Piknik a Függő Sziklánál (1975) 74% 37★

Különleges film, és épp ezért nem is olyan könnyű megfogalmazni, hogy mitől az, illetve, hogy mi is akar lenni ez a film.

Vegyük sorra azt, ami biztos.
Az egyik legszebben fényképezett film azok között, amiket mostanában láttam. A kifejezetten egyedi, csodálatos látásmódú képek – főként a kintiek, a természetben felvettek – adják a film alaphangulatát.
Ezekhez a képekhez aztán egészen illő, varázslatos zenéket is sikerült találni.
(Erről és sok más részletről itt lehet többet olvasni: https://24.hu/kultura/2018/07/21/piknik-a-fuggo-sziklan… Figyelem, ne a friss sorozatot, hanem az 1975-ös filmet nézzétek!)

A film szellemi alapja szerintem az álom, amire elég sok és fontos közvetlen utalás is történik a filmben. (A főszereplő lány mond valami ilyesmit, hogy a világ, amit látunk, az álom az álomban; azaz minket is álmodnak, és mi is álmodjuk a világot.)
Az ausztrál őslakosok hiedelemvilágában elég fontos szerepet játszik az álom.
Láttam egy olyan filmet róluk, hogy Ahol a zöld hangyák álmodnak. https://snitt.hu/filmek/ahol-a-zold-hangyak-almodnak-1984
Félig már elolvastam egy olyan idevágó – szintén különleges könyvet –, hogy Álomösvény.
https://moly.hu/konyvek/bruce-chatwin-alomosveny
Ahogy az már a meghódított területeken lenni szokott, a föld, a hely szelleme egy idő után azért a maga képére formálja, hangolja a hódítókat.
Ez a film (szintén a feni linkelt cikkben olvastam) az ausztrálok számára kultikus film lett.
Valamiért annak érzik, és ezt ők jobban tudhatják nálunk. (Persze máshol is vannak, akiknek ez kultfilm lett.)
Ez az álomidő, álomi hangulat igen jól érezhető végig a filmben. Noha nagyon is reálisnak tűnik minden, mégiscsak látszódik néhány hasadék (akár szó szerint is), amin keresztül kicsúszik a lét, a lélek ebből a vélt valóságból.

Vannak hasonlóságok más misztikus jellegű filmekkel, (pl. Twin Peaks), de itt nem a thriller és a krimi dominál, hanem az álomiság, ami azért lényeges különbség.

Európai szemmel nézve szerintem nem igazán lehet ezt a filmet a mi világunk szimbólumnyelvére lefordítani – már ha jó a művésznek az erre, a szimbólumokra való érzéke.
Ott mások a csillagképek, az állatok, a növények, a táj, és az őslakosok. Mindenféle értelemben a legtávolabbi kontinens.
Épp ezért meg sem kísérlem, hogy valamiféle értelmezést próbáljak adni akárcsak a magam számára is a filmre.
Beengedtem, hatott rám, jó, hogy megnéztem, kell ez ilyen.

Ami hiányosságot érzékelek az leginkább a bekeretezés.
A csatlakozó félig történet jellegű szálak ha zavaróak nem is voltak, de nem is tették tisztábbá, feszesebbé az egész képet. Már ha egyáltalán be lehet egy ilyen ősi témát rendesen keretezni. A központi mag, azaz maga a piknik az tényleg bravúrosan lett megvalósítva, az egyértelműen 10-es. A többi már nem bírta ezt a magasságot, de nagyon elrontani sem tudta. Legalábbis nekem nem.

Egyszóval ez egy nagyon különleges, és sok vonatkozásban és részben nagyon szép film – nekem.

Valami különlegesen és álmosan misztikus hangulat lengte körül, határozottan tetszett minden lassúsága ellenére.

Ez pontosan az a fajta film amit valaki vagy szörnyen szeret vagy nagyon utál. Legalábbis én így tudom elképzelni. Lehet utálni mert iszonyatosan lassú az egész, mert nincsen konkrét végkimenetel, mert sokszor totálisba nyomja a romantika szerű modoros művészkedést (nem tudtam jobban megfogalmazni). A Piknik a Függő Sziklánál olyan mintha kifeküdnél egy virágos rétre, behunynád a szemed és valaki eközben valami halk klasszikus zene mellett szebbnél szebb romantikus verseket olvasna fel neked. Te pedig mindeközben félálomba merülsz és bár valamifajta módon érzékeled a külvilágot mégis azt olyan tompán teszed, hogy minden olyan lágy és gyönyörű lesz mert a hang és a téged körülvevő környezet egybeolvad. Most ez így nagyon furán hangzik de nem lehet jobban megfogalmazni a dolgot. Persze ez a film is szól valamiről de én inkább úgy fogtam fel mint egy szimbolista verset. Annyi értelmezést lehet rá találni ahány ember létezik ezen a földön és egyik sem lenne kifejezetten rossz.

Szóval a filmet lehet szeretni mert iszonyatosan gyönyörű, a párbeszédek minden sorát mintha egy versből idézték volna, az egész film hangulata olyan mint egy álom, közben van egy érdekes cselekmény szál is bár senki ne kezdjen neki csak emiatt mert csalódni fog. Amúgy a legközelebb az Öngyilkos Szüzek áll hozzá (meg amúgy az Elveszett Jelentés és a Made in Hollywood is, valószínűleg sokat merített a filmből Coppola). Nagyon sok kritika olvasása után tényleg a versszerűség az amit mindenhol megjegyeznek.

Szóval én nagyon nagyon tudom ajánlani ha valaki szereti az iszonyatosan szép és lágy filmeket amiknek rendhagyó hangulata van ami csak úgy beszippant viszont ha már valaki megnézi ne nagyon olvassa el, hogy miről szól a film mert én azt tapasztaltam, hogy az csalódni fog mert olyat vár el a filmtől amit nem is fog és nem is akar teljesíteni :)

Most spoilerezek, de az a legjobb, ha tudod, ennek a történetnek nincs világos konklúziója. Ha ezen nem töröd a fejed, el tudsz merülni a ebben furcsa, éteri, álomszerű hangulatban. Egyébként vannak itt szimbólumok az elfojtott szexualitásról/nőiségről, az ősi, misztikus, pogány kultúra és a szigorú keretek közé szorított keresztény világ szembenállásáról, de már maga az atmoszférája miatt megéri megnézni.