Szárnyas fejvadász (Szárnyas fejvadász 1.) (1982) 252

Blade Runner
117' · amerikai, angol, hongkongi · sci-fi, thriller

3 díj · 7 jelölés

2019-et írunk. Egy speciális osztaghoz tartozó Deckard éppen visszavonulni készül, amikor újabb feladatot kap. Öt replikáns eltérített egy űrhajót, hogy visszatérjenek a Földre és megkeressék megalkotójukat: az életüket szeretnék meghosszabbítani. Deckard feladata, hogy megakadályozza ezt,… [tovább]

angol

Képek 22

Szereposztás

Harrison FordRick Deckard
Rutger HauerRoy Batty
Sean YoungRachael
Edward James OlmosGaff
M. Emmet WalshBryant
Daryl HannahPris
William SandersonJ.F. Sebastian
Brion JamesLeon Kowalski
Joe TurkelDr. Eldon Tyrell
Joanna CassidyZhora

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 61

Várólistára tette 168


Kiemelt értékelések

csartak

Egyike azoknak a filmeknek, amik mindig elragadnak és lenyűgözve bámulom a látványos képsorokat. A mára kultikus zenéjével együtt igazi élvezet a szemnek és a fülnek.
Igen, a Vangelis zenéje tényleg sokat ad hozzá, olyan számomra mint egy hosszú sci-fi himnusz. És mindig, az első percektől fogva elvisz ebbe a kifacsart elidegenedett, eső áztatta nagyvárosi világba. Hiába nyüzsögnek az emberek az utcán tömött sorokban, itt csak magányos és elveszett lehet mindenki. Mit ér az élet? Mit ér egy replikáns élete? „Mindezek a pillanatok… elvesznek az időben… mint… könnyek az esőben.”
Annyira hangulatos, látványos, úgy érzem, nem fog rajta az idő. És hamarosan 2017 lesz, amikor játszódik a történet. Hol is tartunk mi?

Charityy 

Sajnos borzasztóan unatkoztam rajta. Végtelenül lassú a film, így nem igazán tudtam élvezni és figyelni sem.

Stone 

Örök darabjaim egyike. Apuval mentünk el a moziba anno. Legjobban megmaradt jelenet amikor Deckard a képpel ügyködik, szó szerint tátott szájjal néztem, nagyon megfogott az a gondolat, h egy két dimenziót így lehessen manipulálni. Rengetegszer újrázom/tam.

Törpillaa 

Hát ez nekem nem igazán jött be. Egy idő után teljesen elvesztettem a fonalat, és már nem is értettem mi folyik a filmben. Számomra unalmas, vontatott, és a szereplők se igazán jöttek be.

Laren_Dorr

Különleges film.
Miután megnéztem „csak” kilenc csillagot nyomtam rá. De később állandóan előjött bennem, a fejemben járt, értelmezések kristályosodtak ki bennem, szimbólumok kattantak a helyükre és rá kellett döbbennem, ez nem csak egy jó film, ez egy műalkotás.
Akárcsak a regény, a film is csak eszkötárában sci-fi és akárcsak a regényben, a filozófiai kérdéseken van a hangsúly, rengeteg rétegben, erős szimbolikával és művészien kivitelezve.
És Baty utolsó monológja, az átdöfött kézzel és a galambbal…tökéletes.
Ma már nem készítenek ilyen filmeket, legalábbis Hollywoodban. A plázamozik látogatóinak többségének termék kell, nem alkotás.
Személyes adalék, hogy én egyszer már láttam ezt a filmet, de még nagyon kicsi voltam. Talán ez volt az első élőszereplős film amit láttam, de megmaradtak bennem nagyon erősen jelenetek. És most harminc évvel később megnézve, olyan érzés volt, mintha egy kirakós állt volna össze és jelentés társult a jelenetekhez. Eszembe jutott mennyire más valaki vagyok, mint az a gyerek harminc éve, mennyire máshogy értelmeztem a dolgokat. Kijelenthetem-e teljes bizonyossággal, hogy ő ugyanaz volt mint aki most vagyok? Mit jelent tulajdonképpen, hogy én, ha ennyi idő utan ekkora a különbség én és én köztem?

