Halló, halló! (1982–1992) 91% 71★

A lényeg, hogy René kávézójában legyen egy kis sajt! :DDD Mert, ha Madame Edith énekelni kezd…

„Jól figyeljenek, mert csak egyszer mondom el! ” :D

Én viszont többször is láttam, és könnyesre nevettem magam, szinte minden egyes résznél.
Kedvenc!

Ezt a sorozatot korábban már láttam, kb. 10-12 évvel ezelőtt, amikor a Duna tv-ben adták. Akkor az első rész, amit láttam, az volt, amikor a kávézó pincérnői Hitlerjugendnek öltözve táncoltak. Egyből megtetszett ez a sorozat, ami hozta a sajátosan angol humort.
Most ismét megnéztem, de immár az egészet – mert mint kiderült, 2 részt nem is adtak le a magyar tévében – , és jó volt ismét feleleveníteni a sorozatot, habár elég sok dologra nem is emlékeztem. Egyébként egyszer, 2005-ben sikerült beszereznem a wolverhamptoni piacon a könyvet is, de csak az első részt (The War Diaries of René Artois), és néhány színésztől kértem autogramot levélben. Csak egy valaki válaszolt, és küldött egy aláírt fotót – az azóta már elhunyt Gorden Kaye, azaz René! Nagy becsben tartom.
A sorozat főszereplője René Artois, aki egyszerre a nők bálványa, Franciaország legbátrabb embere, az ellenállás (a De Gaulle-féle) hőse, kollaboráns – vagy csak egy egyszerű vendéglős? Mindenesetre minden az ő vendéglőjében történik: angol pilóták rejtőznek a szekrényben, festményeket rejtegetnek a pincében, ide járnak szórakozni a németek… A történet középpontjában leginkább a Bukott Madonna a Nagy Didikkel c. értékes Van Clomp-festmény áll, melyre mindenki rá akarja tenni a kezét. Kényszerű barátság alakul ki a megszállókkal, de ügyesen kell lavírozni a „régi, jól megszokott” ellenállás és a kommunista ellenállás között is. És persze a vendéglőnek is mennie kell, valamint ott van René viszonya a pincérnőkkel, különösen Yvette-tel, melyet el kell titkolni Madame Edith elől. Jó kis történet, álruhákkal, képtelen ötletekkel, és poénokkal. Érdekes, hogy a sorozat igazából nem csak úgy önmagában parodizálja ki az egyes nemzeti sztereotípiákat, hanem konkrétan egy másik BBC-s II. világháborús sorozat paródiája. Ezt korábban nem is tudtam. Volt néhány fárasztó poén, de még mindig kedvenc sorozat!

Kedvenc szereplők:
– Roger Leclerc: „Sajt, sajtot tessék! Ki vesz egy kis sajtot egy szegény, szerencsétlen sajtárustól? Pszt… én vagyok az, Leclerc!” Aki mindig valamilyen álruhát öltött, de mindig felismerhető maradt, miközben feltűnősködött.
– Monsieur Alfonse: „a rozzant ketyegős” temetkezési vállalkozó
– Herr Flick a Gestapo-tól: egy Gestapo-tiszt, aki belül nagyon félénk a saját állítása szerint. Az eredeti hangja időnként sokkal fagyosabban hangzott, mint a magyar.
– Von Smallhausen: a másik Gestapo-tiszt, aki sokkal komikusabb figura, szegényt mindig megalázzák, bár okot is adott rá a beszólásaival.
– Gruber hadnagy: a kis tankjával mindig történik valami, és ő az, aki „erre is hajlik, meg arra is”, René tetszik neki. A magyar hangja Józsa Imre, már csak emiatt is kedvenc!
– Crabtree: a francia csendőrnek öltözött angol ügynök, aki azt hiszi, hogy tud franciául, pedig nem is.
– Mimi Labonq: a kissé őrült, ellenálló pincérnő. A haja az elején jobban tetszett.
És még sokan mások, de főként ők voltak a kedvenc karaktereim a sorozatból. Néha lecseréltek vagy kiírtak szereplőket,és még jellemfejlődést is tapasztalhattunk.

A két plusz részt angolul láttam. Furcsa, hogy nem adták le ezeket a hosszabb epizódokat, pedig fontos események történtek bennük, amik nélkül nem lehetett érteni a későbbi részeket. A Gateau from the Chateau c. rész tele van angol szójátékokkal, de különben többször is érezni lehetett, hogy valami angol szóviccet sütöttek el, ami magyarul nem jött át.
Jó kis sorozat, kedvenc részeim a kastélyos részek voltak többek között, pl. amikor Renének egy csípőre tett műkezes kötény alá rejtett fényképezőgéppel kellett lefotóznia Anglia megszállásának tervét.

Gyerekkoromban egy ideig nálunk szállóige volt a "Jó reggelit!"köszönés, napszaktól függetlenül :D

Komikus szemszögből ironizálva mutatja be a II. Világháború eseményeit elszenvedő és szenvedtető friccek szemszögéből,megunhatatlan. GRÚBER HADNAGY viszi a pálmát, no meg a bukott Madonna a nagy didikkel festmény, nagy hűhó a semmiért. Szegény René egyensúlyoz a németek és az ellenállók közt húzódó vékony jégrétegen, százszor újra nézném:) legjobb vígjátéksorozat.

20-as csillagozás! Ez az a sorozat, amit évek ota hianyoltam. Szeretem a karaktereket, főleg az elèggé erős csapattá összeálló szereplőgàrdàt, merthogy sajnos az elejèn nem annyira jók csak a vàltást követően (kb. a 20. rész körül). Kedvencet innen olyan nehéz választani, mert nagyon jól kidolgozottak és remekül alakítják a szerepüket.