Kamikaze Kaitou Jeanne (1999–2000) 83% 14★

Nagyon nehéz értékelést írni erről az animéről anélkül, hogy ne hasonlítsam össze a mangával, mert mint adaptáció nagyon gyenge.
Rengeteg mindent megváltoztattak az eredetihez képest. spoiler Cselekményeket, indítékokat, érzéseket. Mástól hangzanak el szövegek, nem attól, aki eredetileg mondja. Más tesz meg dolgokat, amiket nem neki kellene. Szereplőket vettek el, mint Toki, Celcia, Isten maga és Sátán. Más fölösleges szereplőket tettek be helyettük, mint a rendőr csapat, Myst és a sok ember, akiktől valamit ellop Jeanne. Ezzel plusz, feleslegesnek is mondható részeket kapott az anime. Erre a cselekményre azt mondom, hogy elég lett volna az anime fele is. Újból és újból ugyanazt a drámát játszák el. Maron fejlődik, majd visszafejlődik, hogy aztán újra előröl kezdje. A vége sem olyan, mint az eredetié. Isten és Sátán említést kaptak, viszont a történetük, a bibliai szál, a teremtés történet, Ádám és Éva története teljesen kimaradt. Nem vagyok vallásos ember, de ettől volt szép kerek az egész történet. Jeanne d'Arc történetét sem úgy adták vissza, ahogy az a mangában benne volt. Nem értem, hogy Tanemura Arina miért egyezett bele ezekbe a változtatásokba. Szinte egy teljesen új történetet kaptunk, aminek alig van köze az övéhez.
Ha ez alapján kellene ítélnem, nem adtam volna csak maximum 5 csillagot. Miért kapott mégis majdnem 10et?
Egyrészt elfogultságból. Az első animék közt volt, amit láttam, és szerettem, emellett imádom Tanemura Arina munkásságát. Bár nem tudom mennyire mondhatom ezt, hisz a KKJ-n és a Fullmoon wo Sagashite-n (ebből is csak az anime) kívül máshoz még nem volt szerencsém, viszont a neten böngészve a képeket, amiket rajzolt, azok elvarázsoltak. Gyönyörűen és részletgazdagon rajzol.
Másrészt még így is egy élvezhető történetet kaptam, ami lekötött és kikapcsolt, emellett gyönyörű zenéket szólaltatott meg. Tulajdonképpen a mondanivalója is megmaradt, szóval aki a mangát nem olvasta az is kap egy szépen lezárt, mély mondanivalóval rendelkező animét. Úgyhogy csak ajánlani tudom, de mindenképp a manga elolvasása előtt, ugyanis ha utána nézi az ember, akkor biztosan csalódást fog okozni. Még nekem is csalódást okozott kicsit, pedig nem először láttam, a manga olvasása előtt és után is. :)

