Toradora! (Toradora!) (2008–2009) 82% 41★

Irtózatosan aranyos és szerethető anime. Az első fele vidámabb, a végére kicsit túltolták a drámát, ennek köszönhetően kisírtam a lelkem. Szerintem a legelejétől teljesen egyértelmű volt a végkifejlet, ugyanakkor nagyon drukkoltam a kedvenceimnek és érdekelt a szereplők jellemfejlődése is.

Ryuuji egy kincs; ilyen férfi kéne minden nőnek. Nem csupán házias és jóképű, mérhetetlen nagy empátiája miatt csoda, hogy nem avatták szentté. Tudom, hogy a legtöbb ember irritálónak találhatja Taigát; nálam viszont abszolút nyerő volt. Arról nem is beszélve, hogy nagyon szeretem Kugimiya Rie szinkronszerepeit. Szeretem a Taigához hasonló karaktereket. A többi szereplőt is kedveltem, bár Kitamurát néha nem értettem, Minori pedig a látszólagos genki lány stílusával az anime elején a sírba kergetett.

De a lényeg; ez egy nagyon szép történet a szerelemről és a barátságról, közben pedig komolyabb témákat is kapargat (mint például a problémás családi háttér; erre azonban nem tér ki igazán, sajnos.). A vígjáték és a dráma között is viszonylag szépen lavíroz, ám néha azért átesik a ló túloldalára. Viszont. Tiniként tényleg ekkora drámát képes csinálni az ember mindenből, szóval engem nem zavartak igazán a túlkapások. Persze az iskolás műfajnak megfelelően tele van az ilyenkor szinte kötelezően eljátszandó klisékkel, de a többségébe sikerült olyan elemet rakni, ami miatt nem találtam förtelmesen elcsépeltnek.

A zenéje nagyon kellemes, kedveltem az endingeket és az openingeket is. Egy idő után pedig eljutottam odáig, hogy ha meghallottam a csodálatos és meseszép Lost My Pieces című művet a történet során, amolyan szemen talált pavlovi reflexként eleredtek a könnyeim.

Lehetne ragozni, de felesleges. Nem mindenkinek fog tetszeni, nem is tökéletes, de rám nagyon nagy hatást gyakorolt. Csak azt sajnálom, hogy vége. Elnézegettem volna a végtelenségig.

Nem volt rossz anime, bár eleinte nem értettem, hogy miért félnek annyira Takasu-tól. Szerintem annyira nem volt kinézetileg sem rémisztő, sem viselkedésileg. Taiga-nál inkább jobban megértettem a félelmet. Néha rémisztő volt a lány.
A animeben volt elég humor és pár szerelmi szál a főhősöknél, ami tetszett. Bár nem annak a párnak szurkoltam, akiknek kellett volna spoiler.
És a vége…nos, érdekes volt, mondjuk ezt róla. Még egy-két epizód erejéig néztem volna. :)

Egy nagyon aranyos animéről van szó, és hiába tagadnám, rögtön belopta magát a szívembe, mind a történet, mind a karakterek, és habozás nélkül a kedvenc kategóriába sorolnám, és biztos megemlíteném, mint egy nagyon jó animét.
A karakterek nagyon jól ki lettek találva, abszolút mindenkit meg tudtam szeretni kivétel nélkül, és a karakterfejlődést is fontos megemlítenem, ha már itt tartok. A viccek, a vicces szituációk egyáltalán nem voltak erőltetettek, mindig megnevettettek, és akkoriban, amikor elkezdtem nézni, ez nagyon nagy szó volt, és hatalmas tisztelet jár ezért. Hiába vagy szomorú, ha ezt nézed, elszáll, és amíg tart az anime, nem is jön vissza. A grafika is nagyon szép, pedig azt hittem, nagyon nem fog bejönni.
Viszont két negatívuma is van ennek az animének, mindegyikért egy csillag levonás jár.
Az első: a háttértörténet. Nagyon érdekelt volna, miért olyan Minorin, amilyen, Ami mit állt ki a modellkedése során, ami miatt álarcot kezdett el készíteni, hogyan élte meg, meg egy csomó minden. Kitamura annyira nem érdekelt. Ryuuji viszont annál inkább, és hiába tudunk meg pár dolgot a múltjáról, nekem az nem volt elég, és Taiga esetében is ez történt. Nem mertek mélyebben beleásni a dolgokba, mert féltek az anime készítői?
A másik pedig a vége. Teljesen nem értettem az egészet, és fájdalmas volt.

