Tsuki ga Kirei (2017–2017) 83% 9★

Rettentő bájos történet az első szerelemről és a felnőtté válás első lépéseiről.
A grafika nem a legrészletesebb, de így is gyönyörű, az ábrázolások nagyon jól illenek a történet lassabb tempójához, mégsem volt unalmas egy pillanatra sem.
Végig velem volt a nosztalgikus érzés, igazán jól esett :)

Aranyos anime volt. Volt benne minden: szerelem, titok, kamaszkori gondok, döntések. Azumi és Akane különféle életet élnek. Más a hobbijuk, teljesen máshogy látnak dolgokat. Mégis, egymásra találnak, de nem ilyen könnyű a helyzetük. Az anime a felnőtté válásukat nagyon jól megragadta szerintem. Valamint azt is, hogyan viselkedjenek, hogyan döntsenek felnőttként a nehéz időben.

Ez egy végtelenül kedves és aranyos történet az első szerelemről, mely egy életre szól. Nincs benne nagy dráma, csak a felnőtté válás apró lépései és a nagy dilemmák a kamaszkor végén. Megnyugtató volt nézni a bájos csetlés-botlást, a nagy horderejű döntéseket, az akaraterőt és a megoldásokat.

Mivel ez nem egy ismert anime, igyekszem minél hosszabb értékelést írni, hátha pár figyeltem – és akárki más – figyelmét felkeltem a sorozat iránt.
A Tsuki ga Kirei igazság szerint nem nagy anime. Semmivel sem több, mint egy irdatlan bájos mese az „első szerelemről". Sokan kiemelték az „első szerelmet" itt Snitten, sőt, a főszereplő szájából is elhangzik az a mondat, hogy „Ő volt az első szerelmem", amit nem értek, ugyanis úgy végződik, hogy összeházasodnak és még gyerekük is lett. Nem, nem rakom spoiler jelbe, mert a Tsuki ga Kirei az az anime, ahol az első rész óta tudjuk, hogy hogyan végződik.
Akkor beszéljünk a karakterekről! A főszereplő Azumi Kotaro egy igazi rakás szerencsétlenség, a szerethető fajtából. Mivel írópalánta, legalább egy tucat lépcsőfokot ugrott a szememben a karaktere, azonosulás szinten biztosan. Igazából érdekes, mert nem sokat tudok róla mondani, azon kívül, hogy visszafogott és író.
De nagyon vicces, mert így is nagyon megkedveltem a karakterét.
A japán mitológia és hitvilág mindig is közel állt hozzám, így az az… isteneknek bemutatott táncszerűség is érdekes volt, és igazság szerint hozzáadott a történethez.
A másik főszereplő Akane Mizuno, akinek az írás helyett a futás a fő hobbija, de jellemben hasonlít Kotaro-hoz, bár ő hamarabb meg tud nyílni mások előtt. Önbizalomhiányos ő is, amikor ideges, akkor egy ilyen rózsaszín stresszlabdát… pardon, PITYÓKAFIGUSZ-t nyomkod. Igazság szerint nagyon aranyos és szerethető mind a két karakter, és együtt is nagyon jól mutatnak.
Az mondjuk marha zavaró volt, hogy a sorozat első felében – azaz mielőtt összejöttek volna hivatalosan – a párbeszédeik nagy része ebből állt:
„Kotaro: …
Akane: …
Kotaro: …
Akane: Eto…
Kotaro: Ano…
Akane: …
Kotaro: …
Akane: Uh…"
Tehát a két főszereplő nem túl kidolgozott karakter, de marha szerethetőek. Ellenben az összes többi mellékkarakter olyan szinten semmilyen, hogy az már fáj. A rózsaszín hajú fiút megkedveltem, mert kedvelem azokat a „barát” karaktereket az animékben.
És igen, van benne szerelmi négyszög, de ezzel sem tud jól bánni. Messze nem csinálja olyan profin, mint mondjuk a Kimi no Uso vagy a Bunny Girl Senpai. Ha valaki szerelmi háromszöget csinál, mondjuk A főszereplő és B főszereplő össze kéne jőjjenek, de ó jaj, C mellékszereplő beleesett A főszereplőbe, akkor azt a mű úgy kell megcsinálja, hogy ne azt érezzem, hogy C csak egy anomália A és B között, vagy ami rosszabb, B az anomália A és C között (alias Re Zero, Rem remains a sad demon). Hagyni kell időt, hogy a néző is megkedvelje a szerelmi háromszög résztvevőit. De se Chinatsuról, sem Hiro-ról nem tudok az ég világon semmit sem elmondani. Sőt, a nevükhöz is puskáznom kellett. De mondjuk itt még mindig jobb a helyzet, mint sok amerikai young adult regényben, ahol a főhősnő egyszerre kettő vagy három férfiba is szerelmes…
Az animáció rettentően egyedi, igazság szerint ilyet még nem láttam. Szerintem nem CGI, de mivel minden csillog, ez kicsit annak tűnthet.
Kezdetben Akane és Kotaro csak SMS-ekben (LINE?) beszélgetnek, és nagyon aranyos beszélgetések kerekedtek ki ebből.
Apropó, nagyon nevettem az egyes nagyobb cégek kicenzúrált nevein. A kedvencem a GUUGLE volt.
Igazság szerint az anime varázsa az egyszerűségében rejlik. Nem túlzó, végig realisztikus, és bár a happy end adott (mindenképpen maradjatok végig az utolsó rész endingje alatt!) végig történnek rossz dolgok a főszereplőkkel. spoiler, de azért nagyon jó látni, hogy ettől függetlenül továbbra is együtt maradtak. És mint mondtam, az anime úgy ért véget, hogy összeházasodtak, de… az az előtti hosszabb jelenet teljesen úgy volt előadva, mintha a két főszereplő elengedte volna a másikat. Elhangzik az „Ő volt az első barátnőm" mondat, elhangzik az „Örökké emlékezni fogok rád" mondat, meg minden egyéb olyan mondat, amit egyszerűen a végkifejlet jegyében nem értek.
Igen, sokakkal ellentétben nekem nem annyira tetszett a vége.
Én amúgy kibírnék egy második évadot. Igaz, hogy ha innen második évadot csinálnának, akkor az egy Clannad: After Stroy reboot lenne, de mivel imádom azt a sorozatot is, és kellemes meglepetés volt ez a sorozat is, nem bánnám.
Igazság szerint ez a sorozat tényleg nem több, mint egy átlagos romantikus anime, ami kerüli a műfaj kliséit, és próbál a realitásra hajazni. Egy bájos, aranyos rom story, amit főképpen így ajánlanák.
Megvannak a maga hibái, például az az átkozott CGI, a kidolgozatlan mellékszereplők, a tény, hogy bár Akane és Kotaro is nagy figyelmet kap a készítőktől, Akane futásaiból alig látunk valamit, valamint a vége lehetett volna egyértelműbb is, de a Tsuki ga Kirei nem is akarja megváltoztatni a világot. Csak egy jó anime akar lenni, és ez többszörösen is sikerült neki.