We Have Always Lived in the Castle (2018) 60% 18★

Nem olvastam a könyvet, így azt nem tudom megmondani mennyire volt könyvhű a film, ugyanakkor azt is nehezen tudom eldönteni, hogy ez mennyire tetszett nekem. Sebastian Stan miatt akartam megnézni, szerintem alapvetően jól formálta meg Charles szerepét. Maga a film nekem sokban elüt a horror kategóriától, ahhoz képest túl színes és élénk a képi világa. Persze, lehet, hogy ezzel a kontraszttal is játszani akartak a készítők. Egyébként egynek elmegy, a színészi játékok tulajdonképpen nagyon jók benne, maga a történet sem unalmas, csak valahogy nem teljesen jött be nekem. Talán majd később még megnézem még egyszer, hogy mindent tényleg megértsek benne.

Bajban vagyok egy kicsit mindig az ilyen filmekkel, mert nem tudom, hogy én nem értem, vagy nincs is mit érteni rajta (a könyvet nem olvastam). Nem tudom, minek nevezhetném, de nem az a konvencionális horror, ráadásul ahhoz képest, hogy még egy kastélyban is játszódik, szerintem kifejezetten színes és kellemes képi világa van. Az eleje jó tempóban indul bevezetésnek, csak én kicsit türelmetlen voltam, hogy Sebastian Stan felbukkanjon végre spoiler
A színészek nagyon jól alakítanak, főleg a két lány spoiler, és a zene meg a hangeffektek is pont jól lettek hozzáadva, nem túl tolakodóak, hanem megfelelően finomítják a jelenetek hangulatát.
Van néhány dolog, ami számomra megválaszolatlan maradt spoiler és úgy érzem, ez is olyan film, ahol nem sokat halad a cselekmény spoiler, inkább hangulatfilm, de ha valaki pont egy ilyen kontrasztos hangulatú és normálisnak beállított, de valójában elképesztően fura (mondhatni nem "normális") szereplőkkel teli filmre vágyik, akkor meg lehet nézni.

Nemrég fejeztem be a kisregényt, ezért mindenképp meg akartam nézni ezt az adaptációt. A film sokat segített értelmezni a történetet, ami elsőre és önmagában elég fura volt.
A film érzékelteti, hogy mi történhetett a Blackwood családban, ami kiváltotta az egyik szereplő gyilkos dühét…
Taissa Farmiga remek választás volt a fura Merricatnek, és Alexandra Daddario is az agorafóbiás, békéltető Constance-ének. Sebastian Stan nagyon jól hozza Charles idegesítő és manipulatív karakterét. Egyedül Julian bácsi volt szerintem túl fiatal, túl jó állapotban, a könyvben sokkal idősebbnek sé rokkantabbnak képzeltem el.

ez sajnos nagyon rossz volt a könyvhöz képest. csalódás. a hangulatnak, amit az írónő olyan jól megteremtett, itt nyoma sem volt. tisztességesen visszaadta a könyvbeli eseményeket, de ennyi és ez valószínűleg a két színésznő hibája.