A diadal (2006) 84% 38★

Több mint 10 évnyi spoiler saját tapasztalat után most már én is komolyan csodálom ezeket az „űrlényeket”, akik képesek hellyel-közzel, de csodát tenni. Mondjuk azt még most is nehezen tudom elhinni, hogy osztályszinten mindenkit felrugdaljon valaki ennyire épkézláb szintre, de, hogy vannak ilyen már-már szuperképességű pedagógusok, az bizonyos. (Ahogy az is, hogy sajnos sokkal kevesebben, mint kéne, de hát tegyük hozzá, hogy azért az is sokat nyom a latba, hogy odahaza a kedves szülő mit produkál. Ahogy egy kollégám fogalmazott nem is olyan régen: ők sem óvodapedagógiát, sem gyógypedet nem végeztek, hogy kezelni tudjanak bizonyos jelenségeket és viselkedési mechanizmusokat, vagyis, ezek abszolút a szülők sarának nevezhetők, ühüm-ühüm… -.-")
De, hogy valami relevánsabbat is írjak: nagyon szeretem Matthew Perryt, s nem titok, hogy az alapsztori mellett ő is motivációt jelentett, hogy beiktassam eme filmet. (Az meg csak hab volt a tortán, hogy Csankó Zoltán szinkronizálta őt, abszolút nem számítottam rá. Így meg pláne kellemes élmény volt, különösen a rap-betét… :D) Meg kell dicsérnem őt, hozta a karaktert, és megint megvillantotta a drámai arcát, amiért mindig hálás vagyok neki. Büszkén és bátran vállalom ugyanis, hogy kifejezetten szeretem, sőt, menetrendszerűen el akarom felejteni őt látva Chandler Binget, és, ahogy ez korábban is, úgy most is sikerült. :-) (Még akkor is, ha a csetlésre és botlásra ezúttal is elég alaposan megkoreografálták. :-))

    Eszembe jutottak az általános iskolai évek, mikor én voltam 12 éves… hát nem voltak ilyen tanáraim! Pl. hogy hogyan utáltam meg egy életre a fizikát, köszönhetően M. É. fizikatanárnőnek; holott úgy indultam neki az új tantárgynak, hogy kifejezetten érdekelt. M. É. egyszer odafordult hozzánk, tegye fel a kezét, aki szereti a fizikát. Én jelentkeztem (kb. egyedüli lányként), mire ő: – Á, így akarsz bevágódni?
Úgy tanított, és úgy osztályozott, hogy tényleg mindenkivel megutáltatta a fizikát, és nem is tanultunk valami fényesen. De egyszer elhatároztam, hogy javítani fogok, és komolyan nekiálltam tanulni. Írtam egy 4-es dolgozatot (5-öst nála csak a kedvencek tudtak), mire rögtön odaszúrta nekem: – Puskáztál, mi? – Na, soha többet nem törtem magam, úgy voltam vele, kapja be, nekem elég a kettes!
Rengeteg ilyet tudnék még mesélni. De ezekből a történetekből persze nem készül soha film.

Nem a sztorit értékelem, hanem a filmet: erőtlen.

Ez egy kellemes tévéfilm. Bár igaz történet, de újat nem ad a film. A film egyedisége az, hogy kissikolásokat tanít és nem gimiseket.
Viszont nagyon pozitív a filmtől, hogy a gyerekek szociális, családügyi hátterét próbálja bemutatni a környezetükkel. Matthew Perry nagyon komolyan veszi a szerepét, nem ökörködi el, és nagyon hitelesen játsza (számomra).

Le a kalappal egy ilyen tanár előtt, mert az ösztönzés, egyéni figyelem, tehetséggondozás a kötelező tantervek és mérhetetlen tanulnivaló miatt teljesen elvész. Én élveztem a filmet, szerintem érdemes megnézni. Jók a szereplők, jók a színészgyerekek, jók a helyzetek. Könnyed délutáni matinéként ajánlom.