Emerson 

„Kicsit” csalódtam, mert egy tökéletes filmre számítottam. A sok hosszúra nyújtott jelenet és az andalító zene ugyan egyedi hangulatot teremtett, de majdnem lemaradtam a csavarról a kómás fejemnek köszönhetően. Jobb lett volna kipihentebb állapotba nézni, sötétben, odakint szakadó esővel. Ez most így sikerült. Majd jön az újranézés valamikor és akkor átértékelem a látottakat.

LukeSkywalker 

Ez a film gyakorlatilag tökéletes.
Ridley Scott mesterműve, minden idők egyik legjobb science-fictionje, de továbbmegyek, minden idők egyik leghatásosabb filmje.
Rejtélyes, félelmetes, melankolikus, ötletes, tele érzelemmel, fájdalommal, vágyakozással és veszteséggel. Az egyik legfontosabb üzenete talán az, hogy minden világban, még a legreménytelenebben is arra vágyik még a legutolsó véglény is, hogy ÉLJEN.
Philip K. Dick történetéből lenyűgöző adaptáció készült, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ridley Scott az Alien után képes volt még magasabbra tenni a lécet a sci-fi műfajában és valami egészen egyedülállót hozott létre. A film hangulata olyan, akár egy lázálom. Idegenszerű, rémisztő, valószerűtlen, miközben mindvégig képes végtelenül emberi maradni.
A replikánsokkal végtelen számú analógia vonható, a kellően empatikus lények sok mindent beleláthatnak, akár a jelenkorban is. Az üldözöttek, a meghurcoltak, az elnyomottak szimbólumai. Azoké, akik élni akarnak, miközben a világ a halálukat kívánja.
Harrison Ford telitalálat a főszereplő Rick Deckard szerepére. A kiégett exzsaru, a Szárnyas fejvadász (soha nem fogom megtudni, ki volt az az eszelős zseni, aki így magyarította a Blade Runnert, de emelem a kalapom előtte), aki gyűlöli önmagát, és az életét, mert tudja, hogy ártatlan EMBERI LÉNYEKET kell likvidálnia, akik ugyanúgy éreznek és élnek, mint bárki más. A film kvázi antagonistája, Roy (Rutger Hauer) szintén bravúros. Csodálatosan összetett, katartikus, drámai karakter. Nem lehet nem szeretni, mert hiszen Deckard tulajdonképpen maga is antihős, akit talán még kevésbé is kedvelünk – legalábbis időnként –, mint az általa üldözötteket.
Nem véletlen, hogy a film végén a két figura szinte spoiler beszélget egymással.
A film mára szintén kultikussá vált zenéjét a görög komponista Vangelis (Tűzszekerek) alkotta a korában csúcsminőségűnek számító szintetizátorok által. Elég csak a film kezdő képsoraira gondolnunk, hogy azonnal lúdbőrözni kezdjünk a hihetetlen hatástól, amit a kép és zene tökéletes szimbiózisa gyakorol ránk. Felejthetetlen.
A Blade Runner olyan korszakalkotó, örök klasszikus, amit folyton magyaráznak, szétszednek, analizálnak, értelmeznek, belemagyaráznak mindent, ami, és ami nem, és az eljövendő generációk hozzáteszik a maguk percepcióit. És ez így is van jól, ez mutatja, mennyire egyetemes műről van szó.
A most, hazánkban készülő folytatás, noha Ridley Scott ezúttal „csak” a produceri teendőket vállalta magára, és Harrison Ford is „csupán” mellékszereplő, remélhetőleg legalább megpróbál majd felérni a gigantikus elődhöz. Nyilván óriási feladat hozzátenni valami érdemlegeset egy klasszikushoz (lásd a 2001: Űrodüsszeia és 2010: A Kapcsolat éve esete), pláne Vangelis nélkül, mindenesetre már az is izgalmas lesz, hogy Harrison Fordot újra Deckard bőrébe bújva láthatjuk 35 évvel később.
Addig is azonban még számtalanszor megnézhetjük és végigélhetjük ámulva-elvarázsoltan A Blade Runner android-álomvilágát, telve a szürke világ árnyékában lapuló szeretetéhes lények vágyával és szomorúságával.

