Bűnvadászok (1977) 90% 152★

Klasszikus!
„Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb.”

Bud és Terence a megunhatatlan páros, legendák.

Sok éve láttam először éjszaka, amikor nem tudtam aludni, és a tévét kapcsolgattam. Akkor csak a második felére tudtam sort keríteni, de tetszett, sokat nevettem. Most elejétől a végéig megnézve nem jött be annyira, mint korábban, vannak humoros részek benne természetesen, de nem egy még csak mosolygásra se késztetett, másnál a reakció pedig kimerült a mosolyban, nevetni nem igazán nevettem.

A történet mondhatni tipikus, klasszikus Bud és Terence forgatókönyv; Bud karaktere a hallgatag, hidegvérű fickó, aki akkor üt, ha nagyon kihozzák a sodrából, Terence karaktere meg a sokat szövegelő, izgága alak, aki provokálja a környezetét; véletlen találkozás után valamilyen törvénytelenségre készülve kötnek ki véletlenül a törvény oldalán. Sokban emlékeztetett a kedvencemre a triótól, a Nyomás utána! (1983) -ra, de a kiadási sorrendet nézve helyesebb úgy fogalmazni, hogy sokban emlékeztetett az, erre.

Néha-néha kicsit fáradtnak, kicsit lassúnak éreztem. Nem az események hiánya, hanem a karakterek és az alapvető tálalás miatt. Nem mondanám, hogy feltöltött, pedig egy ilyen filmtől ez lenne várva. Ez a fajta komikum annyira nem fekszik attól függetlenül, hogy műnemén belül remekül van tálalva. Nem tudom… talán időközben kinőttem ebből a legendás párosból…

Ha nem is ugyanúgy, mint először, de most is nevettem, hiába láttam százszor, ezerszer. Bud Spencer köztünk marad, a filmjeik örök klasszikusok, mindig is azok lesznek.

Nem gondoltam volna, hogy lesz még olyan, hogy Bud Spencer – Terence Hill filmet fogo nézni moziban, és mégis!
Nagyon kritikus akartam lenni a filmmel, de (természetesen) nem sikerült :) Felhőtlen szórakozás sokadjára is :D

Klasszikus darab, mindenképpen kötelező a BS-TH rajongóknak. Egyszerűen jó, ezerszer idézhető… és ezt én mondom, mert az én hangom mélyebb. :D

„– Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb! ”
Nem is tudom, hogy ehhez az ikonikus mondathoz kellene e még valami értékelést hozzáfűzni :)
Ugyan ugy ülök le minden alkalommal a film elé, mint mikor először láttam. Egyszerűen megunhatatlan!
Jo a történet, szuper a két karakter/színész összhangja és még milliószor meg fogom nézni az biztos :)

Érdekes sztori, vicces jelenetek, minden ami egy jó kis Bud Spencer & Terence Hill filmhez kell. Nagyon jókat lehet rajta kacagni, persze ennek is mint a legtöbb közös filmjüknek ugyanazok az elemei, de ettől még szórakoztató. (Például az „Én a vízilovakkal vagyok”-nál már kicsit erőltetettnek éreztem.)

Nos ez az egyik legszórakoztatóbb gegparádé a mesteri színészpárostól.
A kis tigris és a nagy (mackós) sárkány párosa ebben a filmben sziporkázik a két karakter ellentétéből fakadó helyzet- és jellemkomikumokat meglovagolva. Ebből fakadóan a párbeszédjeik és a jellegzetes termelnek bőven élményanyagot.
Mindemellett a dramaturgia is zseniális – már a szinkronból kiindulva. Olyan szállóige gyár ez a film, hogy nálunk például évekre meghatározta az otthoni beszélgetéseket.
A rendőrkép vicces ellenpontja a Szuperhekusok hangulatának viszont érdekes módon, még a kifigurázás ellenére sem sértik meg a rend őreinek kijáró tiszteletet.
És mindamellett, hogy kapunk egy civakodásoktól és bunyótól tarkított gegparádét, az egész történetnek mégis van egy emberi hangvétele, egy kis társadalomkritika, egy kis kábítószer-ellenkampány és persze a család fontosságának hangsúlyozása.
Szeretem, és elfogult vagyok. Vállalom.