Dungeons & Dragons: Betyárbecsület (2023) 79% 411★

Nocsak. Végre egy adaptáció, melynek sikerült dupla 10-est dobnia az extra sebzésért. Nagyon hiányoznak az ehhez hasonló, valódi kikapcsolódást és szórakozást nyújtó, mégis okos (vagy legalább annak érződő) fantasy-kaland filmek a mai kínálatból, és szerintem a Múmia első 2 része óta nem élveztem így hasonló kategóriájú alkotást. (20+ éve? Jujj… persze lehet, hogy most hirtelen kifelejtettem valamit.)
Kellően kreatívan és viccesen bántak a klasszikus szerepjátékos elemekkel, így szépen beleépítették a mesélést, a játékosok által sokszor klisésen drámaivá alakított háttérsztorikat, a különböző kasztokat, a néha besülő varázslatokat, folyamatosan változó terveket, a kritikus döntéshozatalt, és persze a DM-ek által random bedobott „őrültségeket”, mint mondjuk spoiler sárkány, vagy a temetős szakasz, amiken kivételesen jókat nevettem. (A spoiler is különösen tetszett.) Volt itt fan-service és easter egg is bőven. Annyira nem ismerem a D&D világát, de pár még nekem is feltűnt benne. (Pl.: a Baldur's Gate említése, de van egy olyan érzésem, hogy Szass Tam valójában „Vecna” volt, míg az Underdark az „Upside-Downnak” felelt meg, csupán a készítők nem akarták, hogy az átlag nézők azonnal a Stranger Things-et emlegessék miattuk, miközben anno ők is nyíltan a D&D mitológiájából merítettek. Persze lehet, hogy tévedek, nem tudom.)
Mindemellett bírtam a karaktereit, a humorát, a harcok koreográfiáját és a zenéit is, ráadásul még az elengedésről szóló kis tanulsága is működött. A látványra és a fordulatokra (Azt mondjuk már szinte az elejétől sejtettem, hogy a feltámasztás tábláját spoiler.) sincs különösebb panaszom. A CGI ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, mégsem éreztem rosszabbnak, mint a Marvel legutóbbi borzalmait.
Néhol talán picit belassult a cselekmény, és emiatt kicsit soknak tűnt rá a 2+ óra (Igen, ezt mostanság szinte minden 2. filmnél megjegyzem…), de összességében elégedett vagyok vele, így szívesen megnéznék hozzá egy folytatást (Nem kell feltétlen az itt látott szereplőkkel, hisz a D&D kampányok is pont azért jók, mert mindig változnak.) is hasonló minőségben. Bátran ajánlom hát mindenkinek!

DnD-sként néztem, bár nem vagyok rendszeres játékos, de azért van csapatom, akikkel időről időre leülünk játszani egyet, és néhány visszatérő, kedves karakterem is. És te jó ég, ez a film konkrétan egy DnD parti, minden hülyeségével – néha komolyan gyanakodtam, hogy a forgatókönyv úgy készült, hogy a készítők leültek játszani, és leírták a történetet, mert néha még a kockát is láttam magam előtt. (Nem létezik, hogy a film elején a szökés nem egy nat20 volt – és amikor Xenk megjelent, majd lelépett, akkor is annyira látszott, hogy ő az a klasszikus DM karakter, akinek az a szerepe, hogy megfoltozza a party-t egy olyan bossfightnál, amit a játékosok skillsetjével nem lehetne kivinni.)
A karakterek viccesek, szerethetőek, nem annyira túl mélyek, hanem tényleg olyanok, mint egy szerepjáték figurái – van egy kidolgozott előtörténetük, ami vissza-visszaköszön, és megalapozza magát a kalandot, de azért egy bizonyos komplexitás és sötétség már elrontaná a játék könnyedségét, szóval afölé nem megyünk. A humor a helyén van, spontán, a fantasy varázslatos, de nem túl kidolgozott. Ténylegesen, nagyon erősen hangulatfilm – akkor jó, ha az ember nosztalgiát akar egy játékra, vagy akkor, ha egy könnyed mesére vágyik, pár bolond figurával, és viszonylag könnyen feloldódó konfliktusokkal, amin nem kell sokat gondolkodni, de amíg tart, maximálisan leköt.
És igazából ezért is nem tudom tíznél kevesebbre pontozni – mert lehet, hogy nem a legjobb film a világon, de mint DnD film, elképesztően jó. Anno a DragonLance regényeket (amik szintén DnD alapúak) imádtam, de valahogy nem volt meg bennük ez a fajta egyensúly, nem működtek ennyire a karakterek party-ként – Raistlin karaktere zseniális, de akkora volt a különbség a kidolgozottságban, hogy egyszerűen nem vonódtál bele mindenki sorsába, csak egy-egy, igazán jól megírt szereplőjébe. A Betyárbecsület nem követi el ezt a hibát, itt tényleg kiegyensúlyozott az egész, és tényleg a szereplők dinamikája adja az erejét, nem egy-egy karakter önmagában. Mindenképp érdemes neki adni egy esélyt, akár szerepjátékos az ember, akár nem.

