Ez az évad is két részre oszlik. Az évad első felében Usagiéknak fel kell venniük a harcot Neheleniával, akiről mindenki úgy tudta, meghalt.
Az évad második felében új fenyegetés jelenik meg Sailor Galaxia személyében. Ráadásul három titokzatos harcos is megjelenik, akik Star Lights-nak… [tovább]
Hú, ez az ötödik évad volt eddig a legmerészebb szerintem, legalábbis onnantól, ahol felbukkan a ThreeLights – és a három új harcos. Őket azonnal megszerettem. Az elején tetszett, hogy Usagi egész sokáig a komoly arcát mutatta a Nehelenia elleni harcban. Utána persze ugyanaz a bolondos csaj lett, akit továbbra is a szíve vezérel. :) Kedvencet itt is avattam, méghozzá Seiya személyében. Érdekesen oldották meg a három új Sailor harcos karakterét, személyiségét. Én drukkoltam Usaginak és Seiyának, hátha. :D Ami meg sok plusz pont, hogy visszaöttek Harukáék is, és hozták Hotarut, akinek már azért több szerepe is volt a történetben. Az új hercegnő is szimpatikus volt, és az a kétségbeesett kitartás, amellyel a Three Lights keresi őt, és üzennek neki a dalaikon keresztül. Mamoru annyira nem hiányzott a történetbe, viszont Chibiusát megszerettem. Helyette jött Chibi Chibi, aki annyira édes kis pöttöm lány, hogy sokszor hol mosolyt, hol könnyet csalt a szemembe. :) Usagi kezdett felnőni :) A konfliktusok is árnyaltabbak lettek, és kevésbé idegesítőek, a lányok közt fellépő vitákat sem vitték már túlzásba. A dalokat nagyon szerettem, és úgy ahogy van, az egész vonalvezetés ennél az évadnl sikerült talán a legdinamikusabbra és legdrámaibbra. spoiler És a legmeghatóbb, hogy Usagi mit képes elérni a szeretet erejével. Úgy nézném még tovább és tovább… :)
Ez volt az az évad, amit egyben még nem láttam, részeket belőle igen anno a német RTL II-n, épp itt volt az ideje bepótolni a hiányosságot. :) (Ellenben az első évadot már minimum tízszer megnéztem, ha nem többször – fanatikus Shitennou-rajongó vagyok, ez továbbra sem változott.)
A Neheléniás részek annyira nem nyűgöztek le, és itt valahogy a „minden napra egy youma” (bocsánat, phage) epizódok is untattak az elején, bár voltak benne vicces részek, aztán a két új ellenség (Sailor Aluminium Seiren és Lead Crow) megjelenése sokat dobott az évadon, és körülbelül innen kezdtem el megszeretni. Mondjuk addig is pluszpont volt, hogy se Mamoru, se Chibi Usa nem szerepelt a Star Lights-os részekben. XD
(Az egyik legszórakoztatóbb epizód az volt, amikor Usagi egyedül maradt volna otthon, Seiya meg felajánlotta, hogy megvédi, és a végén természetesen mindenki felbukkant.)
ChibiChibi imádnivaló volt a Three Lights tagjait is megkedveltem, és van valami abban, hogy Seiya jobban illene Usagihoz, de hát vannak olyan dolgok, amik eleve elrendeltettek sajnos. Dramaturgiailag egyébként szerencsésebb és izgalmasabb lett volna, ha nem mutatják az elején, hogy mi történt Mamoruval, habár akkor sem idegeskedtem volna miatta. XD
Összességében a kezdeti fanyalgásom ellenére a végére egy nagyon jó kis évad kerekedett ki belőle, méltó lezárása a Sailor Moon sorozatnak, és maga az évad befejezése is illik a Sailor Moon filozófiájába. Örülök, hogy rászántam az időt, és megnéztem. :)
Nem is tudom, hogy eddig ezt miért halogattam megnézni. Talán azért, mert nem akartam, hogy vége legyen. Annyira nézném még. Jó kis évadot kaptunk, bár az elején kicsit untam, de a Sailor Starlights megjelenése nagyot dobott rajta. Onnantól kezdve pörögtek az események, A lányok is végre, kevesebbet civódtak és ugratták Usagit, aki végre kevesebbet bőgött mint ahogy általában szokott. Nagyon tetszett, ahogy kibontakozott Usagi és Seiya kapcsolata, de nekem hiányzott Mamoru. Mégiscsak ő élete nagy szerelme. A kezdet kezdete óta Mamoru párti vagyok és ez nem fog változni. :D Chibiusa helyett kaptunk Chibi Chibit, akit szintén imádtam. Annyira édes kislány. Be kell vallanom, hogy a végét megkönnyeztem. Nagyon fog hiányozni a sorozat.
