Angolkák (2003–2006) 93% 20★

Amikor azt halljuk, hogy Anglia, jellemzően olyan képek ugranak be, hogy úriemberek élnek a szép kis vidéki házaikban, öt órakor teáznak, és elegáns újságokat olvasva beszélnek a világ dolgairól. De… Anglia nem (csak) ez. Ugyanúgy itt élnek a nagyvárosi suttyók és a focihuligánok, és igencsak kellemetlen figurákkal futhat össze a vigyázatlan fickó az éjszakában. Lucas és Williams szatírája pedig ez utóbbiakat csúfolja ki. Mégpedig nem finomkodva, hanem egy nagyon kemény és már a korában is roppant offenzívnak számító komédia keretében. A szereplők nagy többségét a készítőpáros alakítja (férfiakat, nőket egyaránt), és gyakorlatilag tökéletesen eltalálják nemcsak a személyiségüket, de az általuk használt akcentusokat és beszédstílusokat is tökéletesen alakítják. A humor lényege nagyrészt az ismétlés, hiszen állandó figurák térnek vissza egy-egy sketchben, és jellemzően ugyanarra az alapra építik a jeleneteiket. A figurák között van rasszista fogyásmenedzser, kamufogyatékos, barátját kihasználó fickó, fiatalkorú huligáncsaj, meg persze önmagát folyton áldozatnak beállíttató meleg emberke. A helyzetek nagyrésze tényleg vicces, sokszor felnevettem a sok hülyeségen. Az első évad igazából fantasztikus, ámde a többi egy kicsit átesik. Felbukkan jó pár kizárólag sokkhatásra építő karakter (főleg a pisilős meg a hányós néni… és tudom, az utóbbi Margaret Thatcher archetípusának gúnyolása, ahol az angolok mindig leveszik a kesztyűt, de akkor is…). Cserébe Carol ("Computer says no") karaktere is csak a későbbi évadokban jelenik meg. Azonban ennyit ki lehet bírni, mert a poénkodás azért meg tud maradni a végéig.
Kár, hogy kicsit gusztustalan lett a végeredmény, mert amúgy mindenkinek lehetne ajánlani, aki elég intelligens ahhoz, hogy ezt a fajta humort tudja értelmezni. Így sajnos kell hozzá egy kis gyomor, de sebaj. A magam részéről nagyon bejött.

Az egyik legjobb comedy series. Walliams & Lucas bizonyított már a Come fly with me-ben is.