Ausztrália (2008) 78% 270★

Az eleje szörnyen unalmasnak tűnt, a téma sem hozott lázba, ráadásul frászt kaptam Nicole Kidmantől. Aztán alakulgatott a cselekmény, bár még mindig nem éreztem nekem valónak. A második óra környékén kezdtem megunni, hogy nem történik semmi, de a végére Baz Luhrmann úgy döntött, megajándékozza a kitartó nézőket és bumm, hirtelen teljesen más fordulatot vett a történet, pluszban még izgalmassá is vált. Eléggé meglepődtem ezen a váltáson, de tetszett. A film hangulata is bejött, ráadásul megerősített abban a hitemben, hogy mennyire nem vágyok Ausztrália közelébe sem. Ó, és az elején a kengurus jelenettől kifejezetten megijedtem. Nem volt rossz film, de elég volt egyszer megnézni.

Egy nagyon szép történet a második világháború előestéjén, Ausztráliában. Ez egy olyan mese, ahol mindenki a megfelelő, de lehető legutolsó pillanatban érkezik, és mindenki megkapja, ami jár. :) Kicsit a Tarzan történetekre emlékeztet.
A sztori egyébiránt elképesztően hosszú, és amikor az ember azt hinné félidőben, hogy igen, megcsinálták, itt a vége, akkor mintha egy második történet kezdődne. Lehet nem véletlen ültették át sorozat formába is?

Ez a film nagyon jó.
Tipikus jó példája annak, hogyan kell három órára úgy lekötni a nézőt, hogy ne dolgozzon megállás nélkül az adrenalinpumpa.
Kapunk egy jól felépített történetet egy kevésbé csontig lerágott történelmi megközelítést, egy helyi kultúrális-történelmi ismeretterjesztést, mindezt fűszerezve keményfickós kalanddal, természetleküzdő viszontagságokkal és egy ízlésesen felépített, hitelesen eljátszott érzelmes és egyben elgondolkoztató romantikus szállal.
Nameg – és hatalmas kalapemelés – az ausztrál őslakosok gondolat és misztikum világával.
Gyönyörűen játszik a film a férfi-nő kapcsolat érzelmi és felelősség vonzataival, az anya-gyermek kapcsolat engedd el, de gondoskodj róla aspektusaival, az őslakosok és megszállók kulturális konfliktusaival.
Igazi, klasszikus kalandfilm struktúra, amit még könyvben is élvezettel olvasnék.
És kapunk hozzá szépen megtervezett, természetközpontú látványvilágot.
Az emberpróbáló vadonból és a háborúból fakadó keményebb eseményeket.
Na meg persze a hölgyek örömére Hugh Jackmant, aki látványosan és lassított felvételen a naplementében, meztelen felsőtesttel magára önt egy vödör vizet.=)

Ha életem legborzasztóbb filmjét kell megneveznem, ez az elsők között jut eszembe…

Nagyon jó romantikus történet, de ez a majd 3 óra hosszúság már szenvedtetős. Nem is tudtam egyszerre megnézni, szünetet kellett tartanom.
Nagyon tetszik a táj, a történet, az egész hangulata.
Hugh Jackman felsőteste pedig csillagos 5-ös :D

Az egyik nagy kedvencem. A történet nagyszerű, van benne történelem, kaland, romantika. Gyönyörű a képi világa és a zenéje! Engem sokadik nézésre is mindig le tud kötni elejétől a végéig!

A filmet azzal kellene kezdenie a kisfiúnak, hogy:
– Ezt a történetet kisfiúként éltem át, akkor még mese volt az életem…

Ez egy szép, mesebeli, giccsparádé. A menet közben elhulló többszáz áldozat érdekes módon semmilyen megemlékezést nem kap a filmben, csak a három főszereplő szemszögéből látjuk a szeretettől állandóan színes felhőket okádó ausztrál vidéket.

A marha és lótenyésztésről semmilyen képet nem kapunk, a vad ausztrál préri zordságáról még kevésbé szól a film, a világtól elzárt társadalom pedig csak pár csúnya öreg hölgyön és egy kocsmán keresztül lett bemutatva. Az elrabolt gyerekek minimális jelentőséget kapnak a sztori szempontjából. Szóval ennek semmilyen társadalomkritikai és politikai vonulata nem lett, csak akartak.

De a film amúgy szép, kellemes szórakozás, látványos és romantikus. Tehát főleg érzerlgőseknek ajánlott csemege, akiket nem a történelem, hanem a látványvilág vonz.

Hollywoodi kliségyűjtemény, de legalább jól megcsinálták.
Érdemtelenül hosszú, de legalább egy kis időt az abók is kapnak benne.

Meglepően sokoldalú film. Az eleje egy humorral teli kalandnak indul, a felénél romantikába csap át, hogy a végén egy kis életmentő háborús filmmé nője ki magát.

Abszolút kedvenc. Tény, hogy nagyon hosszú, majdnem három óra #bár a Gyűrűk ura óta az ember bármit végigül#, de végig fenntartja a figyelmet. Ausztrália múltjának olykor szégyenletes momentumai nem is annyira közismertek nekünk, európaiaknak. Olyan messze vannak, még az iskolában se sokat tanítanak a történelmükből. Az ilyen filmekkel, mint ez, kiválóan lehet pótolni a tudásbeli hiányosságainkat.