Azt gondoltam, hogy ez is olyasmi lesz, mint mostanában a Marvel produktumai, vagyis elmegy, de nem az igazi… Pedig ez sokkal jobb! Nem ismertem a játékot előtte, így sima fantasy filmként néztem, és kellemes meglepetés lett a végére. A történetet ügyesen összerakták, a poénok is tetszettek, nem éreztem őket elcsépeltnek vagy erőltetettnek, mint sok más hasonló film esetében. Ha ajánlani kellene az utóbbi évek fantasy látványfilmjei közül, ezt biztos a listára venném.

Ez most nekem nagyon tetszett. Kellően pörgős és vicces volt. :D Iszonyat kreatív volt egy-két dolog. Volt itt duci sárkány, mozgó labirintus, bagolymedve xD. Egyszóval imádtam nagyon ezt a filmet.

Utólag kicsit sajnálom, hogy kihagytam a moziban, de a Mondoconnak hála, félmozis élményben élvezhettem az utóbbi idők második legjobb fantasyját (nem élmény szinten).

Ahogy a címe is sugallja, a betyárbecsületről szól, és milyen betyárok ezek!
A film legnagyobb erőssége a karakterei és a köztük lévő kémia. Kicsit féltem, hogy „Chris Pine és a többiek” lesz a felállás, de szerencsére minden szereplő úgy lett összerakva, hogy egy igazán ütős kallercsapatként funkcionálnak. Baromira működik köztük a kémia.
Chris Pine-nal a Star Trek III. és a Wonder Woman után bármit el tudnak nekem adni. Michelle Rodriguez vagy megtanult „színészkedni”, vagy nagyon élvezte Holga szerepét.
Simonnak már a neve is egy vicc, és nála kezdett derengeni, hogy a színészt már láttam valahol. Sophia Lillis druidája sem volt rossz, bár a színésznőt túl sok szerepben még nem láttam.
Regé-Jean Page paladinját néztem volna még, rengeteg jó poén kötődik a jeleneteihez. Kár, hogy keveset szerepel. Daisy Head boszorkánya kellően creepy.
És direkt a végére hagytam „ripacsmester” Hugh Grantet, aki szintén nagyon élvezhette a szerepét, és Sofina helyett is szeretett beszélni.

A sztori a Forgotten Realms világán, Faerûnön, főleg a Kardparton játszódik, Neverwinterben (magyar nevét nem értettem, jegyeztem meg) és környékén. Igazából nem tartalmaz nagy fordulatokat, egy lineáris kalandot kapunk, bejárva sok helyszínt. Egy problémám volt csak: a szökést nem biztos, hogy teljesen átgondolták, és jól oldották meg.

Nem egy akciót kapunk a filmben, és ezek baromira jól lettek megoldva, mégis kicsit műnek éreztem őket. Szerencsére a humor és az akció jól kiegyensúlyozza egymást, szinte végig van egy-két poén, beszólás.

Viszont a film effektjei bénák voltak! Amikor elnyomtak egy-egy speciális képességet, alakváltást, vagy az antropomorf szereplők és szörnyek úgy néztek ki, mintha egy japán filmből másztak volna elő. Vagy mint a furry cosplayerek. Brr. Eléggé kiábrándító volt.

Persze volt egy-két klisé, pár túlzás, de összességében tényleg egy nagyon jó fantasyt sikerült letenni az asztalra. Ha jönnek még ilyenek, én maximálisan vevő leszek rájuk!

*sóhaj*

Megint én leszek az ünneprontó. Sajnos.
A fantasy a kedvenc műfajom. Annyira akartam szeretni (főleg, hogy a Forgotten Realms világában játszódik ba.sszuuuuus!!!!).
De sajnos még mindig nem tudnak normális alkotásokat csinálni ebben a kategóriában, tisztelet a nagyon kevés kivételnek.

