Kaleido Star (Kaleido Star 1.) (2003–2004) 90% 131★

Fantasztikus anime! Számtalanszor végignéztem már, azonban soha nem veszít a varázsából. Még felnőtt fejjel is ugyanúgy tudom élvezni, mint gyerekként. Lélegzetelállító látványt nyújt és a története sem mindennapi. Csakis ajnározni tudom. <3

Most úgy hirtelen nem is tudom, mit írjak, annyira sokat adott ez a sorozat. Úgy is mondhatnám, hogy felszabadította a lelkemet. :) Nagyon jól esett végignézni a Kaleido Star történeteit. Sora és Layla karaktere magával ragadó. Annyi bennük az emberség, csak mindketten máshogy mutatják ki. Minden szereplő ad valamit a nézőnek, amivel több lehet vagy jobb. Megnyit egy ajtót egy olyan világ felé, mely az álmunk eléréséhez vezet. Igen! Azokat sohasem szabad feladni. Még ha néha kemény is a küzdelem, ha tiszta szívvel csinálod, végül sikerrel jársz. :) Én ajánlom mindenkinek, mert valóban szívhez szóló, tanulságos és barátságos mese arról, hogy sose adjuk fel az álmainkat. Bármilyen mélységből képesek vagyunk visszatérni. Mindenki megtalálhatja a maga Főnixét. :)
Végre befejeztem blogbejegyzésemet. Hosszú lett és sokáig tartott, de én élveztem :)
https://angeslwords.blogspot.com/2019/05/kaleido-star.html spoiler

Az egyetlen anime,amit végig néztem és imádtam. Hiányzik ez is nagyon.:(

Nem vagyok oda az efféle rajzfilmekért, de ez valamit nagyon megfogott bennem, többször is végignéztem a sorozatot anno, és még ma is nagy kedvem lenne hozzá – valószínűleg hamarosan újraélem vele a gyerek- és tinédzserkoromat :)

Nem tudom, honnan ez a nagy szerelem, de imádom.

Annyira, de annyira …. babás, olyan rózsaszín, a végletekig mézes-mázos, mégis eszméletlenül egyben van. Tíz csillag, piros szivecske. Soha nem gondoltam volna, hogy az én ízlésem mellett majd ezt mondom (az első évadot megnézve), de ez van: imádtam!

Uramisten! Még akkor láttam mikor a TV-be ment nagy csodálattal néztem mindig,régi anime de örök kedvenc *-*

„Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság.”
:'( :'(
https://imgur.com/VExTZic
Nem akarom, hogy vége legyen. Jó… tudom. Van még 3 kiegészítő rész. De a történetnek akkor is vége van és nem láthatjuk tovább a történéseket. :'(
Csak ismételni tudom önmagam és igen, lehet, hogy elfogult vagyok mert a kedvenc animéim egyikéről van szó, ami dobogós helyen van… de akkor is: ZSENIÁLIS.
Az utolsó műsort, illetve az „Angyalok tánca” utáni jelenetet -szégyen, nem szégyen- konkrétan végig bőgtem.
Nem szoktak megszemélyesíteni egy anime karaktert spoiler, de én büszke vagyok arra, hogy Sora „barátja” lehetek és mindig mellettem van. A jóságot és a szeretetet ami benne él, kérdés nélkül átadja bárkinek, akinek szüksége van rá.
Nagyon fog hiányozni ez a lány. :'( :”) Illetve az egész anime történetestül, grafikástul, karakterestül, mindenestül. :')

Az 53. és 54.rész után:
Ismét vége… és ismét nagyon, de nagyon hiányozni fognak nekem mindannyian. Ezt a részt sem lehetett kibírni az elejtett könnycseppek nélkül, de nem is bánom. Régen én is olyan voltam mint Layla: Elfojtottam az érzelmeimet és nem mutattam ki senkinek. Semmilyen fajta érzelmet. Se örömöt… se szomorúságot. És ez lett a vesztem.
De Layla legalább időben felismerte a dolgot és teljesen feloldódott egy s más történés hatására. :')
„Helyet kellett csinálnom a mostani álmomnak… Az pedig… ITT áll előttem!” – Ken Robins 54. rész. :) Ez egy gyönyörű „vallomás” volt, még ha nem is erre a romantikus szálra ment rá, aki írta a szöveget.

Kikapcsolódásnak egy tökéletes anime. Nincsenek nagy fordulatok, az ember előre sejti mi fog történni, de ennek ellenére leköti az figyelmet és kikapcsol.

Imádtam!!!! :)

Egyszer végignézhető, aranyos, néhol még tanulságos is. De én sokszor a falra tudtam volna mászni a szereplőktől. Azért annyira nem nagy durranás, a vége meg túlidealizált.