Sóhajok (2018) 70% 112★

„Death to any other Mother.”

Ha van film ami megfogta mi az az érzés amikor a torkodban dobog a szíved és a rémálmaid a gyomrodban kavarognak…
Leírhatatlan milyen volt mégnézni ezt a filmet. Mintha a totális őrület és lázálom egyre jobban uralni kezdené az agyat. Először szép lassan aztán egyszer csak hirtelen oda üt semmit se kímélve. Van valami abban amikor egy film az anyai kapcsolatokról akar mondani valamit. Általában vagy radikális giccsbe fullad az egész vagy radikális kegyetlenségbe. Itt pedig…hát itt pedig a szereteten keresztüli teljes megsemmisülésbe. Végülis mi lehetne annál nagyobb pusztító erő mint a feltétel nélküli mindent áthidaló anyai szeretet? Ez az igazán szelíd pusztítás az amit ez a film megfog, és ettől lesz ez a film olyan csontig hatolóan ijesztő. A szimbolikus rémálom jelenetek sokasága, és a végén amikor spoiler
Ha pedig már táncos film nem maradhat el a művészet kritikája sem, mennyire erős koncepció már ,hogy spoiler.
Gyönyörű film, elsőre megemészthetetlen, olyan mint egy jó gyomor szájon vágás nem is volt kedvem egy ideig bármit is csinálni csak ülni akartam csendben és nézni.

Fúúú, nem igazán tudom eldönteni mit láttam, kell idő hogy átgondoljam; ami biztos, hogy hatással volt rám és egyedi módon. …

Ebből kell még egy pár újranézés, hogy összeálljon a kép. De az biztos, hogy amit láttam az egyszerűen lenyűgözött. Szerintem a Verbinski-féle Ring óta nem láttam ennyire vérprofin levezényelt horror remake-et úgy hogy tisztelettel adózik Argento kultfilmjének is.
Egészen pazar történetmesélési metodikát használ Guadagnino, amit megtámogat olyan mesteri fényképezéssel, vágással, Thom York meditatív dallamaival, hogy az valami bámulatos.
A színészek is kitettek magukért. Tilda Swinton triplázó szerepben fantasztikusan jó, de Dakota Johnson is remekelt. Nem csodálom hogy megterhelő volt neki a forgatás. Amit itt tánckoreográfia címszó alatt leművel az szenzációs.
Felváltva tud a film nyomasztani, adagolni a misztikumot, rémálomszerű víziókkal bombázni és szívszorító lenni. Olyan jelenetek (spoiler nélkül) mint az első hosszabb táncjelenet, a Volk előadás, a finálé vagy az epilógus szerintem instant klasszikus.

$@!#%! Valahogy így jöttem ki a mozibol és még most sem tértem magamhoz.Szorongás,hidegrázás,de közben mégis valami fenkölt érzés .
Lélegzetemet vissza tartva néztem sokszor.Az egész olyan volt végig ,mint valami badtrip .Thom yorke zenéje ehhez nagyban hozzásegített.imádtam.

Erős kilences. Ritka manapság az ennyire jó film szerintem. Az 1977-es filmmel sokszor találkoztam már, ilyen olyan filmes fórumokon, de valahogy sosem jutottam el a megnézéséig. Pedig abban az időben olasz ország kiemelkedő volt a horror műfajban. Nem tudom mennyire lenne más értékelésem ha azt látom, de így azt kell hogy mondjam, ez egy remek film. Pedig általában a remake-ek pocsékok szoktak lenni… Elég sok kérdőjel maradt bennem a film megnézése után, aminek most utána is nézek. Negatívum hogy volt egy két üresjárat, de annyira ez sem volt zavaró. Ajánlani tudom csak.