Aki nem néz/olvas gyakran ilyesmit, annak talán jobban tetszik, de nekem sírni támadt volna kedvem, mert:
– kesze-kusza semmitmondó a történet, túl sok mindent akartak belepakolni (a kevesebb néha több)
– jellegtelenek a karakterek
– Felesleges, elcsépelt, nyálas részekkel van telepakolva (igen, az apa-lánya viszonyra gondolok). Jó, legyen benne némi drámázás! Kell is! De akkor valami sokkal… elképesztőbb háttértörténete vagy problémája legyen a karaktereknek.
– a szinkron borzalmas…
– a poénok nagy része elég erőltetett
– Reménykedtem, hogy amikor lemennek Mélysötétbe, találkoznak néhány jellegzetes ottani szörnnyel…ne adj Isten felbukkan valahol egy kósza drow járőr vagy netán egy illithid… De neeem. (Talán jobban is tették, hogy nem mutatkoztak egy ilyen filmben. :D)
– A tiefling lány… Jól nézett ki, nem arról van szó, de nekem egy tiefling ilyen: https://ibb.co/FbHpPbv

Ami viszont tetszett:
– A Mélysötétben játszódó rész az előző nyafogásom ellenére pörgős, izgalmas és tényleg vicces volt! spoiler spoiler spoiler
– A térkapus ügyeskedések nagyon kreatívak voltak.
– A temetős rész.
– Mikor „beakadt” a lemez.

Szóval összegezve, nekem sajnos hatalmas csalódás.
És most belevisítok a párnámba, aztán inkább olvasom tovább A vérkőföldek királyát. XO

Mindenféle játékismeret nélkül nekem ez egy nagyon szórakoztató popcorn mozi volt. Kellően látványos, humoros és pörgős. Nem egy eredeti dolog, úgyhogy a világot nem váltja meg: szerintem már rengetegszer láttuk ezt a formulát, de mégis volt elég kémia a színészek között, hogy elvitte a hátán a közepes sztorit és a semmitmondó gonoszt. Nem akar több lenni, mint ami, ami az előnyére válik.

Őszintén szólva nagyon jól szórakoztam ezen a filmen, főképp azért, mert nem akart sokkal több lenni, mint ami. Vicces volt, pörgős, a karakterek szerintem mind rendben voltak, a történet és a befejezés is. Nem voltak nagy elvárásaim, mielőtt beültünk a moziba megnézni – főleg mert az eredeti játékhoz túl sok közöm nincs, de nekem pl sokkal élvezhetőbb volt ez a film, mint mondjuk bármi, amit a Marvel az elmúlt 3 évben legyártott..

Sajnos soha nem játszhattam a játékkal, semmilyen formában, így reménykedtem benne, hogy legalább a film által átélhetem valamennyire a D&D érzést. Többé-kevésbé sikerült, de inkább egy önálló, élvezetes, kaland-fantasy alkotást láthattam, ami még több kedvet csinált a játékhoz (majd egyszer, talán. . .).

Nem vagyok otthon a fantasy műfajban sem, eddig kevés történettel találkoztam, és azoknak a nagy része nem tetszett. Viszont, ha több olyan van még, mint ez a film, akkor jöhetnek.
A legjobban azt élveztem, hogy a történet sokrétű, kerek egész, van íve, a küldetés pedig érdekes. A karakterekkel könnyen azonosul az átlag néző az egyszerűségük és minden kis bénaságuk miatt. Még érdekesebbé teszi őket az, hogy mindegyiknek megvan a maga története és motivációja.
A változatos helyszínek, az új szituációk is sokat dobnak a filmen, úgy érezhető, mintha egy videójátékban lennél, ugyanakkor egy felnőtt meséről van szó, amit minden korosztály élvezhet. A látvány nemcsak szép, de akadnak benne olyan kivitelezések, amik kizökkentettek, amikor 1-2 alkalommal lankadt a figyelmem.
Sokan kiemelik a humort, amit én közepesnek éreztem. Örültem volna több agymenésnek és trollkodásnak, jól állnának a filmnek.
Nagyon érdekelne a D&D játékosok véleménye.

Jó befejezés. spoiler

Az igazat megvallva közöm nincs a D&D-hez, a film története meg olyan volt amilyen, de én végig vihogtam a moziban hű társammal, egyik legjobb barátosnémmal. Megfogalmazni nem tudom, de nagyon vicces volt számomra. A karakterek szerethetőek voltak (Simon!!), ha nem ezért akkor más miatt lehetett őket megszeretni (Xenk és Holga). Meglepően nagyon megszerettem ezt a kis világot és a karaktereket is a film végére úgy, hogy nagyrészt Michelle Rodriguez (és a nagy hype) miatt ültem be rá. Hosszú idő után olyan fanfiction ötletem is lett, de 0 D&D tudással ezt (még) hanyagolom :,D

Kedvenc dolgaim közé tartoznak:
– Holga és Xenk harcolós jelenetei
– Simon kaotikus karaktere
– A temetős rész (spoiler)
– A spoiler sárkány
– Xenk amikor egyenesen elsétált a parton (érti, aki látta :D)
– Meg alapjáraton Xenk *-* (spoiler)
– Doric és Sofina „harcjelenete” a végén (spoiler)