Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként… [tovább]
Persona (1966) 95★
Képek 5
Szereplők
| Liv Ullmann | Elisabet Vogler |
|---|---|
| Bibi Andersson | Alma |
| Gunnar Björnstrand | Mr. Vogler |
| Jörgen Lindström | Elisabeth fia |
| Margaretha Krook | doktornő |
| Ingmar Bergman | narrátor |
Kedvencelte 33
Várólistára tette 95
Kiemelt értékelések
snowden 
Persona (1966) 83%
Hát nem tudom, mennyi értelme van egy ilyen klasszikushoz értékelést írni :D. Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy erős a rendezés (ha ezt ma hoznák ki, akkor is alázna mindent, és tényleg olyan néhol, mintha horrorfilmet néznék), a két színésznő is remek, de nekem elsősorban Sven Nykvist operatőri munkája miatt lesz emlékezetes a Persona… legalább 10-15 pillanatképet ki lehetne venni a filmből, bekeretezni, aztán kitenni a falra :D, annyira gyönyörűen vannak megkomponálva.
(Nálam ez a film amúgy a forgatókönyvön ment el kicsit, lehetett volna valamivel visszafogottabb/koncentráltabb a történet. Kicsit az volt az érzésem, hogy nagyon személyes alkotással van dolgom, és Bergman nem minden esetben volt képes megszűrni azt, ami foglalkoztatta. Túl sok réteget pakolt egymásra, és ezek minél teljesebb értelmezéséhez talán önmagában nem is elég a film, el kellene merülni az életmű többi részében is.)
SzilSzilvi
Persona (1966) 83%
Kik vagyunk? Csak szerepeket játszunk? A szerepeink felcserélhetők egymással? Lehetünk több személy egyszerre? Élhetünk több életet? Hogyan legyünk önmagunk? Önmagunknak lenni nem csak egy újabb szerep?
Ilyen kérdéseket vetett fel bennem a film. Asszem bírom Bergmant.
eNNBeus
Persona (1966) 83%
Megkapó film, sarkos, éles. Liv Ullmann arca álló képként is elég lett volna a filmbe annyi mindent magában hordoz, de nem tudtam felülni most erre a vonatra, pedig lelkileg és egyéb körülmények miatt is úgy éreztem vagy most vagy soha. Ami meglepett, hogy a zenei rendezés sokszor zavart, jobban benne tudok maradni egy érzelemben kevésbé erőszakos zenei aláfestéssel, igaz ez jellemző a korra, viszont itt zavart. A csendet jobban tudtam volna azonosítani azzal amit látok.
NB14
Persona (1966) 83%
Vizuális meditáció. Ilyen filmből nincsen több, még alkotói, Bergman és Sven Nykvist is egyszer közelíthették meg. Amikor a történet háttérbe szorul, a levegőnek súlya van, a bársonyos szavak dörögnek, sötéten ragyogja be a valóság és álom között feszülő energia. Nem egyszerűen mestermű, valami sokkal éteribb.
fayakezdet
Persona (1966) 83%
Sok véleményt olvastam erről a filmről, nekem nem tetszett annyira mint a legtöbb embernek, de nem rossz film.
millalilla013
Persona (1966) 83%
Nagyon szép volt meg minden, de… nem értettem. És ez meglehetősen zavar. Vártam, hogy a vége feloldja a feszültséget és kapjak valami magyarázatot, de talán csak még inkább a levegőbe dobott mindent. Értem én, hogy klasszikus meg 1001 film meg minden, de egyáltalán nem jött át nekem, amit át akart adni. Már ha át akart adni valamit. Tudom, hogy valószínűleg én vagyok olyan visszamaradott, hogy szeretem, ha van egy története a filmnek, de itt igazából csak egymásra dobált fancy képkockák meg videórészletek, random párbeszédek, történetek, vita, hallucináció… hát a végére már úgy éreztem, én hallucinálok. Pedig azt hittem, valami skizofrénes sztori lesz, valószínűleg tényleg az, de miért nem lehetett egyértelmű választ adni? Mivel teljesen kusza az egész film, gondolkodni se nagyon lehet rajta, hogy megtaláljam a nekem megfelelő és tetszetős választ. Úgy fogok rá visszagondolni, hogy meh. Még egy olyan művészfilm, amitől butának érzi magát az ember.
