A világítótorony (2019) 40

The Lighthouse
110' · amerikai, kanadai · dráma, fantasy, horror

1 díj · 0 jelölés

Egy tengerbe nyúló kis sziklán lévő világítótoronyba hosszú gyalogút után érkezik szolgálatra két nem túl bizalomgerjesztő fickó: a tapasztalt öreg (Willem Dafoe), és a korábban favágóként dolgozó újonc segédje (Robert Pattinson). A vágyaik, a félelmeik, a szuggesztív környezet és persze a… [tovább]

Angol
angol

Képek 6

Szereposztás

Valeriia Karamansellő
Willem DafoeThomas Wake
Robert PattinsonEphraim Winslow
Hirdetés

Kedvencelte 10

Várólistára tette 137


Kiemelt értékelések

LoneWolf 

Ez egy igazi „Endless Madness” alkotás!
Rég láttam már ennyire elborult filmet és a legutóbbi is elég rossz szájízt hagyott maga után, (Anyám!) szóval most kissé csalódott is vagyok, hogy ezt nem volt alkalmam moziban látni. Sosem jeleskedtem a szimbolika értelmezésében, így valószínűleg nem csoda, hogy nem élveztem az említett darabot, de ezt még eme képességem hiányosságaival is imádtam. Az eddigi szerepeik alapján kissé kételkedtem abban, hogy Robert Pattinson és Willem Dafoe képes elvinni a hátán egy filmet, de az első, lassan csoszogó 10-15 perc után konkrétan végig csak pislogtam a zsenialitásukon, oly energikusan, tökéletes átéléssel adták át ezt az őrületet, amin karaktereik átesnek. A feszültség szinte kézzel fogható az egész játékidő alatt, érzed, hogy itt bajok lesznek, de valahogy mégis megmarad a kiszámíthatatlanság. Nem titok, hogy a színészek mellett, az előzetesről messziről bűzlő Cthulhu mítosz miatt döntöttem a megtekintés mellett és ennek FÉNYében azt kell mondjam: Jól döntöttem. Természetesen nem árulom el, mennyire van jelen a dolog, de határozottan ott van. Ennyi még az én pocsék felfogásommal is egyértelmű. Valószínűleg ez sokat hozzátett a végső értékelésemhez, de a fényképezés, a hangulat, a régies stílus, a jelmezek, a történetvezetés, mind-mind egyedinek és különlegesnek hatott a mai blockbusterek által uralt felhozatalban. Nem is tudom igazán összeszedni a gondolataim, mert ezt egyszerűen látni kell! Nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog… konkrétan biztosan akad, aki utálja majd, hisz írtózatosan sötét, nyers és beteg, ami sokaknak nem jön be a folyton viccekkel dobálózó CGI jelmezes hősök korában, de az tagadhatatlan, hogy többek közt épp emiatt páratlan.

strangelove 

Robert Eggers olyan rendezői kultúrával rendelkezik, amely manapság már-már példátlan. A primer történetmesélésen messze túlmutató Eggers rendezése, noha kitűnően megvalósított, rendkívül eredeti műfaji film A világítótorony. Az ősfilmre jellemző képarány, beállítások, az ehhez alkalmazkodó színészi játék egyszerűen megbabonázó. Mindenki fedezze fel magának, szerintem az idei év felhozatalában egyedülálló filmélmény.

csokidani 

Szoval az van h varnom kellett h tudjam ertekelni mert eleg megterhelo film. Azzal a hajppal ugyan nem ertek egyet, ami ovezi, de teny h egyedi. A keparany es a fekete-feher mivolta jol kiszolgalja,h mesteri feny-arnyek jatekot latunk. A szineszek remeket alakitanak (meg Patiszon Robi is, le a kalappal). Megis, valami nem engedi h igazan kedveljem a filmet. Talan nem is ez a rendezo celja, hanem annak a borzaszto nyomaszto erzes atadasa, amit viszont igencsak ereztem.
Kicsit tobb misztikumot is szerettem volna latni, mert amit mutattak az igen hatasos volt.
Szval aki egyedi filmet akar latni es van hozza energiaja, az feltetlen nezze meg. Nem rossz.

eNNBeus 

Nagyon erős alkotás, szokatlan hangulattal, tele olyan megoldásokkal amiktől már teljesen elszoktam. Miközben néztem folyamatosan olyan érzésem volt hogy én ezt már láttam, nem a jeleneteket, hanem pillanatok voltak ismerősek, érzetek. Nekem valahogy Trier Antikrisztusa ugrott be többször is közben, és ez nagyon zavar. Egyrészt hogy egyáltalán elvitte valami a figyelmem közben, és hogy pont ez. Mert az Antikrisztus maximálisan letaglózott, ez pedig kevésbé. Nem azt mondom hogy egyáltalán nem, mert ez messze nem igaz, inkább azt hogy nem éreztem annyira maradandónak az utóhatását. Közben többször kizökkentem, mint amikor anno mentél az M7-es autópályán és az út monotonitását megtöri az útelemek egyenetlensége, és emiatt hiányérzetem is kialakult. Azért nehéz hová tennem, mert amikor a filmre gondolok azt látom hogy igen, végre egy átgondolt igazán jól megkomponált alkotás, mégis inkább a hiányérzeteim jutnak még eszembe. De azt hiszem ez az én hibám is, egy olyan időszakban talált engem amikor kevésbé vagyok érzékeny az ennyire erős elemekre. Na majd egyszer…

BeL1eVe

Ugyan az utolsó 20 percben akadt pár kizökkentő pillanat spoiler, de ezt leszámítva piszkosul erős alkotás. Vannak konkrét görög mitológiai áthallások, metaforák, spoiler, de amire igazán fókuszál Robert Eggers a 4:3-as képaránnyal, a fekete-fehér tónussal és a szinte állandó hajókürthanggal az a tiszta téboly lehető legemberközelibb bemutatása. A karakterek remekül vannak megformálva, ahogy pedig a színészek ezt átadják, egyszerűen félelmetes.

(U.I.: Azóta kétszer néztem újra a filmet és az először kizökkentő pillanatok értelmet nyertek. Szóval az kell mondjam, így az év végére befutott nálam az év legjobbja.)

JasonDixon 

Nagyon erős film. Nem nagyon tudtam megszólalni miután vége lett. A képek és a színészek is zseniálisak.

Razide

Színészi játék: 10
Operatőri munka, díszlet, világítás, rendezés: 10
Cthulhu mítosz: 1 (ha ez Cthulhu mítosz, én megeszem a kalapomat)
Értelme a filmnek: olyan nincs. Kész időpocsékolás.
Kozmikus rettenetet vártam, de nem volt itt semmi kozmikus, a rettenet is csak abból fakadt, hogy hogyan létezhet két ilyen idióta a világon.

clarity 

egyedi filmalkotás, ezt nem lehet vitatni, kilóg a mezőnyből. képileg és a két színész is remek volt. (nem is értem Pattinson hogy játszhatott anno csillámpóni vérszívót. több ízben is égette magát ilyen módon, nyilván szép gázsit kapott érte). ennek ellenére nem az én műfajom, rémesen nyomasztott az egész.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján