És megint dühbe jövünk (1978) 88% 347★

Bár szinte mindegyiknél ezt mondom, de számomra ez az egyik legkedvencebb filmük. És tényleg ebből tudom a legtöbb aranyköpést. Emlékszem mikor voltunk nyaralni hát az sem most volt, és láttunk egy ilyen fagylaltos kisautót, mi is elsütöttük a „Kérünk egy kis pisztáciát is”-t. Szerintem kb minden második ember ugyanezt csinálta, de mi sem tudunk kihagyni, és a fagyiárus is vette a lapot.~~

A legjobb filmes páros Bud és Terence. A fogadások nagyon jók voltak. Johnny meg tud delfinül, teknösül meg még egy csomó állatnyelven xD A végén a pénzfeldobós jelenet milyen jó volt :D

Egyszerűen zseniális!

Még emlékszem kisgyerekként láttam először a papáékkal mert ők nagy rajongói voltak Bud Spencer és Terence Hill párosnak. Akkor tetszett főleg a bunyós részek, emlékszem sokat nevetem rajtuk. Azóta szerintem egyszer láttam de akkor nem végig csak az elejét meg bele bele néztem.
Most jó volt újra nézni, sokat nevetem, és nagyon hangulatos volt. :))
Terence Hill és Bud Spencer a kedvenc páros mindig nagyot alkottak! :D
https://www.youtube.com/watch… Zseniális rész! :D

A legjobb páros örökre. Akármikor rossz kedvem lesz, tudom, hogy ők felvidítanak. A legjobb jelenet természetesen a pisztácia jelenet. :D

Harminhatodszorra is ugyanúgy tudok nevetni Johnny beszólásain, Charlie kitörésein, és a csattogó pofonokon. :-) Ez a két fazon együtt marha jó párosítás, a pimasz, vigyorgó, szemtelenkedő Terence Hill, meg a nagy szőrös melák Bud Spencer.

Szerintem az egyik legjobb Spencer-Hill film. Minden jelenet nagyon jól el van találva, tele van vicces pillanatokkal. Nincsenek üresjáratok, kiváló a rendezés, a film vége kiszámítható, mégis sikerült bevinni egy fordulatot. A magyar szinkron zseniális. Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki ne tudna idézni valamit a filmből :)

Update: A film nem folytatása a Különben dühbe jövünk c. filmnek. Valószínűleg ez a cím csak egy marketing fogás volt a magyar forgalmazótól akkoriban.

Az egyik legjobb rész :D pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt

Szerintem Magyarországon ez a valaha volt legnépszerűbb Spencer-Hill mozi, amit a legtöbben ma már úgy néznek, mint az első Csillagok háborúja filmet: annyiszor láttuk, annyira a fejünkben van, annyira erős a jelképes ereje, hogy már eszünkbe sem jut filmként nézni, sokkal inkább funkcionál egy belakott kanapéként a szürke hétköznapok vélt-valós kényelmének fenntartásáért vívott harcban.

Ha filmként néznénk néha, talán feltűnnének gyengeségei. A könnyed, szórakoztató jelleg sosem igazolja a feltűnő logikai hibákat, pedig itt jócskán vannak kilengések: zavaros, pontosan mennyire ismerik és mit tudnak a gengszterek Johnnyról és Charlie-ról, az is, mit tud egymásról pontosan Johnny és Charlie, hát még az, hogy a haditengerészet számítógép által kiválasztott emberéről nem tudják ők maguk sem, hogy a célszemélynek amúgy a testvére – a történet annyira öncélú és öntörvényű belső logika mentén halad előre, hogy azt képtelenség nem észre venni, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a nyilvánvalóan jó fizikumú Johnny percek alatt versenygyőztes zsokéval avanzsál, Charlie pedig különösebb rákészülés nélkül végig veri a teljes „labdapattogtató” mezőnyt – amúgy tényleg, tud valaki bármit erről a sportról?
Más tekintetben egyébként a történetszövés esendő vonásai valószínűleg azért váltak könnyen megbocsáthatóvá, mert a magyar néplélek számára nagyon jó húrokat penget ez a produkció (is). Szeretjük a sportot; a szerencsejáték, mint a meggazdagodás könnyű és gyors eszköze mintha egy falatnyi áhított nyugatot jelképezne, a sztori helyszínei pedig egyszerűen otthonosnak hatnak – nézzük csak meg, ez a Miami sokszor mintha alig különbözne a Balaton partjától, nincs a moziban semmiféle egzotikum, szemben a sokkal napfényesebb Bűnvadászokkal, vagy a felső tízezer világába kalauzoló Nyomás utánával.

Csak hát, mint írtam, ha kimozdulok a komfortos pozícióból, lesznek ennél szebben öreged, avagy az idő próbáját jobban kiálló Spencer-Hill produkciók is.

Hogy ezt mennyire imádom: https://www.youtube.com/watch… :))