Szárnyas fejvadász (Szárnyas fejvadász 1.) (1982) 76% 406★

Egyike azoknak a filmeknek, amik mindig elragadnak és lenyűgözve bámulom a látványos képsorokat. A mára kultikus zenéjével együtt igazi élvezet a szemnek és a fülnek.
Igen, a Vangelis zenéje tényleg sokat ad hozzá, olyan számomra mint egy hosszú sci-fi himnusz. És mindig, az első percektől fogva elvisz ebbe a kifacsart elidegenedett, eső áztatta nagyvárosi világba. Hiába nyüzsögnek az emberek az utcán tömött sorokban, itt csak magányos és elveszett lehet mindenki. Mit ér az élet? Mit ér egy replikáns élete? „Mindezek a pillanatok… elvesznek az időben… mint… könnyek az esőben.”
Annyira hangulatos, látványos, úgy érzem, nem fog rajta az idő. És hamarosan 2019 lesz, amikor játszódik a történet. Hol is tartunk mi?

Sajnos borzasztóan unatkoztam rajta. Végtelenül lassú a film, így nem igazán tudtam élvezni és figyelni sem.

Nekem nem igazán jött be ez a film. Annyira unalmas és vontatott az egész, már az elejétől kezdve, azt sem tudtam mi történik, és hiába figyeltem, nem ragadt meg egyik jelenete sem. A szereplők nagyon nem jöttek be, még Harrison Ford sem, pedig amúgy nem is olyan rossz színész, de ebben a filmben egyáltalán nem fogott meg az alakítása. Egyszer már láttam, de akkor sem tetszett, most is csak azért néztem meg, hogy képben legyek egy kicsit mielőtt megnézem a Szárnyas fejvadász 2049-et, de hát nem jött össze… De így is megfogom azt is nézni.

Különleges film.
Miután megnéztem „csak” kilenc csillagot nyomtam rá. De később állandóan előjött bennem, a fejemben járt, értelmezések kristályosodtak ki bennem, szimbólumok kattantak a helyükre és rá kellett döbbennem, ez nem csak egy jó film, ez egy műalkotás.
Akárcsak a regény, a film is csak eszkötárában sci-fi és akárcsak a regényben, a filozófiai kérdéseken van a hangsúly, rengeteg rétegben, erős szimbolikával és művészien kivitelezve.
És Baty utolsó monológja, az átdöfött kézzel és a galambbal…tökéletes.
Ma már nem készítenek ilyen filmeket, legalábbis Hollywoodban. A plázamozik látogatóinak többségének termék kell, nem alkotás.
Személyes adalék, hogy én egyszer már láttam ezt a filmet, de még nagyon kicsi voltam. Talán ez volt az első élőszereplős film amit láttam, de megmaradtak bennem nagyon erősen jelenetek. És most harminc évvel később megnézve, olyan érzés volt, mintha egy kirakós állt volna össze és jelentés társult a jelenetekhez. Eszembe jutott mennyire más valaki vagyok, mint az a gyerek harminc éve, mennyire máshogy értelmeztem a dolgokat. Kijelenthetem-e teljes bizonyossággal, hogy ő ugyanaz volt mint aki most vagyok? Mit jelent tulajdonképpen, hogy én, ha ennyi idő utan ekkora a különbség én és én köztem?

Nem véletlen, hogy kultikussá vált ez a film. Sajnos csak most láttam először, és azért sajnos, mert korábban biztos más hatással lett volna rám. Méghozzá azért, mert már láttam pár filmet emberszabású robotokról, amik mai technikával, a mai nézői igényeknek megfelelően készültek (témájában az Ex Machina pl. teljesen idevág). És hiába értékelem a Szárnyas fejvadász témáját, kivitelezését, már nem durran akkorát, mint ahogy 1982-ben tehette. Ennek ellenére mégis sokkal jobban tetszett, mint mondjuk az előbb említett Ex Machina, mert sokkal emberibb, nem olyan-hideg-rideg a film légköre. Bár ez a film is épp elég bizarr, de olyan 80-as évekbelien.
A látványvilága meg egyszerűen lenyűgöző! Régi filmeknél sokszor ledöbbenek, hogy az akkori technikákkal sok mainál minőségibb látványt teremtettek. Ebből is látszik, hogy a hozzáértés sokkal fontosabb, mint a technikai felszereltség…
Kíváncsi leszek a második részére :)

Örök darabjaim egyike. Apuval mentünk el a moziba anno. Legjobban megmaradt jelenet amikor Deckard a képpel ügyködik, szó szerint tátott szájjal néztem, nagyon megfogott az a gondolat, h egy két dimenziót így lehessen manipulálni. Rengetegszer újrázom/tam.

Legalább egy évtizedes tartózásom ez a film. A regényt korábban már olvastam, és mivel Harrison Ford játszik benne és Ridley Scott a rendező, kíváncsi voltam a filmadaptációra. Alapvetően szerintem adaptációnak jó volt, a részletekre nem emlékszem, de az alaptörténet ugyanaz és a hangulatot is jól eltalálták. Tetszett a háttér, ahogy a jövőt elképzelték. Talán egy kicsit lassan haladt az eleje, és ahhoz képest nem ismertük meg annyira a hősöket és antihősöket.

„Kicsit” csalódtam, mert egy tökéletes filmre számítottam. A sok hosszúra nyújtott jelenet és az andalító zene ugyan egyedi hangulatot teremtett, de majdnem lemaradtam a csavarról a kómás fejemnek köszönhetően. Jobb lett volna kipihentebb állapotba nézni, sötétben, odakint szakadó esővel. Ez most így sikerült. Majd jön az újranézés valamikor és akkor átértékelem a látottakat.

Minden tisztelettel, de itt mi történik? Ha kést tartanának a nyakamhoz se tudnám megmondani.

Nagyon érdekes volt rögtön a könyv után látni…A hangulatot teljes mértékben sikerült eltalálnia Ridley Scottnak. A történet kicsit más, tetszett, hogy még nagyobb hangsúlyt fektet az élőlény -kérdésre. Lassú, de odaszegez. Nagyon bírtam a zenét és a látványvilágot. (még úgy is, hogy volt, ami már nagyon elavult a mai szemnek) A Roy Batty-féle szál lezárásának – még ha furán is jött ki – külön örültem.