akkor is, ha néha fáj. Remek barátnő volt, mondhatni, tényleg ő volt az igazi hős, mert sosem várta, hogy megmentsék, tudta, hogy neki kell lépnie.
Hachi… Hachi sajnos nem ilyen. Az elején kedves, naiv butuska lány, akinek nagy szíve van, rengeteget álmodozik, de elég hebrencs, sose tudja, kibe szerelmes, mivel akar foglalkozni, mire is vágyik. Aztán valahol az anime közepénél elindul a karakterfejlődése. Elkezdi érezni a következményeket, elkezdi elkülöníteni a jót és a rosszat, megtanulja értékelni, amije van. És végül, a harmadik harmadban a jelleme lejtmenetbe kapcsol, felszínesen és önzőn viselkedik, azoknak okozza a legostobább módon a legtöbb fájdalmat, akik a legjobban szeretik. Ugyan nem egészen egyértelmű, hogyan és hová fut ki az ő útja, de nagyokat csalódtam benne, és nagyon mérges voltam rá.
Személyes kedvencem volt Yasu, nagyon szerethető, elképesztően önzetlen figura, aki úgy áldoz fel szinte mindent, hogy nem vár semmit cserébe. Olyan barát, amilyet bárki akarhat, és spoiler
Nobu szintén ott van a top kedvenc karaktereim között ebből az animéből, a naivitásával, az idealizmusával egyszerűen képtelenség volt nem szeretni, akkor is, ha annyiszor rajtavesztett, és annyiszor szenvedett miatta. spoiler
Shin sorsa is rengeteg kérdést hagyott, bár annak ellenére, hogy hogy ismerkedtek meg, szerintem spoiler Rent szintén meg lehetett szeretni, nem egy erős jellemű fiú, de tényleg jóindulatú, és a legelső részektől látszik, hogy mennyire szerelmes Nanába. Takumi meg… hát… az első megjelenésétől az utolsóig utáltam. Elkezdtem megérteni, miért alakult úgy a jelleme, ahogy, kidolgozott karakter, de spoiler
Összességében nem limonádé, úgyhogy senki ne kövesse el azt a hibát, hogy ezzel a mentalitással ugrik neki, de egyébként bátran ajánlom. Tényleg remek anime, sok nyitva hagyott kérdés marad a végén, de azért többé-kevésbé ki lehet békülni a zárással, és bár tudom, hogy befejezetlen, szerintem rákeresek a mangára is.

Andilány 

Ez volt az első anime, amit felnőtt fejjel és önszántamból kezdtem el nézni és nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám. @NaNa_88 biztatására kezdtem bele és ugyan az első részek után még eléggé furcsának tartottam, de pár rész után belerázódtam és elkezdtem nevetni a poénokon, megszerettem az anime rajzolását és elkezdtem megismerni a szereplőket. Szinte mindenkit nagyon megszerettem, még a negatív szereplőket is. Érdekes volt látni Nana és Hachiko történet, hogyan lesznek barátnők, hogyan alakul együtt és külön-külön is az életük. Kész érzelmi hullámvasút volt számomra ez a sorozat. Imádtam a poénokat, nagyon jókat tudtam rajtuk nevetni, de közben meg szinte minden rész végén megszakadt a szívem. A vége felé már elég nehezen viseltem egy-egy részt, mégsem tudtam megállni, hogy folytassam. Kedvenc szereplőim Nana, Yasu és kicsi Shin, ők kerültek legközelebb a szívemhez. A vége sok megválaszolatlan kérdést vetett fel bennem, nekem így nagyon nem lezárt az egész.

