És megint dühbe jövünk (1978) 88% 346★

Bár szinte mindegyiknél ezt mondom, de számomra ez az egyik legkedvencebb filmük. És tényleg ebből tudom a legtöbb aranyköpést. Emlékszem mikor voltunk nyaralni hát az sem most volt, és láttunk egy ilyen fagylaltos kisautót, mi is elsütöttük a „Kérünk egy kis pisztáciát is”-t. Szerintem kb minden második ember ugyanezt csinálta, de mi sem tudunk kihagyni, és a fagyiárus is vette a lapot.~~

A legjobb filmes páros Bud és Terence. A fogadások nagyon jók voltak. Johnny meg tud delfinül, teknösül meg még egy csomó állatnyelven xD A végén a pénzfeldobós jelenet milyen jó volt :D

Egyszerűen zseniális!

A legjobb páros örökre. Akármikor rossz kedvem lesz, tudom, hogy ők felvidítanak. A legjobb jelenet természetesen a pisztácia jelenet. :D

Harminhatodszorra is ugyanúgy tudok nevetni Johnny beszólásain, Charlie kitörésein, és a csattogó pofonokon. :-) Ez a két fazon együtt marha jó párosítás, a pimasz, vigyorgó, szemtelenkedő Terence Hill, meg a nagy szőrös melák Bud Spencer.

Szerintem az egyik legjobb Spencer-Hill film. Minden jelenet nagyon jól el van találva, tele van vicces pillanatokkal. Nincsenek üresjáratok, kiváló a rendezés, a film vége kiszámítható, mégis sikerült bevinni egy fordulatot. A magyar szinkron zseniális. Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki ne tudna idézni valamit a filmből :)

Update: A film nem folytatása a Különben dühbe jövünk c. filmnek. Valószínűleg ez a cím csak egy marketing fogás volt a magyar forgalmazótól akkoriban.

Szerintem Magyarországon ez a valaha volt legnépszerűbb Spencer-Hill mozi, amit a legtöbben ma már úgy néznek, mint az első Csillagok háborúja filmet: annyiszor láttuk, annyira a fejünkben van, annyira erős a jelképes ereje, hogy már eszünkbe sem jut filmként nézni, sokkal inkább funkcionál egy belakott kanapéként a szürke hétköznapok vélt-valós kényelmének fenntartásáért vívott harcban.

Ha filmként néznénk néha, talán feltűnnének gyengeségei. A könnyed, szórakoztató jelleg sosem igazolja a feltűnő logikai hibákat, pedig itt jócskán vannak kilengések: zavaros, pontosan mennyire ismerik és mit tudnak a gengszterek Johnnyról és Charlie-ról, az is, mit tud egymásról pontosan Johnny és Charlie, hát még az, hogy a haditengerészet számítógép által kiválasztott emberéről nem tudják ők maguk sem, hogy a célszemélynek amúgy a testvére – a történet annyira öncélú és öntörvényű belső logika mentén halad előre, hogy azt képtelenség nem észre venni, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a nyilvánvalóan jó fizikumú Johnny percek alatt versenygyőztes zsokéval avanzsál, Charlie pedig különösebb rákészülés nélkül végig veri a teljes „labdapattogtató” mezőnyt – amúgy tényleg, tud valaki bármit erről a sportról?
Más tekintetben egyébként a történetszövés esendő vonásai valószínűleg azért váltak könnyen megbocsáthatóvá, mert a magyar néplélek számára nagyon jó húrokat penget ez a produkció (is). Szeretjük a sportot; a szerencsejáték, mint a meggazdagodás könnyű és gyors eszköze mintha egy falatnyi áhított nyugatot jelképezne, a sztori helyszínei pedig egyszerűen otthonosnak hatnak – nézzük csak meg, ez a Miami sokszor mintha alig különbözne a Balaton partjától, nincs a moziban semmiféle egzotikum, szemben a sokkal napfényesebb Bűnvadászokkal, vagy a felső tízezer világába kalauzoló Nyomás utánával.

Csak hát, mint írtam, ha kimozdulok a komfortos pozícióból, lesznek ennél szebben öreged, avagy az idő próbáját jobban kiálló Spencer-Hill produkciók is.

Az egyik legjobb rész :D pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt

Hogy ezt mennyire imádom: https://www.youtube.com/watch… :))

Sajnos nem mondhatom el magamról, hogy a gyerekkorom jelentős része Bud Spencer-Terence Hill filmekből állt volna, így jó pár elmaradásom van e téren.
Igazából hozza a szokásos kis könnyed kikapcsolódást, nem kell tőle többet várni. Bár én lehet már korábban lecsaptam volna Johnnyt xD
A magyar címre kicsit haragszom amúgy, mert jópár évig azt hittem anno, hogy a Különben dühbe jövünk folytatása….