Bűnvadászok (1977) 89% 239★

Klasszikus!
„Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb.”

Bud és Terence a megunhatatlan páros, legendák.

Ezen nincs mit ragozni. Zseniális!

Ha nem is ugyanúgy, mint először, de most is nevettem, hiába láttam százszor, ezerszer. Bud Spencer köztünk marad, a filmjeik örök klasszikusok, mindig is azok lesznek.

„– Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb! ”
Nem is tudom, hogy ehhez az ikonikus mondathoz kellene e még valami értékelést hozzáfűzni :)
Ugyan ugy ülök le minden alkalommal a film elé, mint mikor először láttam. Egyszerűen megunhatatlan!
Jo a történet, szuper a két karakter/színész összhangja és még milliószor meg fogom nézni az biztos :)

Sok éve láttam először éjszaka, amikor nem tudtam aludni, és a tévét kapcsolgattam. Akkor csak a második felére tudtam sort keríteni, de tetszett, sokat nevettem. Most elejétől a végéig megnézve nem jött be annyira, mint korábban, vannak humoros részek benne természetesen, de nem egy még csak mosolygásra se késztetett, másnál a reakció pedig kimerült a mosolyban, nevetni nem igazán nevettem.

A történet mondhatni tipikus, klasszikus Bud és Terence forgatókönyv; Bud karaktere a hallgatag, hidegvérű fickó, aki akkor üt, ha nagyon kihozzák a sodrából, Terence karaktere meg a sokat szövegelő, izgága alak, aki provokálja a környezetét; véletlen találkozás után valamilyen törvénytelenségre készülve kötnek ki véletlenül a törvény oldalán. Sokban emlékeztetett a kedvencemre a triótól, a Nyomás utána! (1983) -ra, de a kiadási sorrendet nézve helyesebb úgy fogalmazni, hogy sokban emlékeztetett az, erre.

Néha-néha kicsit fáradtnak, kicsit lassúnak éreztem. Nem az események hiánya, hanem a karakterek és az alapvető tálalás miatt. Nem mondanám, hogy feltöltött, pedig egy ilyen filmtől ez lenne várva. Ez a fajta komikum annyira nem fekszik attól függetlenül, hogy műnemén belül remekül van tálalva. Nem tudom… talán időközben kinőttem ebből a legendás párosból…

Klasszikus darab, mindenképpen kötelező a BS-TH rajongóknak. Egyszerűen jó, ezerszer idézhető… és ezt én mondom, mert az én hangom mélyebb. :D

Nem ez az első film, amit láttam a Spencer-Hill párostól, mégis valamiért csak ennél tűnt fel, hogy ha a történet szerint karaktereik nem ismerik egymást, s csak a véletlen hozza össze őket, különböző hozzáállásuk ellenére milyen remek összhang alakul ki köztük pillanatok alatt (de ez természetesen igaz akkor is, ha ismerősök vagy testvérek, hiszen a lényeg mindig az, hogy ellentétes pólust képviselnek). Számomra ez az ösztönből jövő kémia teszi olyan sikeressé, kedvelhetővé és többszörös újranézés után is szórakoztatóvá filmjeiket, s talán ezért van az, hogy egy-két kivételtől eltekintve a szólófilmjeiket nem is tudom annyira szeretni, mint a közöseket. Jelen alkotás története ugyan tartogatott néhány logikátlanságot, alapvetően azonban hozta a megszokott színvonalat mind a verekedős jelenetek ötletességében, mind humorban és idézhető dialógusokban. A rendőri kiképzést kevésnek találtam, de oké, értem, kellett idő a nyomozás kibontására is. A visszatérő autóroncsolós poén, a rendőrautó tönkretétele és akármelyik beszélgetés a két főszereplő között azok a jelenetek, amiket valószínűleg sosem lehet megunni. Az egy hete megnézett Nyomás utána! című filmhez hasonlóan ez is jó kis vasárnap délutáni kikapcsolódás volt.

Nem gondoltam volna, hogy lesz még olyan, hogy Bud Spencer – Terence Hill filmet fogo nézni moziban, és mégis!
Nagyon kritikus akartam lenni a filmmel, de (természetesen) nem sikerült :) Felhőtlen szórakozás sokadjára is :D

„Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!” – amíg eljutunk eddig a mondatig, az is röhögős, de az igazi móka csak utána kezdődik. A két főhős tulajdonképp csak mihamarabb le akar szerelni a rendőrségtől, de akcióik mégis egyre feljebb emelik őket, míg végül egy egészen komoly bűnügy kinyomozását is meg kell oldaniuk. Érdekes, hogy ez belevisz egy komoly elemet a filmbe, ám mégis az elejétől a végéig vicces marad. Igazi klasszikus ez a filmje is a párosnak.