10 hozzászólás
Zakuro 

Több éves kihagyás után tudtam csak folytatni – az első alkalommal Hachi kiidegelt, így a hetedik rész után azt mondtam, tartok egy kis szünetet…
Ez lett belőle – de végeredményben nem bánom, hogy így döntöttem; most valahogy sokkal jobban tudtam értékelni, mint annak idején.
Sokan mondták már, de tény, hogy a látszólagos könnyedség idővel mérhetetlen komorságba és tragédiába fordul – de azt hiszem, itt rejlik a Nana legnagyobb erőssége, hiszen ha minden szépen és jól alakult volna, nem lenne több egy átlag, tucatsorozatnál. Még akkor is, ha időnként annyira azt kívánja a néző, bár lenne inkább az, csak ne szenvedjenek már tovább a szereplők…
A két főhős közül egyértelműen Nana a befutó; Hachi eleinte csak szimplán idegesített, idővel viszont nagyon megharagudtam rá; és az a baj, hogy még így is érteni vélem, miért döntött végül úgy, ahogy, spoiler
A párosok közül Junko és Kyosuke volt a kedvencem, pont azért, mert ők testesítették meg az átlagos, normál szerelmespárt, és pont ezért nem lehettek főszereplők – elvégre, akkor hol lett volna a konfliktus? Bár azért így is nyújtottak néhány meghatóan szép pillanatot (és még egyenhajuk is lett, nyúnyúnyú! :3). Reira és Shin jön utánuk, függetlenül attól, hogy jöttek össze… És végül Nana és Ren. Tény, hogy jó páros, és tényleg nagyon szeretik egymást, ugyanakkor egyetértettem abban Yasuval, hogy túlságosan függői egymásnak: ha nem lehetnek együtt, mindketten összeomlanak. Talán ezért is próbált Nana időnként elszakadni Rentől, mert ő is érezte, nem egészséges ez az egész. Ettől függetlenül édesek voltak :3 Hachi kapcsolatait (a Nobuval lévőt leszámítva, persze), meg inkább hagyjuk.
A sorozat végére, Takumit leszámítva, majdnem mindenkit megkedveltem, és tetszett, ahogy a legkomorabb pillanatokat is képesek voltak a készítők némi közbeékelt humorral oldani.
A végét viszont sajnálom. Ugyan molyon a manga 21. köteténél azt írták, az a befejező rész, távolról sem az a legvége – és kétségeim vannak, hogy vajon így, tíz év elteltével, a mangaka vajon folytatja-e? Mindenesetre, ha nem, akkor rajtunk áll, hogy elképzeljük :3 És szeretném hinni, hogy végül boldogok lettek…

Imma 

Azóta sem tudom, tényleg az volt-e a vége, de ez így nagyon béna volt. Amúgy eléggé imádtam az egészet. Sokáig szerettem volna, hogy nekem is legyenek epres üvegpoharaim, mint a lányoknak.

2 hozzászólás
crissy

Tudtam, hogyha egy olyan figyeltem, akivel eléggé egyezik az ízlésünk, a felhasználó nevét egy sorozatból választja, akkor az a sorozat rossz nem lehet. De arra nem számítottam, hogy ennyire jó lesz!
Azt hittem, egy könnyed romkomot látok majd, közbe ennél azért sokkal több. Volt itt szívtörés, volt itt önzőség és önzetlenség, volt itt küzdelem az álmokért, vagy éppen küzdelem önmaguk megismeréséért. Voltak olyan szereplők, akiket hol imádtam, hol fejbe csaptam volna egy serpenyővel, de ha jobban belegondolok, a közvetlen ismerősi köröm pont ugyanilyen szereplőkből áll. Hiszen erről szólnak a huszonéveink… Ilyen a felnőttkor küszöbe, most van itt az ideje, hogy legyünk egyszerre lecsapni- és imádnivalók is. Legyünk önzők, legyünk önzetlenek, küzdjünk az álmainkért, vagy éppen ismerjük meg önmagunkat.
Törjön össze a szívünk… Amúgyse készít fel semmi sem jobban az életre, mint a szívtörés…

spoiler

1 hozzászólás
Cendrillon0002 

Már olyan három hónapja befejeztem,de csak most jutottam oda, hogy szöveges értékelést írjak róla. Mert meglepett, azzal hogy milyen reális, ahhoz képest, hogy gimnáziumban az vette el tőle a kedvemet, hogy „fiús lányként” beskatulyázva anime rajongó osztálytársam inkább lebeszélt róla, mert tudta, hogy nem vagyok oda a romantikáért.
Megleően reális volt sok szempontból, a szereplők abszolút emberiek és nagyon sok problémát felvet, ami most első éves egyetemistaként, úgy, hogy ki repültem otthonról, nagyon ismerős, így egészen megérintett, amit fokozott a tény, hogy eleve kultúrsokkos voltam év elején és még honvágyam is volt. Ráadásul a szereplőkkel is nagyjából egyidős vagyok.
Spoiler nélkül csak annyit, hogy aki egyszerű Barátok közt kategóriájú drámát vár, az meg fog lepődni. Ez tényleg jó, reális és bár még egyszer sem olvastam mangát, most erre is kíváncsi lettem. (A második AMV-hez erre a sorozatra már töltögetem le a számot, a L'envie d'aimer-re lesz a videó és lesz egy másik is, a This is what makes us girls-re.Valahogy egyből erre a sorozatra asszociáltam mindkét számnál…)

3 hozzászólás
pormacska

Nem tudom, hogy láttam-e a végét. Vagy egyszerűen nem lett lezárva?

