Mi történt Baby Jane-nel? (1962) 85% 75★

Remek pszichodráma! Nem kapkodjuk a fejünket a történések gyorsaság miatt, de cserébe olyan atmoszférát kapunk amibe pillanatok alatt belefeledkezünk. A két főszereplő nő zseniális. Baby Jane szerepét Bette Davisre találták ki. Olyan arcjátéka van és úgy mozog… Az egyik pillanatban, amikor közönség előtt szerepel akkor kecses és nőies, de amikor a „valódi” személyiségét mutatja, akkor egy csoszogó, elkeseredett trampli. Nagyon jól építkezik a film, úgy mozognak az események, mint egy spirál. Mi pedig várjuk, hogy mi lesz a következő kanyar után. És akadnak meglepetések is. A sminkek külön említést érdemelnek. Ezzel is külön játszottak, hogy mi az ami már túlzás és inkább szánalmas és mi az a smink ami látványos de nem tolakodó. Végül nem tudok elmenni szó nélkül a mellett, hogy gyakorlatilag női szereplőkre épül az egész film. Pár férfi jelenik meg csak, ők pedig vagy jelentéktelen szereppel bírnak (rendőrtiszt hazakíséri a részeget) vagy teljességgel lehetetlen alakok (anyuka kis mucikája 40 évesen). Ez a 60-as években különösen nagy merészség volt. Összességében nagyon jó film, tényleg igazi klasszikus!

A történettel először színdarab formájában találkoztam, Szabadkán láttuk, és bár eléggé eltértek az eredetitől, plusz egészen új értelmezést adtak a sztorinak, ettől függetlenül az egyik legjobb színházi élményeim közé került. Pár évvel később volt szerencsém megtekinteni az Alföldi Róbert-féle rendezést is, ami kevésbé tetszett, bár jóval hűbb volt a filmhez. Nemrég pedig – hosszú idő után – sikerült magát a filmet is megtekinteni, ami egy zseniális alkotás a maga nemében. Bizonyos részei mai szemmel nézve is elég ijesztőek, a két színésznő alakítása időnként sokkoló, de azért akadnak olyan jelenetek is, amiket ma már nem igazán lehet komolyan venni. De mindenképpen egy kultfilm, két isteni színésznővel, és egy remek háttérsztorival (amiről a Viszály című sorozat is szól). Csak azt sajnálom, hogy a regény a mai napig nem jelent meg magyarul.

Óriási film, óriási alakításokkal.
Nagyon régóta érdekelt ez a film és ha valamelyik nap nem adja le a tévé, valószínűleg még mindig nem néztem volna meg. Hátborzongató, művészi, szomorú, érdekes.
És, ami még egy kis kuriózumot ad az a filmhez, hogy a két színésznő a valóságban nagyon nagy riválisok voltak és ott tettek keresztbe a másiknak, ahol csak tudtak.

Bette Davis káprázatos. Baromi jó színésznő volt. Az az arcmimika, azok a kifejező szemek…Egyszerre utáljuk Baby Jane-t, de idővel kicsit meg is sajnáljuk.
A karakterek közül Blanchet nagyon szerettem, olyan aranyos kis nő volt spoiler A befejezés nekem olyan semmilyen. Annyit húzták, halasztották, aztán egyszer csak bumm, the end, mehettek haza… Ezt leszámítva ez egy rohadt jó film, még ennyi év után is abszolút élvezhető.
U.i.: Most olvasom, hogy a két színésznő a való életben utálta egymást. Elég érdekes sztorikat lehet fellelni, mindenesetre én azt szűrtem le, hogy tulajdonképp azért gyűlölték egymást, mert egyformák voltak, egyik se volt különb. Ennek az ismeretében egész más értelmet kap, amikor Baby Jane a fim végén azt mondja a nővérének: „Mi egész életünkben jó barátok lehettünk volna.”