A tánccal való érdekes szimbolika, a nagyszerű színészi játék (főleg Tilda Swinton tripla-szerepe) igen érdekes filmet adnak, amely egyrészt különös bepillantást enged ebbe a furcsa világba, másrészt pedig nagyon borzongató és a megfelelő pillanatban igen keményen explicit horrort hoz a nézőnek. Az 1977-es klasszikus remake-je, noha egyrészt egy ötletes, jól sikerült újragondolása az eredetinek, szerintem mint remake mégsem működik, mert a régi film egyedi stílusa gyakorlatilag egyáltalán nem jön át, holott az határozta meg azt a filmet. De sebaj, engem odafigyelésre bírt, elgondolkoztatott, még a kegyetlenebb részei is, holott azon kevés résznél, ahol úgy igazán horror, ott valami – főleg mai mércével – szokatlan brutalitással az.

Igazából egyike azon kevés remakeknek amit egy lapon lehet emlegetni az eredetivel. Bár az eredeti, 77-es Suspiria sem épp olyan lett, mint azt megálmodták (Dario Argento 8-12 év közötti lányokkal akarta forgatni, csak nem engedték neki, mert nem lehetett volna bemutatni az erőszak miatt, így végül kiegyezett a legfeljebb 20 éves színésznőkben, de a szkriptet már nem írta át, ezért is tűnik sokkal gyerekesebbnek a karakterek beszéde, mint az a korukhoz illene. Na meg a kilincseket is magasra helyezte, hogy fel kelljen nyúlniuk érte, mint a gyerekeknek.) azért bőven remekmű lett. A Balett-iskola és a boszorkányság motívumainak vegyítése zseniális ötlet és számtalan lehetőséget biztosít a nőiség témájának feltérképezésére, a remake rendezésből és olykor a helyszínek terén is kiváló, akad pár jelenet, ami a nézővel marad, arról nem is beszélve, hogy Tilda Swintonra szabták Blanc szerepét, de emellett még a felismerhetetlenségig elmaszkírozva két egyéb szerepet is ő visz. Amiért mégis vonok le pontot az az, hogy szükségtelenül hosszú és a töltelék jelentős része, pl a kb háromnegyed órányi anyag a doktorral, vagy a politikai hírek innen-onnan zavaróan érdektelenek a fő rejtély és cselekmény szempontjából, csak hézagosan kapcsolódnak, ha egyáltalán, viszont rengeteg időt elvesznek és hagyják a feszültséget elapadni. A befejezésnél sem éreztem, hogy sok értelme lenne mindennek ami történik, de még azzal együtt is lehetett volna 9 pont. Nem baj, így is nagyon erős remake, érdekesebb, kidolgozottabb karakterekkel és meghozta a kedvem, hogy újra nézzem az eredetit.

Amit a tánccal műveltek ebben a filmben, az valami zseniális. Pina Bausch, Isadora Duncan, Martha Graham kéznyoma mindenütt – nem is értem a balett címkét a filmen, mert ez bizony modern tánc. Nyilván számos rétege van, amit nem értettem, meg sem közelítettem, de a tánc felől tudom értelmezni ezt a filmet, és amit a táncon keresztül láttam, az lenyűgözött.

Rég láttam ilyen nehéz filmet. Nem is tudom hol kezdjem, annyi rétege van és sok-mindent nem is értettem belőle.
A tánc lenyűgöző, ahogyan az operatőri munka, a vágás és a zene is. Megkockáztatom, hogy sokkal jobban bejött, mint a 77-es verzió, amit anno megmosolyogtam, mert láttam rajta, hogy kis költségvetésű volt és ez kissé rontott az élményen, holott a téma, az atmoszféra remekek voltak, mint itt is.
Zseniálisan van beleszőve az anyaság meg a holokauszt témája is. Ez utóbbi engem durvábban elkapott, de az előbbi is igen felkavaró volt, főleg az utolsó jelenetekben, amikor már a csúcsponton van a cselekmény.
Bizonyos értelemben a boszorkányság témája fel is oldódott ebben a sok másik rétegben, de nem tudtam eldönteni, hogy ez inkább a javára vagy kárára lett volna. Tisztának mindenesetre nem mondanám.
Biztos újra elő fogom majd szedni idővel, mert sok-mindent észrevennék még benne, olyan sok a rétege.

Azon kevesek egyike vagyok, aki az ilyen film értelmét nem fogja fel. Jó darabig érdekelt a történet, de a végére valami borzalommá vált. Szeretem a jó horror filmeket, de ez nem volt az.