Azt pedig bosszantónak tartom, hogy a sznob tanárom kijelentette, hogy anélkül nem nevezheti magát senki műveltnek, hogy ne látta volna ezt a filmet. Nos, kérem szépen láttam, de ha ettől lesz valaki művelt, akkor tisztelettel visszautasítom, hogy valaha is művelt akarnék lenni. Az érthetetlen, elvont művészet nem egyenlő a műveltséggel.
Népszerű idézetek
David_Lakner
Azt hiszed, én nem értem a reménytelen álmot a létezésről? Nem látszani, hanem lenni. Minden pillanatban tudatosan, éberen. Meg a szakadék aközött, ahogy mások látnak, és ahogy te látod magadat. A csalás érzete, az állandó vágyakozás azután, hogy végre leleplezzenek. Átlássanak rajtad, redukáljanak, sőt, akár kitöröljenek. Minden hangsúly hazugság, minden gesztus csalás, minden mosoly grimasz.
Persona (1966) 83%
SzilSzilvi
Öngyilkosság? Dehogy, az undorító. Nem illendő. Inkább a mozdulatlanság, a némaság. Úgy legalább nem hazudik az ember. Be lehet zárkózni, elvonulni, akkor nem kell szerepet játszani, grimaszokat vágnod, fals gesztusokat tenned. Azt hinnéd. De tudod, hogy a valóság kitol veled. A búvóhelyed nem zár hermetikusan. Mindenhol beszivárog az élet jele. Kénytelen vagy reagálni. Senki nem kérdi, valódi-e vagy sem. Igaz vagy-e vagy hamis. Csak a színházban van ennek a kérdésnek súlya, ami azt illeti ott is alig. Megértelek, értem, hogy hallgatsz, értem a bénultságodat, hogy az akarattalanságodat fantasztikus rendszerbe szedted. Értelek és csodállak. Folytasd ezt a szerepet mindaddig, amíg kijátszottad magad, amíg senkit nem érdekel már. Aztán engedd el, ahogy az összes szerepedet lassacskán elengeded.
Persona (1966) 83%
MoiraCarey
– Képzeld, sokan mondják rólam, hogy jó hallgató vagyok. Elég különös, nem? De engem senki sem hallgatott meg.
Persona (1966) 83%
Mira
Elisabet? Can I read you something from my book? Or am I disturbing you? It says here: „All the anxiety we bear with us, all our thwarted dreams, the incomprehensible cruelty, our fear of extinction, the painful insight into our earthly condition, have slowly eroded our hope of an other-wordly salvation. The howl of our faith and doubt against the darkness and silence, is one of the most awful proofs of our abandonment and our terrified, unuttered knowledge.” Do you think it's like that?
Persona (1966) 83%
Mira
It doesn't make any sense. Nothing fits together. And the guilty conscience you feel over little things. You understand? And what about all the things you'd decided to do? Don't you have to do them anymore? Is it possible to be one and the same person at the very same time – I mean, two people?
Persona (1966) 83%
Mira
What are you hiding under your hand? Let me see. It's the photo of your little boy. The one you tore up. We must talk about it. Tell me about it, Elisabet. Then I will. lt was one night at a party, isn't that right? It got late and quite rowdy. Towards morning someone in the group said: „Elisabet, you virtually have it all in your armoury as woman and artist. But you lack motherliness.” You laughed because you thought it sounded silly. But after a while you noticed you thought about what he'd said. You became more and more worried. You let your husband impregnate you. You wanted to be a mother. When you realized it was definite, you became frightened. Frightened of responsibility, of being tied down, of leaving the theatre. Frightened of your body swelling up. But you played the role. The role of a happy, young, expectant mother. Everyone said, „Isn't she beautiful? She's never been so beautiful.” Meanwhile you tried to abort the foetus several times. But you failed. When you saw it was irreversible… you started to hate the baby. And you wished it would be stillborn. You wished the baby would be dead. You wished for a dead baby. The delivery was difficult and long. You were in agony for days. Finally the baby was delivered with forceps. You looked with disgust and terror at your squealing baby and whispered: „Can't you die soon? Can't you die?” The boy screamed day and night. And you hated him. You were scared, you had a bad conscience. Finally the boy was taken care of by relatives and a nanny. You could get up from your sickbed and return to the theatre. But the suffering wasn't over. The boy was gripped by a massive and unfathomable love for his mother. You defend yourself in despair. You feel you can't return it. So you try, and you try… But there are only cruel and clumsy meetings between you. You can't do it. You're cold and indifferent. He looks at you. He loves you and he's so gentle. You want to hit him because he doesn't leave you alone. You think he's disgusting with his thick mouth and ugly body. His moist and pleading eyes. He's disgusting and you're scared.
