Alien 2. – A bolygó neve: Halál (Alien 5.) (1986) 85% 444★

Oh, ez a kedevenc alien filmem. Sigourney pedig zseniális – mint mindig. Jólesett a kis nosztalgia. Talán megérdemelne egy hosszabb értékelést is. Feljegyzem magamnak :)

IMÁDOM!!
Köszönöm az élményt Sigourneynek az én istennőmnek, és egy nagyszerű rendezőnek James Cameron-nak.

Ez a része is tetszett, és látványos is volt, és akciódús is, és izgalmas. Főleg látványos volt a liftező Alien anyuka. XD A szereplők is, főleg Ripley és Newt a kislány, a többiek pedig felejtősek voltak, de legalább nem hisztisek, és tették a dolgukat, spoiler De egy kettő még így is nagyon nagyképű, és beképzelt volt, még az elején, és nagyszájú, de aztán kaptak egy nagy pofontot a sorstól. XD Egyébként cuki volt a cica megint, és a kislány is, és tök rendben volt a film is, sokkal jobb, mint az előzmények, és az első részt is túl szárnyalta.

Az egyik legizgalmasabb filmes alkotás, amelyet valaha készítettek, és végre sikerült moziban is végig élveznem az összes másodpercét. Nagyon nagy élmény volt, az első rész (Alien) mozis megtekintése is hatalmas, de ez egy kicsit még frankóbb volt, ha szabad így fogalmaznom. Még most is mosolygok, mikor eszembe jut némely részlet, Ripley harca az Alien királynővel, a katonák akciója az atmoszféra fejlesztőben, vagy amikor az idegen lények a plafonból támadnak, és mindezt James Horner igazán hatásos kisérőzenéjére. Igen nem tudok betelni vele!
Tehát ha most valaki megkérdezi melyik a kedvenc Alien filmem rövid hezitálás után erre teszem le a voksomat. Egy paraszthajszállal! ;)
Az első film a tudományos-fantasztikus műfajt a horrorral illetve a thrillerrel kombinálta, itt pedig az akció és egy kicsit a háborús filmek is megidéződnek egy picikét. Úgy is mondhatnám, hogy John Scalzi, Marko Kloos és egyéb military sci-fi szerzők James Cameron köpönyegéből bújtak elő.
Ha nagyon akarom dráma is, Newt és Ripley, -főleg az ő drámájuk-, és a többi szerencsétlen ember drámája is. Mindketten elveszítik a családjukat és egymásban találhatnák meg a vigaszt, de nem ez a sors jut az ő számukra.
A rendező-forgatókönyvíró Cameron nagyon nagy fába vágta a fejszéjét, amikor belekezdett ennek e filmnek a megvalósításába, de szerencsére csodálatosan jól oldotta meg. Sikerült a folyatások mintáit felhasználva (hosszabb, keményebb, drágább, több esemény, jelen esetben több szörny) igazán remek szórakoztató filmet készíteni, még úgy is, hogy nem volt egy kimondottan mega költségvetésű produkció. Kellett a kreativitás is!
Minden idők „legtökösebb” filmes hősnője Ellen Ripley-Sigourney Weaver. Ebben a filmben ő a kimondott főszereplő, talán az elsőben nem volt ilyen hangsúlyos. A másik főszereplő Newt a „túlélő” kislány.
Kihagyhatalan!!!

Most, nem sokkal a könyv elolvasása után megnéztem életemben először a film rendezői változatát. Számomra nem sokat tett hozzá a mozis verzióhoz ez a kiadás, de azért azok a bővített részek, amikben az idegen királynő szerepel, szenzációsak voltak. Azt viszont sajnálom, hogy Burke nem járt úgy pórul a forgatókönyvben, mint a könyvben. Pedig nagyon vártam, hogy lássam a mocskot szenvedni :D
Mindenesetre a mozis és a bővített változat is a legjobb sci-fi-ok egyike. Cameron ekkor még zseniális forgatókönyvíró és rendező volt. És, bár nem ez a legjobb alkotása, A bolygó neve: Halál a filmtörténelem része. Igazi alapmű.

