A múmia (A múmia 1.) (1999) 84% 578★

Emlékszem, két éve jártunk férjjel és a nagy mozizások közepette erre úgy vitt el, hogy talált „valami jó kis múmiás horrort”. Én meg sóhajtottam egyet, hogy jó… legyen…már megint – épp kezdtem túltöltődni horror fronton, pedig szeretem.
És aztán vége lett a filmnek, én meg úgy vigyorogtam, mint a vadalma, mert nem horror volt, hanem kalandfilm és hogy méééééééég akarom nézni. Már a film elején végérvényesen szerelmes lettem Brendan Fraser hangjába, majd a film végén észrevettem, hogy jééé, az egész mindenébe is. :P Aztán otthon rájöttem, hogy ismerem őt [[Az őserdő hőse / George, a dzsungel hőse (1997) |Az őserdő hőséből]]
Azóta milliószor néztem újra, mert:
-visszakaptam gyerekkorom Indiana Jones-át új formában
-mert kellemesen jó humorú és nem ordenáré
-mert Egyiptom igen, én is egyiptomi régész akartam lenni
-mert könyvtáros a főszereplő igen, az is akartam lenni
-mert kaland is meg akció is
-mert Brendan Fraser
-mert még a gonosz is kedvelhető spoiler
-mert Evy és Rick párosa annyira szerethető
-mert Jonathanon nem tudok nem röhögni :)
-mert, mert, mert… :D
Csak annyiszor láttam (mégegyszer moziban, kazettán az első szinronnal, dvd-n, tv-ben, felirattal, szinkronosan, felirat nélkül, a színészek audiokommentárjaival, a készítők audiokommentárjaival, csak zenével – a dvd-n van ilyen opció, szóval nagyjából minden lehetséges formában), hogy legutóbb már azt vettem észre, Brendan könyökén nézegetek egy sebhelyet a film elején és azon gondolkodom, melyik jelenet forgatásakor szerezhette, mert a történet szerint még nem sérülhetett meg. :)
És még arra is emlékszem, hogy a moziban a film előtt egy Abdulos tusfürdő reklám ment, amitől az elején, mikor Evy spoiler, a mozi közönsége visítva röhögött. :D

Vicces, de nekem erről a filmről a család jut eszembe, rengetegszer láttuk együtt ezt a filmet, mondjuk kár, hogy kb mindig lemaradtam a legelejéről. Minden hibája ellenére imádom ezt a filmet, szórakoztató, vicces – néha azért kínos, néha pedig nagyon para. Azoktól a bogaraktól a mai napig rettegek A főszereplő páros szerethető, mostanában elég sok hasonló felállásról olvastam. spoiler Jonathan pedig hatalmas arc. És igen, a macskák néha nagyon félelmetesek, azon a jeleneten mindig szétröhögöm magam.

Én szeretem ezt a filmet, izgalmas, humoros, szórakoztató, és a látvány is egész jó. Jók a szereplők, nagyon bírom őket, lehet rajtuk nevetni is azért. :-) Megunhatatlan ez a film, akárhányszor megnézem, de még mindig tetszik. :-)

Régen volt egy rádió, Est.fm volt a neve, és volt nekik egy műsoruk, azt hiszem, Filmszakadás. Ezt éjjel adták, amikor nem teszi tönkre a hallgatottsági mutatókat, és abból állt, hogy leadták egy-egy film teljes hanganyagát. Én akkoriban gimnazista voltam, lelkes Est.fm rajongó, és busszal jártam iskolába, tehát ha be akartam érni nulladik órára tesizni (akart a fene!), igencsak korán kellett kelnem. Ilyenkor (szerdánként?) hajnalban ezt a műsort hallgattam, persze mindig csak a filmek végét kaptam el. Így sikerült felvennem kazettára ennek az általam már akkor is nagyon kedvelt filmnek a végét, és így hallgattam meg még vagy tucatszor a walkmanemen, amikor utazás közben nem volt jobb dolgom. Igen, ezek voltak azok az idők, amikor még ilyesmire is volt időm.

Valami okból kifolyólag ez a film eddig elkerült engem, aztán itt pár snittes rám ripakodott, hogy mi az, hogy én ezt még nem láttam? – Jó az, ha noszogatják az embert, mert igazi, klasszikus kikapcsolódást nyújtott a múmiázás. Rájöttem, hogy nagyon hiányoznak ezek az élmények, amikor úgy vicces egy kalandfilm, hogy senki sem obszcén dolgokat vág a másik fejének, a romantikus szál, meg nem valami lepedőszaggatós túlhevült grandiózus zenével aláfestett jelenetben teljesedik ki.
A film elején ugyan vártam, mikor bukkan elő a homokbucka alól a Csillagkapu, de hát nem lehet minden film tökéletes, khm. Amit még hiányoltam: John Hannah akcentusa. Hová lett?! Teljes döbbenet.
Hiába a két órás menetidő, itt nem voltak fölösleges töltelékek, időhúzás, látványra fordított plusz fél óra. Kellemes kis kaland volt, szerethető karakterekkel, kiváló (és megérthető) gonosszal. Könnyen elképzelhető, hogy a második részre is benevezek csak megvárom, amíg valaki piszkálni kezd miatta, hogy mi az hogy én azt még nem láttam?

Hatalmas, szórakoztató élmény ez a film! A horror címkének bedőlők mondjuk csalódhatnak; inkább izgalmas és vicces, könnyed kaland, mint horrorisztikus alkotás. A főszereplő páros nagyon szerethető duó, Jonathan nem teljesen százas, gyerekkoromban pedig szerelmes voltam Imhotepbe (és mai napig abszolút favorit karakter a filmben). Ráadásul Egyiptom, kincs, múmia, szóval minden, ami élvezhetővé tesz egy kalandfilmet. Csak azért nyolc, mert a második részét jobban szeretem.

Néha elcsodálkozok, hogy milyen klasszikusnak mondható filmek maradtak ki eddig az életemből, ez is egy volt a sok közül. Komolyan nem értem, miért nem néztem meg eddig, mert nagyon élveztem. Kalandfilm, kincsvadászos, vicces (és nem obszcén..), jók a színészek és a szereplők is. Megmondom őszintén, kicsit én is spoiler Óóó, és időnként rám hozta a frászt, persze az olyan jeleneteknél csak, aminél az ember tudja, hogy meg fog ijdeni, felkészül, és mégis megijed. :D Biztosan többszörnézős lesz, és hamar sort kéne keríteni ezek után a második részre is.

Az gáz, ha én mindig Imhotep-nek szurkoltam? Arnold Vosloo engem jobban lenyűgözött, mint Brendan Fraser :D
De eme apró dolgot félretérve szerintem ez egy hihetetlenül jól sikerült gyöngyszem. Már láttam vagy 100x, de bármikor megnézném még ugyan ennyiszer, ha nem többször:)

Ui: Ha valahol Anck Su Namun jelenik meg mindig Patricia Velasquez arca ugrik be. Olyan gyönyörű az a nő!

Nem tudom meddig tudom még ezt nézni, úgy hogy ne unjam meg. Lényegében már csak az egyiptomi szöveget nem fújom kívülről. :D

Izgulni most már nem izgulok rajta, hiszen minden képkockát láttam vagy százszor, de a poénokat mindig várom és mindig nevetek is rajta. Ez nekem örök kedvenc, így nem hagyhattam ki a Brendan Fraser maratonból.

Ez a film az a fajta habkönnyű humoros akció-romantika, amit bármikor, bárhol és bármennyiszer képes vagyok megnézni.