Greg és Eliot egy furcsa állásajánlat kapcsán találkozik először. Fejenként egymillió dollárért helyettesíteniük kell két riói milliomost, akik nemrégiben életveszélyes fenyegetéseket kaptak. A munka nem tűnik nehéznek: a két vagány pontos hasonmása a két milliomosnak. Néhány probléma mégiscsak… [tovább]
Nincs kettő négy nélkül (1984) 401★
Képek 1
Szereposztás
Kedvencelte 148
Várólistára tette 37
Kiemelt értékelések
Hihetetlen, hogy ennyire nem tudom megunni a filmjeiket. A másik személyiségük nevetségesebb volt, mint a verekedős énjük.
Mindig szívesen nézem újra Bud Spencer és Terence Hill párosának a filmjeit. Humoros és könnyed stílusának hála jól el lehet rajta szórakozni. A színészek remekül megformálják a különböző/ellentétes karaktereket. Kiemelném a magyar szinkront, ami nagyon jól sikerült.
Számomra ez egyik legjobb film a párostól, amiben a szenzációs humor mellé egy kis színészetet is csempésztek a fiúk (főleg a végén a farmon játszódó jelenetekben). Szinte mindig megnézem ha a tv adja és nagyon akkor is ha épp nincs a tv-ben, de kedvem van hozzá.
Új helyzetben, újfajta szerepben is kipróbálhatták magukat a szereplők. Igen viccesen sült el, ahogyan a jómódú, kifinomult férfiakat játszották el. Nagy volt a kontraszt a másik párossal együtt.
Talán az egyik legjobb. De ezt nehéz így kijelenteni, hiszen mindegyik filmjük verhetetlen. Ahol ez a két pacák felbukkan ott senki nem marad pofon nélkül.
A Spencer-Hill duó aranykora valószínűleg az 1977-től 1984-ig terjedő időszakra datálható: legnépszerűbb és legkiforrottabb filmjeik ekkor születtek, ezek közül néhány, de lehet hogy mind biztosan ott van a rajongók toplistájának élén, és bár a saját maguk által használt sémákon sokat sosem változtattak, ekkortájt találták meg a legjellegzetesebb receptet a sikerhez. Mozijaik mellőztek már mindenféle mélyebb erkölcsi mondanivalót, drámai pillanatot – a kulcsszó mindenekfelett a könnyed szórakoztatás volt. Ezt a csúcsidőszakot néhány vegyesebb megítélésű szólófilm mellett a Szuperhekusok törte végül meg, az azonban olyan erővel, hogy a páros közös munkája ebben a bizonyos klasszikus formában gyakorlatilag véget ért.
A sorban pedig az utolsó a kortalan és nagyszerű alkotások között a Nincs kettő négy nélkül volt. A jellemzően Miamiban forgatott hasonszőrű mozik után a páros visszament Dél-Amerikába, sikerült is ezáltal jó néhány emlékezetes helyszínt beépíteni a cselekménybe, de érdekes módon mintha így sem aknázták volna ki igazán a lehetőségeiket. A történet alapkoncepciója nem üt el sokban a Bűnvadászok, vagy a Nyomás utána lelkületétől és kereteitől, a két rátermett főhős itt is James Bondot megszégyenítő kalandba keveredik, hogy aztán sajátos módszereikkel rendet vágjanak a placcon. A meghatározó motívum ugyebár a megkettőzött szerepekben rejlik – ezt a nyolcvanas évek elején már nagyon-nagyon jól ismert, régi iskolás vágási trükkökkel aligha volt nagy kihívás összehozni technikailag. Hogy Spencer és Hill színészi képességei mit tettek hozzá ennek a duplaszerepes projektnek a sikeréhez, azt nehéz megmondani, de ez egy vígjáték, nem voltak túl magasak az elvárások. A jó kuzinok megformálása közben mindenesetre mindketten ugyanolyan koncepciók mentén alakították ki a figuráikat, sok szellemességet szerintem kár is ebben keresni. A kivitelezés többi oldala megfelel a korszak filmjeiben látható normáknak: a bunyók jól sikerültek, a szövegek (mármint esetünkben a magyar fordítások) teljesen rendben vannak, idézhető örökbecsűvel teli az egész film, a humor pedig nagyon adekvát.