Egy tökéletes folytatás

A Bolygó neve: Halál (Aliens) nem csupán egy egyszerű folytatás, hanem egy újabb mestermű, amely az akció és a horror határmezsgyéjén egyensúlyoz, miközben az akciófilmek aranykorának egyik csúcspontját is jelenti. James Cameron rendező bravúrosan emelte tovább Ridley Scott ikonikus művének világát, és egy teljesen új szintre emelte azt. Egy csapat tengerészgyalogossal együtt térünk vissza az LV-426-ra, a bolygóra, amelyet immár egy kolonizált világként ismerünk meg. Cameron itt mutatja meg igazi zsenialitását: a film nemcsak, hogy megőrzi az első rész nyomasztó atmoszféráját, hanem hozzáad egy újabb réteget azáltal, hogy a feszültséget katonai akcióval kombinálja. Az eredmény egy adrenalinpumpáló élmény, amelyben a horror és az akció tökéletes szimbiózisban létezik.

Ripley ebben a filmben nem csupán túlélő, hanem egy harcos anyafigura, aki bármit megtenne, hogy megvédje a kis Rebeccát(Nyuszit). Weaver karakterének mélysége és érzelmi ereje nemcsak Oscar-jelölést, hanem a nézők végtelen tiszteletét is kiérdemelte. Az ő alakítása teszi Ripley-t az egyik legemlékezetesebb és legikonikusabb női hőssé a filmművészet történetében.

A film technikai kivitelezése is lenyűgöző. A speciális effektek, amelyek ma is megállják a helyüket, a feszültséggel teli zene, és a tökéletesen megkomponált akciójelenetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Bolygó neve: Halál egy igazi klasszikus legyen. Az LV-426 baljós, sötét és nyomasztó világa egyedi látványt nyújt, amely egyszerre hátborzongató és lenyűgöző.

Végül, de nem utolsó sorban, a film mélyebb rétegei is megérdemelnek egy említést. A történet nemcsak az idegenekkel való harcról szól, hanem az emberi kitartásról, az anyaság erejéről és a család jelentőségéről is. Cameron olyan témákat érint, amelyek a nézők számára még a film befejezése után is gondolkodnivalót adnak.

Az Aliens egy tökéletes elegye a horrornak, az akciónak és a karakterdrámának, amely mind a mai napig inspirálja a filmeseket és elvarázsolja a nézőket. Ha valaki még nem látta volna, nem kérdés, hogy azonnal pótolnia kell!

Meglehet, hogy ez a film a valaha készült legtökéletesebb folytatás, illetve a valaha készült egyik legjobb színtiszta zsánerfilm – olyan mozi, ami egy pillanatra sem akar több, jobb, okosabb, bölcsebb lenni, mint saját műfajában az elvárható tőle, de cserébe minden létező téren kiaknázza a témájában rejlő lehetőségeket. Nem kérdés, ennél jobbat tényleg kívánni se lehetne!