Jeanne D' Arc-ot mindig szerettem, így nagyon sok művet megnéztem, ami feldolgozta szomorú történetét. Ez az anime az általam látott második, ami az ő személyét állítja a középpontba, szintén egy érdekes megközelítést alkalmaz. A történet azonnal megtetszett, ötletes nagyon, hogy tolvajt csináltak a lányból, aki Jeanne reinkarnációja. Tévedések vígjátékaként folytatódik az anime, ahogy ez a kis tolvaj felülteti mindig a rendőrséget, kicsit durvábban fogalmazva: bohócot csinál belőlük. Igen, a felszín vicces sok helyzet-paródiával, de aztán egy idő után azt vesszük észre, hogy a részek kezdenek komolyabbakká, mélyebbekké és szomorúbbakká válni. Őszintén, én a sorozat első felét untam kicsit, mert epizodikusan ismétlődtek a „lopások”, csak a helyszín és az „áldozat” volt más és más. Aztán megtört ez a vonal, és az anime második fele dinamikussá, izgalmassá, érzelmessé változott, minden szépen lassan kiderült a szereplőkről. És újakat is kaptunk a régiek mellé. Maron mindvégig rokonszenves volt számomra, és szegényt nagyon sajnáltam, hogy ennyire magányos, még annak ellenére is, hogy ott van Miyako, a legjobb barátnője, és Chiaki, aki kissé furcsán kezdett közeledni felé. spoiler Tetszett, ahogy a vallási vonalat is végigvezették az animén. A mangát sajnos nem olvastam, így csak a mozgóképes verzióról tudok nyilatkozni. Az animáció tetszett, a korához képest szép volt, a zene is illett mindig a hangulathoz. A vége felé sokkal több lett a dráma, voltak részek, amiket végigsírtam. Szerintem a történet első felére is hagyhattak volna belőle, mert így minden érzelem az utolsó 16 részben csapódott le. Nehezebb is volt megbirkózni a feldolgozásával. Láthattuk, hogy a lelki terror is mennyire képes rombolni, nem kell ahhoz fizikai erőszak, hogy összetörjenek valakit. Finn karaktere is érdekes volt ebből a szempontból. Akik idegesítettek, az inkompetens rendőrcsapat tagjai. Bár voltak vicces pillanataik, úgy éreztem, nélkülük is működhetne a történet. Túl sokan voltak és túl idióták ahhoz, hogy meg lehessen szeretni őket. Egyedül Miyakot és az apját tartottam fontosnak, ők ketten bőven elegen lettek volna. Miyako amúgy diák létére is okosabb volt a nyomozóknál, és magától rájött, hogy ez a Jeanne nem is olyan gonosz tolvaj. Ő használta az eszét, a többiek csak elvétve. Chiaki volt az, akivel az elején még nagyon nem rokonszenveztem, nem tetszett a mód, ahogy nyomul Maronra és kihasználja az érzéseit, mindenből viccet csinált, ami a lánynak fájt. Tudom, hogy csak fel akarta vidítani, de nem így kellett volna. A végére viszont egész rokonszenvessé vált, és elkezdtem kedvelni is. Access-t és Finn-t mindig a legelejétől kezdve kedvencként kezeltem, ahogy Maront és Miyakot is. A barátságuk ereje és őszintesége megfogott. A csavarok az animében szépen ütöttek, és a felvezetésük is jó volt. Noin olyan ellentmondásos személyiségű karakter a történetben, akit egyszerre szeretünk és utálunk, megértjük, de el is ítéljük őt. Az ilyen karakterek a gyengéim :) Mindent egybevetve tetszett az anime, azért vonok le két csillagot, mert az elejét elhúzták, semmi fontos nem történt. Kijelenthetem, hogy új élménnyel gazdagodtam, és egy új kedvencem született az animék között.

Kicsit féltem az animétől. Sem a mangát nem olvastam és ki is maradt a gyerekkoromból. Nem voltak elvárásaim, sőt bevallom, csak Netta kihívása miatt kezdtem el nézni. Viszont nem bánom, hogy belekezdtem, mert nagyon élveztem és sokat is nevettem rajta.
Sok mindenkit megkedveltem az anime során, de akiket igazán megkedveltem, azok nem mások voltak, mint Noin, Chiaki és Access voltak.
Jeanne d'Arc személyét és történetét is ismerem, de ez volt az feldolgozása, amit láttam. Valamint beleszerettem az anime grafikájába. Nagyon tetszett és szerintem elég jól visszaadta azt, amit a készítő szeretett volna megmutatni nekünk. :)

A KKJ-t még nagyon régen láttam először a német RTL2-n, persze németül. Imádtam minden epizódját. Azóta most, második alkalommal néztem újra, és elképesztő, mennyi minden kimaradt. Nagyon más, mint a manga, főleg a végét tekintve, de ettől függetlenül mindkettőt nagyon szeretem. Nem tudnék választani a kettő közül.
Tetszik, hogy Maron egyszerre gyenge, mégis erős, néha esetlen, magányos, de mégis ott vannak mellette a barátai, akikre támaszkodhat. És ha kell, nagyon bátor tud lenni. De mindenkit nagyon szeretek, főleg Accesst – olyan kis édes, ahogy teper Finnért – Chiakit, valamint Noint.
A grafika szerintem nagyon szép, szemet gyönyörködtető, a zenék is csodálatosak. Én mindenkinek csak ajánlani tudom. Bár tipikus mahou-shoujo anime, de mégis különbözik az eddig látottaktól.

Kicsit idősebb gyerekkorom egyik kedvelt darabja volt. Ahogy a korban még szokás volt, az eredeti mangára alig hasonlított, de attól még egy nagyon jól sikerült sorozat. Az alaptörténet voltaképp egy sima mahou shoujo anime, bár a főhősnek csak a férfi főszereplő segít, nincs csapata. A többi igazából elég egyedi: démonok szállnak meg tárgyakat és ezekből végzik gonosz tevékenységeiket, így Maronnak/Jeanne-nak ezeket kell „ellopnia”, azaz elzárnia és magával vinnie. És emiatt nem egy hősnőt, hanem a tolvajt látja benne a város és a rendőrség, így gyakorlatilag a védelmezett nép is az ellensége lesz… legalábbis valamennyire.
A történet első fele egy vidámabb mahou shoujo animét idéz, a vége azonban sokkal izgalmasabb és drámaibb, egy kicsit talán meglepő főellenséggel.