A Toradorával különösen indult a kapcsolatom. Alapvetően az első rész is tetszett, de maga a komédia műfaja, főleg ha animéről van szó, távol áll tőlem. Arról nem is beszélve, hogy Taigát akkor még egy állólámpával pofoztam volna fel.
De mivel romantikus animékre lett kedvem (bár őszintén, már egy kicsit unom őket), és az összes közül csak erre lett kedvem, úgy gondoltam, hogy egye fene.
Nos, nagyon-nagyon jóindulatú 8-as. A történet alapvetően öt karakter köré fókuszál. Mivel történetről lényegében nem lehet beszélni, beszéljünk csak róluk!
A főszereplő Takasu Ryuuji egy nagyon szimpatikus és gyorsan kedvelhető karakter. Empatikus, intelligens és mindemellett piszok vicces. A házias jelleme is nagyon jó volt. Kedvenc nem lett belőle, de ettől függetlenül nagyon jó főhős.
Aztán ott van Aisaka Taiga aki szintén szimpatikus… de őt volt a legnehezebb megkedvelnem. Ami vicces, mert a tsundere karakterekkel alapvetően semmi bajom sincs. Sőt, az egyik kedvencem. De már irritálóan és undorítóan seggfej volt. Csodálom, hogy Ryuujinak volt türelme hozzá. Ha én lettem volna a helyébe, tuti, hogy két együtt töltött nap után feladom. Azért egy karakterfejlődésen végigmegy, és végtére is szerethető karakter lesz belőle.
Kushieda Minori: a kedvenc karakterem. Minori általában szinte mindenkit idegesített, de alapvetően én imádom ezt a karaktertípust. Iszonyúan vicces, szerethető és tényleg nagyon jó karakter. Az változatlan, hogy én Ryuujit végig vele shippeltem (ötletem sincs, hogy honnan jött a „ship" szó. Mármint… ez nem hajót jelent?). Ráadásul amikor már bejött a drámai része, ott tényleg egy nagyon érdekes karakter lett belőle.
Kawashima Ami az a karakter volt, aki a nulláról indult, és végül egy majdnem Minorival egy szintű kedvencemmé vált. Amennyire ellneszenves és önző volt az elején, a végére ezt le tudta küzdeni, és – bár ezt nem hittem volna róla – egy felnőtt, érett nő lett belőle.
Mindezek tetejébe ott van Kitamura Yuusaku is, akiről nincs mit mondanom. Őszintén. Nem volt rossz karakter, sőt kifejezetten kedvelhető és vicces volt, de… semmi nem jut eszembe róla.
A mellékkarakterek is rendben voltak. A tanár és a főszereplő anyja elején irritálóak voltak, de a végére iszonyúan megszerettem őket is.
Akkor mi a bajom? A vég. Sokan azt kifogásolták benne, hogy spoiler
Én azt kifogásoltam benne, hogy a 24-25.rész kb 55%-a mennyire random, buta, összeszedetlen és… és baromság volt! A 24.rész második és a 25.rész első fele olyan nagy baromság volt, hogy agyi sakk mattot adott nekem. Nem lehet ekkora f… hülyeséget kitalálni. Én őszintén hiszem, hogy a készítők éjféli napszúrást kaptak.
Az az egész spoiler
Összességében egy jó sorozat a Toradora. Főleg az első fele tetszett. Sajnos a drámával nem tudott jól bánni. Nem az a baj, hogy nem szeretem a drámát – a kedvenc műfajom –, hanem az, hogy nem tud vele bánni. Komédiának jobb. Még akkor is, ha nem nagyon tudtam nevetni rajta.
A Toradora egy abszurd sorozat. Az öt főkarakter miatt azt mondom, hogy megéri megnézni, akinek ilyenre van kedve.

Első fele egész szórakoztató volt, a roppant irritáló Taiga ellenére. A másik fele viszont mély zuhanás mindenben. Az értelem halála, klisék és erőltetések otthona.

Egy jól összerakott anime, ami pont azt mutatja, amit elvár a néző a műfaj és az ígéretek alapján. Iskolai életet bemutató vígjáték, szerelmi sokszögekkel. Ezt a felállást könnyű elrontani: erőltetett humorral, ide nem illő ecchi jelenetek tömkelegével (elképesztő a japánok mellmarkolászó fétise) rosszul megválasztott klisékkel, stb. Ezeket egészen jól megugrotta a Toradora!. Nem azért, mert ne tartalmazna klisét, vagy realista lenne. A tsundere, a genki, a „hárem” a kedves fiúval, de maga a műfaj is irreális és klisé. Csak nem túl harsány (keretek közé szorítja szereplőket, igaz, tág keretek közé némelyiket), jól felépített (képes magyarázatot adni, hogy pl. hogyan is keverednek el a nyári szünetben a tengerpartra nyaralni) és fokozatos (pl. Kawashima beilleszkedése és megváltozása). A szereplők hátterét pedig ügyesen szőtték bele a történetbe, a „sanyarú való” nem ütötte „agyon” a vígjátékot. A végén pedig a szerelem részét kellett lezárni, ott lehetett „komolykodni”. A karakterek sem 14-16 évesek, hanem 17-18 évesek. Ez nem mindig látszik meg (sőt…), de igazán jól esik leírnom. :) Nekem az egyik legnagyobb pozitívum a történet szempontjából céltalan ecchi teljes hiánya. Mi több, van egy nyaralós jelenet, ami egy tipikus ecchi jelenetet parodizál ki. Egyszerűen beleégett a retinámba, annyira váratlanul ért. Maga a látványvilág és az animáció nekem megütötte a szükséges szintet: kellemes pasztelles árnyalatú színek, jó karakterdizájn, megfelelő mozgásanimáció (ritkán tűnt torznak, kevés állóképes spórolást használtak).

Kiemelkedően tökéletesnek ettől még nem tartom, bár a többséghez képest más problémám van. A legvége csöppet sincs elsietve, addigra minden felállt, mindent letárgyaltak, kellett egy csattanó, amit nem lehet nyújtani, különben funkcióját veszti. Gyors, de teljesen követhető. Az a szenvedés, amit a végső vallomások megtételéhez elkövettek, viszont kriminális. Valahol a 18. rész körül jó 2-3 epizódnyi időhúzást nehezen viseltem el, mert csak járták körbe-körbe a már korábban is lefutott köröket, egy idő után már Kawashima is.

spoiler

Egy kellemes, könnyed szórakoztató mű, ami helyenként meglepően okos a műfajához képest. Persze nem ettől kell várni a világ lelki problémáinak megoldását, az egy teljesen más műfaj.