A Stendhal szindróma (1996) 66% 17★

Egyik meghatározása szerint „a giallo speciálisan olasz műfaj, nagyjából a szolid erotika, a minden belsőséget kiforgató slasher és az idegeket teljesen kikészítő thriller keveréke.”
Majdnem igaz erre a filmre is, csak a szolid jelzőt a slasher elé tenném amennyiben ennek lenne értelme, az erotika elé pedig nem, hiszen amit a film ábrázol, az minden, csak nem szolid erotika. A thrilleres rész stimmel.
A vér az folyik literszám, ez valóban elengedhetetlen kelléke a giallónak, valamint egyéb műfaji jellemzőket, mint az ízléses kameramunka és a szokatlan zenei aláfestés is kipipálhatunk. A rendező és forgatókönyvíró „a műfaj koronázatlan királya”, Dario Argento, akitől az ember nem is vár kevesebbet, és muszáj megemlíteni, hogy Thomas Kretschmann igazán remek volt! Ráadásnak ott van még a nagyon érdekes címszereplő, a Stendhal-szindróma, meg a rengeteg műalkotás Firenzében és Rómában, Botticellitől Caravaggióig és Rubensig, és nem is kell tovább magyaráznom, hogy miért ilyen jó ez a film.

Ennek a filmnek a hatására vágattam le 2010-ben a seggig érő hajamat ugyanolyanra, mint amilyenre a filmben levágja magának a csaj, mert annyira megtetszett az a frizura. Azóta rövid hajat vagyok hajlandó csak viselni ^_^