Persona (1966) 86

85' · svéd · dráma, thriller

0 díj · 1 jelölés

Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként… [tovább]

Képek 5

Szereposztás

Liv UllmannElisabet Vogler
Bibi AnderssonAlma
Gunnar BjörnstrandMr. Vogler
Jörgen LindströmElisabeth fia
Margaretha Krookdoktornő
Ingmar Bergmannarrátor

Kedvencelte 32

Várólistára tette 94


Kiemelt értékelések

snowden

Hát nem tudom, mennyi értelme van egy ilyen klasszikushoz értékelést írni :D. Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy erős a rendezés (ha ezt ma hoznák ki, akkor is alázna mindent, és tényleg olyan néhol, mintha horrorfilmet néznék), a két színésznő is remek, de nekem elsősorban Sven Nykvist operatőri munkája miatt lesz emlékezetes a Persona… legalább 10-15 pillanatképet ki lehetne venni a filmből, bekeretezni, aztán kitenni a falra :D, annyira gyönyörűen vannak megkomponálva.

(Nálam ez a film amúgy a forgatókönyvön ment el kicsit, lehetett volna valamivel visszafogottabb/koncentráltabb a történet. Kicsit az volt az érzésem, hogy nagyon személyes alkotással van dolgom, és Bergman nem minden esetben volt képes megszűrni azt, ami foglalkoztatta. Túl sok réteget pakolt egymásra, és ezek minél teljesebb értelmezéséhez talán önmagában nem is elég a film, el kellene merülni az életmű többi részében is.)

SzilSzilvi

Kik vagyunk? Csak szerepeket játszunk? A szerepeink felcserélhetők egymással? Lehetünk több személy egyszerre? Élhetünk több életet? Hogyan legyünk önmagunk? Önmagunknak lenni nem csak egy újabb szerep?

Ilyen kérdéseket vetett fel bennem a film. Asszem bírom Bergmant.

eNNBeus 

Megkapó film, sarkos, éles. Liv Ullmann arca álló képként is elég lett volna a filmbe annyi mindent magában hordoz, de nem tudtam felülni most erre a vonatra, pedig lelkileg és egyéb körülmények miatt is úgy éreztem vagy most vagy soha. Ami meglepett, hogy a zenei rendezés sokszor zavart, jobban benne tudok maradni egy érzelemben kevésbé erőszakos zenei aláfestéssel, igaz ez jellemző a korra, viszont itt zavart. A csendet jobban tudtam volna azonosítani azzal amit látok.

fayakezdet

Sok véleményt olvastam erről a filmről, nekem nem tetszett annyira mint a legtöbb embernek, de nem rossz film.


Népszerű idézetek

David_Lakner 

Azt hiszed, én nem értem a reménytelen álmot a létezésről? Nem látszani, hanem lenni. Minden pillanatban tudatosan, éberen. Meg a szakadék aközött, ahogy mások látnak, és ahogy te látod magadat. A csalás érzete, az állandó vágyakozás azután, hogy végre leleplezzenek. Átlássanak rajtad, redukáljanak, sőt, akár kitöröljenek. Minden hangsúly hazugság, minden gesztus csalás, minden mosoly grimasz.

SzilSzilvi

Öngyilkosság? Dehogy, az undorító. Nem illendő. Inkább a mozdulatlanság, a némaság. Úgy legalább nem hazudik az ember. Be lehet zárkózni, elvonulni, akkor nem kell szerepet játszani, grimaszokat vágnod, fals gesztusokat tenned. Azt hinnéd. De tudod, hogy a valóság kitol veled. A búvóhelyed nem zár hermetikusan. Mindenhol beszivárog az élet jele. Kénytelen vagy reagálni. Senki nem kérdi, valódi-e vagy sem. Igaz vagy-e vagy hamis. Csak a színházban van ennek a kérdésnek súlya, ami azt illeti ott is alig. Megértelek, értem, hogy hallgatsz, értem a bénultságodat, hogy az akarattalanságodat fantasztikus rendszerbe szedted. Értelek és csodállak. Folytasd ezt a szerepet mindaddig, amíg kijátszottad magad, amíg senkit nem érdekel már. Aztán engedd el, ahogy az összes szerepedet lassacskán elengeded.

MoiraCarey 

– Képzeld, sokan mondják rólam, hogy jó hallgató vagyok. Elég különös, nem? De engem senki sem hallgatott meg.


Hasonló filmek címkék alapján