Varázslatos álmok (Sailor Moon - anime 1.) (1992–1993) 86% 112★

Örök kedvenc, hiába az újítás, az eredetit nem múlja felül számomra. (bár azt is nézem) A kezdetektől néztem kisiskolásként. Mindig vártam az új részt. Amikor az utolsó évad előtt levették műsorról szomorú voltam, de németül megnéztem, éljen a kábeltévé! :) Mikor lett gépünk, japánul magyar felirattal is megnéztem az ötödik évadot. Meg a filmeket, különleges epizódokat is láttam. Nem tudom megunni, képes vagyok újranézni felnőtt fejjel (de gyermeki lélekkel) :) A humora is tetszik. Usagi és Rei civakodása mindent visz. Mamoru nagy szerelmem volt általánosban. :P Hotaru még kedvenc szereplőm. Nekem nem volt bajom a „tündérkézéssel”, mindig jobb, mintha „Hold Tengerész” lett volna. A francia nevekkel szoktam meg, de az eredetieket jobban szeretem, azt is szoktam mondani inkább.
A szinkron kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk… kontármunka, de legalább nem cenzúrázták agyon. Pl. Haruka fiú nevet és hangot kapott, de többször is megemlítik, hogy ő lány és nem hímnős, mint a Three Lights/Star Lights.

Na végeztem is az első évaddal, és tényleg nagyon jól esett, még így felnőttként is tudtam élvezni. Mikor kicsi voltam, akkor annyira nem fogott meg, illetve mondjuk úgy inkább, más volt az érdeklődési köröm. Sailor Moon-t és társait csak alig egy hónapja ismertem meg részletesebben, és rögtön a kedvenceimmé váltak. Először a reboot-ot láttam, utána kezdtem el nézni a hagyományos sorozatot. A világa azonnal megfogott és beszippantott. Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy a legellenszenvesebb tündér számomra pont a címszereplő volt, mert éretlen gondolkodásmódjával viccet csinált mindenből, semmit sem vett komolyan. (szegény Luna). Oké, hogy 14 éves, de nem viselkedhet úgy, mint egy öt éves hisztis, elkényeztetett kölyök. Usagi ezért tépázta kicsit az idegrendszerem, de a szíve valóban aranyból van, és az évad vége felé megmutatkozik komoly énje is. Ekkor kezdtem megkedvelni őt is. A kedvencem Mizuno Ami és Aino Minako, azaz Sailor Mercury és Sailor Venus. Szerintem ők a legérettebbek a csapatban. Már nagyon vártam Vénusz megjelenését. :) A kis zseni nélkül pedig nagyon unalmas lenne a sorozat. Nekem kicsit sok volt Usagi hisztije, a többiek okkal buktak ki a viselkedésére. De mindig megoldotta a helyzetet, a végén pedig már improvizált is. A jellem és személyiségfejlődése mérhető. Az utolsó három részben szinte már komoly. A zene is nagyon szép, illik az ábrázolt világhoz. Munka közben gyakran hallgatom. Mindegyik tündér a szívemhez nőtt, és várom már, hogy a csapat másik fele is megjelenjen. :) kidolgozottak a karakterek, és ami még nagyon tetszik, az az átváltozás. A lányok ruháját nagyon eltalálták. :) A Sailor Moon kedvenc lett :) Jobb később, mint soha :)

Természetesen láttam az egész sorozatot. Kétszer vagy háromszor, azt hiszem. Jó, nem 2000-ben, mert akkor csak első négy évadot, az utolsót csal jóval később, de láttam, igen, mind a 2000 részt és az extrákat is. Lehet, hogy tele volt fillerrel, lehet, hogy kicsit bénácska a régi rajzolása, de akkor is jó és rajongani lehet érte. Jó a zenéje, jók a karakterek, jó, észrevehető, hogy hol melyik animátor keze nyomán keltek életre, volt olyan, amelyik nem tetszett. És jók az átváltozások. És én akartam. Mindig.

A magyar szinkronról nem beszélek, mert az nem beszédtéma.

Anno nagyon szerettem, de a magyar szinkron már a ’90-es években is kínzás volt számomra sokszor. Főleg, mert rengetegszer elég fura volt a szöveg. Szerethető anime, de miután megismertem a mangát, majd ugye jóval később a Crystalt, egyre inkább láttam a régi anime gyerekbetegségeit. Nem rossz, klasszikus, párszor megnézhető, de mai szemmel szerintem már nem annyira jó. Főleg a legyerekesített karakterek, meg a túl sok filler miatt, amiket már anno is untam. Persze láttam magyarul, németül és eredeti nyelven is. A német szinkron tetszett a legjobban a japán után. Angollal talán egy részt láttam, de soha többé!
Retró anime-fanoknak, vagy retróval és magical girllel ismerkedőknek tudom ajánlani. A zenéje egyébként még mindig nagyon bejön, a grafika mai szemmel elég egyszerű és a távoli képeken sokszor nagyon csúnya és elnagyolt. De ezt írjuk a kor számlájára. Nem utálom, de már nem is szeretem annyira, mint annak idején.

Ohh Sailor Moon, örök kedvenc!! :) Kamaszkorom egyik legkedvesebb meséje! Igazán izgalmas és megkapó a története, a szereplők kedvesek és szerethetőek, a démonok pedig ötletesek és kellően gonoszak. A tündérek és az álarcos férfi egyszerűen elképesztőek, igazi hősök! :)

Gyerekkorom legmeghatározóbb rajzfilsorozata – függő voltam (még most is :P). Újra- és újra képes vagyok végig nézni az epizódokat, a mozikat és most már az újragondolt részeket is – de szigorúan japán hanggal, felirattal! :) Kedveltem Csondor Katát, mint Bunny-t, de Usako mégis csak hitelesebb, és az eredetiben legalább, nem „csinálnak testvéreket” a társadalmilag kevésbé elfogadott párokból… ^_^'

Hatalmas kedvencem volt kiskamaszként! Emlékszem mennyi játékunknak (legyen az babákkal, vagy szerepbebújósan) volt a Sailor Moon az alapja ^^

Istenem, mennyire vártam mindig az új részeket :D Gyerekkorom kedvence, noha nem hiszem, hogy most, felnőtt fejjel újranézném, de mindenképpen imádni való emlékeket ébreszt bennem már maga a címe is :)

Nem tudtam soha betelni ezzel a filmsorozattal. Elolvashattam vagy százszor, megnézhettem vagy tucatszor, akkor is újra és újra visszatértem ehhez a sorozathoz, mert annyira kedves a szívemnek.

A kezdet kezdete, mikor a szörnyek még tényleg szörnyűségesek voltak. :)
Imádtam. Pár éve még a mangát is megszereztem eredetiben, de az nem tetszett annyira, az anime szerintem sokkal jobb.