Sóhajok (1977) 87

1976-77-ben az addig főleg thriller-rendezőként ismert Argento elkészítette gótikus horrorfantáziáját, sötét meséjét boszorkányokról, gonoszságról, gyilkosságról és árulásról. Az elképesztő színhasználat és a kitűnő kameratechnika segítségével teljesen új világot alkotott Argento a Suspiriában.… [tovább]

angol

Képek 20

Szereposztás

Jessica HarperSuzy Bannion
Stefania CasiniSara
Flavio BucciDaniel
Miguel BoséMark
Barbara MagnolfiOlga
Udo KierDr. Frank Mandel
Alida ValliMiss Tanner
Dario Argentonarrátor
Susanna JavicoliSonia
Eva AxénPat Hingle

További szereplők

Kedvencelte 13

Várólistára tette 68


Kiemelt értékelések

Szeszj 

Őszintén nem gondoltam volna hogy nekem egyáltalán tetszeni fog a film, nem szoktam horror filmeket nagyon nézni, valahogy nem vonzanak, persze van egy-kettő amit szeretek. A leírás alapján se erre számítottam. De megkel mondanom egy része tetszett, főleg a színek használta volt lenyűgöző és borzongató és a zene, imádtam minden pillanatát.
A cselekménnyel volt egy kis bajom, főleg az hogy nem nagyon volt, elég sok kérdést vett fel a film de nem sokra válaszol.
A szereplők is elég gyengék voltak, bár szerintem annyira nem volt zavaró ez.
Nem rossz film, nem az én stílusom de érdemes volt megnézni főleg a helyszínek kidolgozása miatt.

Liza 

Hát én teljesen beleszerelmesedtem ebbe a filmbe. Egy másodpercig sem gondoltam, hogy nekem ez tetszeni fog, de amikor megláttam az első jelenetet, azokkal a már szinte émelyítően élénk színekkel és mintákkal, a háttérben pedig azzal a borzongató zenével, akkor tudtam, hogy nekem ez nagyon jó lesz. A történet pont annyit mond el, amennyit kell, mert a hangulat és a látványvilág már eleve elvarázsolja az embert, és ilyet is ritkán mondok, de még órákon át tudtam volna nézni…

2 hozzászólás
kkata76 

Ami először föltűnik, az a színek: rengeteg vörös, fehér és fekete (a csupa vörös mellett sok jelenet annyira színtelen, mintha fekete-fehér lenne, ami még jobban kiemeli a vöröset, meg az egyéb furcsa színeket, mint pl. amikor egyes jelenetek zölddel vannak megvilágítva). Aztán jönnek a formák. Fantasztikusak a belső terek és a díszlet, csupa geometrikus (konkrétan MC Escher képeit használták a dizájnhoz és több szoba falára vannak festve képei) meg hajlított forma, szecessziós ívek mindenfelé. A szecesszióra más is emlékeztet, képek a falon (Aubrey Beardsley, ha jól láttam, a Saloméhoz készült illusztrációk), a tapéták, tükrök és kandeláberek, még az ajtókeretek is. Itt már nagyon szerettem a filmet.
Aztán jön a zene. A Goblin nem lacafacázik, belevág a közepébe. Ez a zene nagyon sokat tesz hozzá a film hangulatához a fentiek mellett.
A terek és a díszlet, illetve a látvány úgy általában a világítással, a színekkel együtt nagyon fontos a filmben, emlékeztetett a Dr. Caligarira (és más hasonló expresszionista filmekre) abból a szempontból, hogy ott is a díszlet szinte önálló szereplővé lép elő, mindig nagyon markánsan jelen van, sőt, szimbolikus jelentést hordoz. Megjegyzem, itt sem véletlenül vannak Escher lépcsői a falon, és a szecessziós dekor sem véletlen, mindkettőnek köze van a cselekményhez. A sztori egyébként semmi különös, ahogy a karakterek sem, egyértelműen a kivitelezésen van a hangsúly, de az utóbbiért mindenképpen megéri megnézni a filmet.

Salem

Minden a látvány.
A szemfájdító vörös, aztán az éles kontrasztok a lehetetlen megvilágosítások mind szemkápráztatóak. Még a karakterek is úgy helyezkednek el, hogy ki ne takarják a háttér fontosabb elemeit.
Nekem itt csúszik el egy kicsit a film. Az egész történet csak kifogás, hogy a helyszíneket bebarangoljuk. A karakterek helykitöltések csupán és gyenge alakításúak.
A zene különösen adott egy extra szürreális hangulatot az egész filmnek, és a sóhajok valóban földöntúliak!
Ez a film tipikusan olyan, amit a szememmel nevezhetek élvezhetőnek.

AnnaAnn

Kell bizonyos hajlandóság Argento műveinek befogadására, az biztos. Más hasonló, olasz horrorhoz képest talán kevésbé tetszett, de a zene zseniális, tökéletes illik hozzá. A hangok, suttogások is. A véren ugyan kifejezetten látszik, hogy mű, de nem féltek közelről mutatni a vágásokat, sebeket.