A mozi trükkje, miszerint az Alien egyetlen pusztító idegenét lecseréli egy hadseregnyire, de cserébe az embereket is több lehetőséggel ruházza fel, tulajdonképpen zseniális, olyannyira, hogy a kortárs franchise-rendszerű filmszériákban is visszatérő motívum ezen a nyomvonalon fokozni a fokozhatatlant – nézzük csak meg a megalomán és minden már működő alkotóelemből részről részre nagyobbat, többet, újabbat adó Disney-féle Star Wars trilógiát. Cameron abszolút dicséretére válik, hogy nála mindez még működik. Illetve hogy pontosabban fogalmazzak, ez természetesen biztonsági játék, de Cameron mesterien nyúl hozzá a Scott által lefektetett alapokhoz, nincs igazán kétségünk afelől, hogy ez volt az egyetlen lehetőség önismétlés nélkül, de a kontinuitást maximálisan megtartva továbblépni a következő fokozatra.
Hogy mindez ilyen jól működik, az nagyrészt forgatókönyvírói és rendezői bravúr, noha egy ponton azért feltűnően megbicsaklik a történet: hogy a túróba lehet kolonizálni és terraformálni egy bolygót úgy, hogy nem böki ki a telepesek szemét a tőlük amúgy nagyjából járóföldnyi távolságra levő idegen űrhajó roncsa?
Ezen túlmenően azonban nagyjából minden a helyén van. Még az egymást spanoló, alapvetően seggfej-üzemmódban üzemelő űrkatonák is, akikben egyesül a modernebb hangvételű háborús filmek szókimondó őszintesége és Cameron víziója egy űrben harcoló, meglehetősen mostoha és embertelen körülmények közé kényszerített haderőről. Vessük őket össze például a Ragadozó kommandósaival, és mindjárt feltűnik, Cameron mennyivel – mondjuk így – ízlésesebben és átgondoltabban nyúlt nagyjából ugyanahhoz a konfliktushelyzethez. Ugyanide: az Aliensben minden megnő, így nyilván a szereplők létszáma is, és bár a véges műsoridő miatt a hentelés nem fokozatosan következik be, mesterien vezetik fel a néző és a karakterek között felépülő kapcsolatokat. Jellemfejlődések, bajtársi kötelékek, a köpönyegforgató lebukása színezi a nyers, horrorisztikus űrháborút – ilyesmit az első részben nem láttunk, ott a karakterek meglehetősen statikusan „vészelték át” a gyorsan lezajló eseményeket. Elképesztően jó Ripley és Bishop, Ripley és Hicks, Ripley és Newt, egy falatnyi kitérő erejéig Gorman és Vasquez viszonyának finom szövögetése. Ide szúrnám ugyancsak: spoiler.
Mindemellett a film gyönyörű, az idő mintha nem fogott volna rajta – ahol feltűnőek a trükkfelvételek, vagy műanyagnak tűnik a közeg, ott inkább érzünk valamiféle bájos patinát, mintsem a filmélményből kizökkentő minőségietlenséget. A történet íve, az azt mozgató logika, még a mezei egysorosok is egyszerűen kegyetlenül jól ülnek a helyükön, a legendás Hagyod őt békén, te szuka! mondat méltán kelhetne versenyre a Terminátor 2. néhány ikonikus benyögésével.

Nagyon jó, zsáner és blockbuster mivoltával együtt is tökéletes film A bolygó neve: Halál.

Zseniális folytatás. Nagyon jót tett neki, hogy műfajt váltottak a műfajon belül és még izgalmasabb is lett, mint az elődje. A kettőt érdemes egymás után megnézni. Úgy tűnik fel igazán, hogy egy lassan építkező első részből hogy válik kemény akciófilmmé a széria.

Számomra a legjobb sci-fi-horror a ’87-es A ragadozóval, a ’82-es A dologgal és a 2009-es Pandorummal karöltve.
Egyszerűen tökéletes.
Éljenek az ocsmány szörnyek! :D

Gyerekkoromban már láttam, ezzel ki is pipáltam az Alien filmeket, mert úgy gondoltam egy kaptafa, de be kell látnom azért mindig sikerült valami újat lépni, ha csak az áldozatok és a helyszín összetételében is. Most rögtön a szpesöl edisönnel kezdtem, ami több, mint két és fél órás (anyááám) és hogy őszinte legyek, lövésem sincs, mennyivel nyújt ez többet, mint a mozi verzió. Szerintem többet menekültek benne. Néha kicsit untam is, hogy csak szaladnak és szaladnak, közben sikongatnak… egyre kevesebben. Ripley pedig badass. Mostanában miért nincsenek ilyen női hősök?