Tenebre (1982) 70% 23★

A kristálytollú madár óta ez a legjobb Dario Argento filmélményem, beleértve az ő közreműködésével készült horrorokat is. Ennek legfőbb oka valószínűleg az, hogy a Tenebre egy nagyon jól körülhatárolható krimit tálal a néző elé thriller, olykor horror elemekkel feldúsítva, stilisztikailag kimondottan egységesen és szépen kivitelezve, hangulat tekintetében megkérdőjelezhetetlenül… Gyorsan magához láncol, végig leköti a figyelmet, igazán nincs vele kapcsolatban dramaturgiai kérdésünk.

A kristálytollú madárra adott kilencesem alapján pontoztam ezt a filmet. Azért nyolcas, mert esztétikai finomságaiban, színeiben, kompozícióiban, a vizuális mozgóképalkotás művészetének terén a Tenebre egy profibb, de ebből fakadóan rutinszerűbb alkotás lett: egyszerűen nincsenek olyan finom részletei, amikben gyönyörködni lehetne, mindent a célszerűség, a sötét tónusú és néha kimondottan ijesztő, talán már az amerikai slasher filmek hatása alatt álló horror-faktor kijátszása határoz meg. Persze technikai szempontból így is felkérdezhetetlen a végeredmény, a kutyás üldözés jelenetei például bámulatosak, ide a rozsdás bökőt, hogy manapság egy efféle szekvenciát tisztán CGI-vel hoznának le a filmesek!
Egyértelmű erény a sztorivezetés: kevesebb vérrel és hullával ez simán elférhetne bármelyik Agatha Christie regényben, a fordulat ütős, ugyanakkor a cselekményben a néző részére felkínált „gondolkodjunk együtt a nyomozóval” opció abszolút kiaknázható. Nagyon okosan felépített, remekül végiggondolható mozi a Tenebre, kimondottan és meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy krimiben szereti maga is komolyan fejtegetni a szálakat, lehetőségeket.
Nem akarok szexista lenni, de a szereplőgárda hölgytagjai ugyancsak önmagukért beszélnek, szépek, vonzók, érdekesek, egyikük sem pályázhatna a tucathorrorok tucatáldozat szerepkörére – Mirella D'Angelo, Carola Stagnaro és különösen Daria Nicolodi nekem kimondottan tetszett, és ilyen téren szerintem a női nézők „igényei” is maximálisan teljesülnek: Gemma, Franciosa és Saxon, mint érett, korabeli férfiideálok abszolút megállják a helyüket, játékuk elégségesnél csakis jobb, ha nem is kiemelkedő.

Nekem ez bejött. Nem annyira szép és elragadó, mint a Kristálytollú madár, de kiváló giallo, garantáltan gazdagon kitölti a műsoridejét. Mindenképpen ajánlom!

Remekül felépített thriller, kiváló hangulattal és feszültséggel. Szerintem ugyan egy bizonyos ponton lezárhatták volna a filmet, de ettől még egy nagyon erős film.

Szóval… amikor a barátaiddal filmmaratonozást tartotok, és arra kéred őket, hogy a kihívásos listáimról válasszanak filmet. Hát, akkor tesszük be ezt, német szinkronnal, magyar alámondással, mint régen a star warsnál, és így… annyira röhögsz, hogy bánod, hogy vége lett.

Egyébként a film eléggé elcsépelt és kiszámítható volt, amin nem segített a vér, meg az, hogy nem mai alkotás. Valószínüleg nagyon untam volna, ha nem lett volna ez a csodálatos kettős szinkron.

A zene nagyon király. Szokásos Argentós kézjegyek. Nekem a történet kicsit túl volt csavarva, de kétségkívül ez is egy egyedi darab.