4 hozzászólás
Filmdoki

Nem szoktam ünnepelni a Halloweent, és kicsit zavar is, hogy hazánkban egyre inkább meghonosodik, de amíg vannak akik a Mindenszenteket nem cukorgyűjtéssel és mindenféle rémnek beöltözve ünneplik, addig nem zavar. Viszont most kicsit ellent mondok magamnak, mert hiába hagy hidegen ez a hajcihő, azért ilyentájt szívesen kapok elő egy-egy horrort, hogy esténként kicsit borzongjak. Bár ehhez ez a borús időjárás is nagyban hozzájárul, mert van annak egy piszok egyedi hangulata, mikor kint vagy szakad az eső, vagy legalább baromi hideg van te pedig bent ülsz a jó meleg szobában és egy olyan film előtt gubbasztasz, ami próbál megijeszteni. Tegnap este épp emiatt raktam be a lejátszóba a Sóhajok című horrort, melynek megtekintésére már tavaly is sort akartam keríteni. Először AVGN (James Rolfe) egyik bemutatójában találkoztam vele, és nagyon megfogott az a pár filmrészlet, amelyeket Nerd bevágott. A sejtelmes képsorok, a szürreális épületek és a képek színessége. És a beteges zene.
Tegnap tehát sort ejtettem rá, és meg kell mondjam kicsit csalódott vagyok, de így is egy igen színvonalas filmet kaptam.
A hangulat, a zene, a látvány és a gyilkosságok mind a pozitívumok listáját erősítik. A film helyszínéül szolgáló iskola épülete, annak megvilágítása és rikító színei ténylegesen baljóslatúak, az ember szíve szerint kirohanna onnan. Ezt csak erősítik az ott lakók. A groteszk mosolyú mindenes, a vak zongorista, a tanárok… Na és a pontot az i-re a zene teszi fel. Hátborzongató. Ahogy a hangszerek és a sóhajtások, szófoszlányok keverednek, valóban egyedi hangulatot adnak a filmnek, mely főleg olyan jeleneteknél üt igazán, melyek tényleg feszültek, bizonyos esetekben rémisztőek. Példának okáért az első gyilkosság, vagy épp a főszereplő barátnőjének kommandós akciója. A feszültségre tehát a film során általában nem lehet panasz. Na de ez csak általában van így, mert olykor eléggé ellaposodik a mozi, hiába próbál végig riogatni. Sajnos a sztori nem annyira erős, hogy végig fenntartsa a figyelmet, a főszereplő Suzy szimpatikus, de rajta kívül annyira senkivel sem tudsz szimpatizálni. Az iskola lakói és dolgozói között akad egy-kettő, de igazából vak zongorista kivételével senki sem annyira érdekes. Továbbá a finálé se akkora durranás, bár ott is akad egy-két jobb jelenet.
A Sóhajokat tehát igazából nem az izmos történetért vagy épp a jól kidolgozott karakterekért érdemes megnézni, hanem a szürreális hangulatáért, mely szerintem mindenki számára maradandó élményt fog nyújtani. Nem mellesleg néha jól jön egy kis változatosság a horrorok terén is.

nerdy7 

Régóta szemezgettem már ezzel a filmmel, mivel horror rajongóknak kötelező darab. Több mint 40 éves film, és én ugyanannyira élvezhetőnek tartom, mint a mai modern horror filmeket. Az egyedi képi világa és a folyamatos feszültség fenntartása miatt abszolút nem unalmas. spoiler

Kagegrill 

Egy olasz művész-horror. Már önmagában valami olyasmi, ami egyszerűen felkelti a hardcore-vénával bíró ember figyelmét. Kár, hogy a végeredmény közel sem jó. Horrornak nem működik, sztorira gyenge, az utolsó 20 perc fájóan rémes és valahogy nem volt elég szürreális sem. 3/10

BeL1eVe 

Horrorfaktorban az idő kissé kikezdte viszont hangulatában szerintem egészen jó. Igaz a zenehasználat a film első felében eléggé idegesített, totál a jelenekhez nem illő taktusokat vonultattak fel a Goblinok.
Ellenben a második felében mikor vissza-visszatér az a csilingelős dallam az igencsak megdobta a színkavalkáddal áthatott atmoszférát. De amikor csak néma csendben kóricáltak a szereplők ott is érezhető volt a nyomott légkör.
A misztikum adagolása is nekem tök oké volt, bár akadtak benne elég wtf pillanatok és azért elég gyorsan jött a vége főcím. Jessica Harper szerintem korrekt alakítást hozott és jó volt látni a szürreálisan fiatal Udo Kier-t is.
Így is egy decens munka, és meg tudom érteni, hogy anno miért volt kultfilm. De azért nagyon örülök, hogy így 41 év után újragondolják és kibővítik ezt a sztorit. Rettentő kíváncsi vagyok Guadagnino változatára.

Édua_Vörös

Egy csillagot a csodás belsőépítészeti látványra, egyet a zenére, egyet a német juhász kiváló színészi játékára adtam. A többi minden más felejthető…


Hasonló filmek címkék alapján