Mindenesetre eléggé szinkronicitásban volt ez az anime az én életemmel: volt egy nagyon jó barátnőm, pont olyan karakter mint Nana, és sokat tanultam abban az időszakban a barátságról, meg ugye az életről, felnőtté válásról.

Ha egy szót kellene rá írnom, az a „ mély” lenne. Tényleg a lelkünk alá hatol. Sajnáltam, hogy a vége felé egyre szomorúbb és szomorúbb a története.

4 hozzászólás
Nelli0805

Nagyon szeretem, az egyik kedvenc animém. :-) Vicces és szomorú egyszerre, sokféle érzelmet kiváltott belőlem, nagyon magával ragadó. A karakterek összetettek és érdekesek. A zenék is nagyon tetszettek. A cselekmény is jó, a szálak össze-vissza gabalyodnak kissé a hitelesség határát súrolva, de ez nem negatívum. :-)
Kb minden rész végén sírtam, mikor először láttam.

laracroft93

Sosem volt még rajzfilmsorozat ilyen hatással rám. Sírok és mégis mosolygok egyszerre… :( Ezek a szereplők, a gyönyörűen kidolgozott szövegek, a magyar szinkron, és a zenék…! Tudom, hogy bármikor hallgatom meg őket, a szívemben megsajdul majd valami. De épp emiatt nem tudom, lesz-e valaha lelkierőm újra megnézni… A lelkem mélyéig hatolt. Ha még korábban látom… Igazából örülök, hogy most találtam rá. Hachi viselkedése és döntései ugyanis sokszor a fiatalabb koromra emlékeztettek, szinte viszontláttam egyes hibáim, keserédes érzést okozva ezzel. Végül bármennyire széttépte a szívem, hogy nem úgy végződött, ahogy reméltem, legalább megkönnyebbülhettem, hogy én túljutottam azon az időszakon, amiben Hachi oly sokáig benne ragadt (kit szeretek-ki szeret)… :( :)

dezirel

Imádom az egészet, a zenéjével, a szereplők bénázásával, a rengeteg kavarással, a dinka poénokkal együtt. Rengeteget tudok rajta nevetni. És bőgni is!
Azóta, hogy először láttam, várom a folytatást. Addig is marad az újranézés!


Népszerű idézetek

NaNa_88 

Hachi: Mert mindegy, hogy éppen kit szeretek. Az egyetlen hősöm csakis te maradsz, Nana.

(37. rész)

Valentine_Wiggin 

Junko: Mire fel ez a somolygás, Shouji?
Shouji: Ne is foglalkozzatok velem, az előző részben kiírtak a sorozatból.
[…]
Junko: Azt hitted, ilyen könnyen leléphetsz, miközben a nézők habzó szájjal várják, hogy végre meglincselhessenek?

NaNa_88 

Mondd csak Nana! Miért van az, hogy az álmok megvalósulása és a boldogság két különböző dolog?

(22. rész)

NaNa_88 

Takumi: Furcsa ez az egész, nem? Minél híresebb a palotám, annál inkább hasonlít egy börtönre.

(35. rész)

NaNa_88 

Ren: -Mi dolgod neked késő éjjel egy akusztikus gitárral? Felcsaptál Nagashinak?
Shin: – Nagashi? Az ki?
Ren: – A magányos hős, aki szerelmet keresve járja be a világot.
Shin: – Ez de menő!

(37. rész)

NaNa_88 

Elrejthetjük az elkövetett hibáinkat, és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebeket. De az nem elég ahhoz, hogy el is tűnjenek.

(29. rész)

NaNa_88 

Nana: Hachi, hiába marják egymást folyton az emberek. A szeretet soha nem vész kárba.

(37. rész)

Valentine_Wiggin 

Yasu: Én megbeszélem a dolgokat Nobuval. Te elmondod Nanának?
Ren: Persze.
Nana: Miről van szó?
Ren: Yasu azért lett skinhead, mert elkezdett nagyon durván kopaszodni.
Yasu: Nevessetek csak! Majd ha ti kopaszodtok…!

Valentine_Wiggin 

Takumi: Inkább ne beszélj a mikrofonba. A végén még rájönnek, hogy agyilag is szőke vagy.

1 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Nobu: A szüleim berágtak rám, a haverjaim összeesküvők, mahjongban lúzer, amúgy meg töpszli vagyok.

3 hozzászólás

Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján