A Fabelman család (2022) 76% 69★

elég egyételmű, hogy ezt Spielberg magának készítette és nem a nagyközönségnek. kb. annyira volt egyben kerek egész, mint a szanaszéjjel szaladó, diszfunkcionális család(ja). olyan hattyúdalnak éreztem végig. azért voltak benne jó jelenetek, pl a vetítés utáni iskola folyosós, vagy az utolsó poén. sajnos sok felesleges töltelék adja ki ezt a két és fél órát.

Lényegében pedig A Fabelman család is olyan, mintha a filmben tetten érhető művészetterápiás jelleg kiterjesztése és megelevenedése lenne. Azaz Spielberg szembenézése a gyermekkorának személyiségformáló élményeivel és eseményeivel a filmkészítés aktusán keresztül. Hogy ez vérmérséklettől függően kinek mennyire lesz megkapó, az már más kérdés.

Filmkritika: https://www.roboraptor.hu/2023/01/21/a-fabelman-csalad-…

Csodálatos! Féltem tőle picit, hogy egy unalmas életrajzi filmet kell bámulni 150 percig, de nem csalódtam Spielberg-ben :) Ez a film gyönyörű, az első kockától az utolsóig. Már az előzetes magával ragadt, mert nem vagyok filmkészítő, de ahogy a kissrácot magával ragadja élete első mozija, és a hatalmas szemeit láthatjuk premier plánba, kicsit magamat láttam, ahogy nyitott szájjal ülök be a moziba évtizedek óta (jézusom azért ez durva), és minden egyes filmmel csak jobban szeretem. (Továbbra is sajnálom, hogy csak 31 évesen kerültem a filmes szakmába :D de jobb később, mint soha).
Az 50-es években vagyunk, ahol Mitzi és Burt elviszik kisfiúkat élete első mozifilmjére, és Sammyt a látvány azonnal magával ragadja. Végigkövethetjük, ahogy a kamera szeretete végigkíséri az életét. Láthatjuk, ahogy kisgyerekként otthon kamerázza a családjuk életét, a húgait, aztán láthatjuk, ahogy kamaszként már kisebb-nagyobb filmeket rendez. Közben zajlik az élet otthon is, az apja új állást kap, ezért először Arizonába költöznek, később pedig Kaliforniába. Kamaszként Sam egy családi videó összerakása közben hatalmas titokra bukkan, ami eléggé felzaklatja a kamasz fiút, és hamarosan a család életét is. Nekem ez a film nagyon tetszett, egyáltalán nem sajnáltam rá a két és fél órát, és ahogy az Avatarra tudtam azt mondani múlt héten, hogy nyugodtan lehetne egy órával rövidebb, úgy erre nem tudom azt mondani, hogy lehetne akár csak 1 perccel rövidebb is. Szívesen néztem minden egyes másodpercét. Michelle Williamsben nem csalódtam, Paul Dano érdekes választás, de végül is jól hozta a szerepet, Seth Rogen kellemes meglepetés volt, Gabriel LaBelle pedig nagyon cuki kis arc volt ehhez a filmhez (a pici Sammy is nagyon aranyos volt a hatalmas kék szemeivel!! :D)

Azt akartam írni, hogy helyenként túl teátrális, de aki igazán szereti ezt a mozgóképnek nevezett dolgot, az szerintem nem tud rá haragudni, aztán alább a kommentekből már ki is derült, hogy ez bizony nem így van. Természetesen semmi gond nincs ezzel, engem mindenesetre elvitt az az őszinte szeretet a filmek iránt, ami árad ebből az alkotásból, és azért a dráma is működött olykor. Lynch jelenete és az utolsó snitt pedig kiváló. Igaz, közel sem láttam azóta minden filmjét (mert nem is érdekeltek különösebben), de a khm… Kristálykoponya óta ez az első rendezése Spielbergnek, ami tetszik.

Bár 2,5 óra, de én tudtam volna nézni még egy darabig. :)

nem