Egyike a legkorrektebb Spencer-Hill daraboknak. Sok izgalmat ennyi idő elteltével már nem tartogat, de az újranézhetőségi faktora igen magas.
Az összes Bud Spencer-Terence Hill filmet nagyon magasan értékelem, de messze ez a kedvencem tőlük, bármennyiszer meg tudnám nézni. Annyira imádom benne, hogy nem csak a nagymenő, kicsit lepukkant oldalukat mutatják meg, hanem az abszolút ellentétüket is. Annyira jól áll Terence Hillnek, ahogy finomkodik meg ahogy összerezzen. :) Bud Spencer is egy telitalálat, ahogy elfut a támadók elől. :D Egyszerűen imádnivaló a kontraszt, és az, ahogy értetlenkednek a környezetükben levők, mi lett velük. Zseniális helyzetkomédia, legkedvencebb kedvenc. Ha valamit ajánlanom kellene tőlük, ez lenne az.
Az összes Bud Spencer és Terence Hill film közül ez a kedvencem. Nagyon jól megcsinálták a filmet, azok a részek pedig különösen tetszettek, amikor a a hasonmások együtt voltak. A film humoros is volt, olyan, amilyet ettől a színészpárostól már megszoktam.
Népszerű idézetek
– Na de mi történt?
– Hát csak az, kedves kuzin, hogy ezeknek a kis ördögöknek épp a mi asztalunk kell. De a tulajdonos úgy véli, ez csak ürügy valami csalafintaságra.
– Ó.
– Nekem úgy tűnik, ez az úr a legnagyobb kópé. Az emberek rettegnek tőle.
– Ó.
– A tulajdonos szerint csúnyán elbánhat velünk, ha nem adjuk oda az asztalt.
– Ne mondd.
– Ez az úr közismert a csibészek között. Tangónak hívják.
– Tangó?
– Az a tény, kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangónak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy seggfej.
– Na, lássuk a programot!
– Hárfakoncert… Előadja Sofonia Machado.
– Ajjajaj! Mi van még?
– A tibeti konyha rejtelmei.
– Á, ez már jobban hangzik!
– Mottó:Mi mindenre jó a köles?
– Kalitkában tálalják, vagy az ablakpárkányról kell felcsipegetni?
Az a tény kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangónak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy s*ggfej.
– Ki tette ezt?
– Nem én uram!
– Valami baj van uram?
– Mi a fene ez??!!
– A reggelije uram. Az előírt diéta szerint.
– Diétáról hallani sem akarok! Egyedül én döntöm el mit eszem! Világos?
– Természetesen.
– Ezt meg add a kanáriknak, ha nem sértődnek meg.
– Ülj hátra, én vezetek!
– No de uram, maga nem is tud vezetni!
– Eeeeeez igaz, de éppen itt az ideje, hogy megtanuljak!
– Na pucolj hátra!
– Elnézést uram, én is hátra üljek?
– Ha nem akarsz gyalog jönni…
-Ó értem már, nem akarják, hogy megtudják, hogy négyen vagyunk itt bent igaz?
-Ezaz, én mindig mondtam, hogy én hasonmásom az értelmesebb.
-Vigyetek egyenesen a repülőtérre, és ha a gép felszállt, gyertek vissza értünk ide és vigyetek haza. Világos?
-Ööö persze, öö hogyne, magától értetődő.
Greg: Ceffa! Mi jót főztél ma nekünk, Ceffa?
Ceffa: Hát, mára.. szóval mára semmit.
Greg: Rendben, és a második fogás?