Kriszta

Nem véletlen, hogy kultikussá vált ez a film. Sajnos csak most láttam először, és azért sajnos, mert korábban biztos más hatással lett volna rám. Méghozzá azért, mert már láttam pár filmet emberszabású robotokról, amik mai technikával, a mai nézői igényeknek megfelelően készültek (témájában az Ex Machina pl. teljesen idevág). És hiába értékelem a Szárnyas fejvadász témáját, kivitelezését, már nem durran akkorát, mint ahogy 1982-ben tehette. Ennek ellenére mégis sokkal jobban tetszett, mint mondjuk az előbb említett Ex Machina, mert sokkal emberibb, nem olyan-hideg-rideg a film légköre. Bár ez a film is épp elég bizarr, de olyan 80-as évekbelien.
A látványvilága meg egyszerűen lenyűgöző! Régi filmeknél sokszor ledöbbenek, hogy az akkori technikákkal sok mainál minőségibb látványt teremtettek. Ebből is látszik, hogy a hozzáértés sokkal fontosabb, mint a technikai felszereltség…
Kíváncsi leszek a második részére :)

Nokó

Kultfilm ide vagy oda, a könyv nyomába sem ér. Az sokkal mélyebb, elgondolkodtatóbb, emberibb, olykor nyomasztóbb. A hangulatot igen, de a történet eszenciáját nem sikerült visszaadnia. A vége meg kifejezetten nem tetszett. Nem szeretem, amikor az adaptáció ennyire eltér az eredeti műtől. Na, és hol voltak az állatok??? A könyvben a történetet eléggé meghatározzák, sőt. Itt meg rámentek a „szerelmi” szálra… Egyáltalán nem volt indokolt.

1 hozzászólás
Sicc

Nagyon érdekes volt rögtön a könyv után látni…A hangulatot teljes mértékben sikerült eltalálnia Ridley Scottnak. A történet kicsit más, tetszett, hogy még nagyobb hangsúlyt fektet az élőlény -kérdésre. Lassú, de odaszegez. Nagyon bírtam a zenét és a látványvilágot. (még úgy is, hogy volt, ami már nagyon elavult a mai szemnek) A Roy Batty-féle szál lezárásának – még ha furán is jött ki – külön örültem.


Népszerű idézetek

csartak

Batty: Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek, el sem hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén. Gyilkos sugarakat az éjben a Tannhauser kapunál. Mindezek a pillanatok…elvesznek az időben…mint…könnyek az esőben. Az idő lejárt.

csartak

Tyrell: A láng, ha kétszer olyan erősen világít, fele annyi ideig ég! És te nagy lánggal égtél Roy!

csartak

Leon: Nincs rosszabb mint olyanra vágyni ami sosem lehet a tiéd.

acélpatkány

Roy Batty: I've seen things you people wouldn't believe. Attack ships on fire off the shoulder of Orion. I watched C-beams glitter in the dark near the Tannhauser gate. All those moments will be lost in time… like tears in rain… Time to die.

LukeSkywalker 

Batty: Quite an experience to live in fear, isn't it? That's what it is to be a slave.

[névtelen]

Rachael: I'm not in the business. I am the business.

LukeSkywalker 

Deckard: You're reading a magazine. You come across a full-page nude photo of a girl.
Rachael: Is this testing whether I'm a replicant or a lesbian, Mr. Deckard?

[névtelen]

[last lines]
[Director's Cut]
Gaff: [voiceover] It's too bad she won't live! But then again, who does?

LukeSkywalker 

Announcer: A new life awaits you in the Off-world colonies! A chance to begin again in a golden land of opportunity and adventure!


Folytatása

Összehasonlítás

Szárnyas fejvadász


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján